1. Halljátok: az Örökkévaló igéjét, Izraél fiai! Mert pöre van az Örökkévalónak az ország lakóival, hogy nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek meg­ismerése az országban.

2. Esküsznek és hazudnak, gyilkol­nak és lopnak és házasságot törnek; erőszakoskodtak és vérontás vérontást ért.

3. Azért gyászol az ország és el­fonnyad minden benne lakó, a mező vadjával s az ég ma­darával együtt; a tenger halai is kipusztulnak.

4. Ám senki ne pöröljön, és ne feddjen senkit, hisz néped olyan, mint kik pappal pörölnek.

5. Elbotlasz nappal s elbotlik a próféta is te veled éjjel – megsemmisítem tehát anyádat.

6. Megsemmisült a népem, megismerés híján. Mivel te a megismerést megvetetted, megvetettelek, hogy ne légy papom; elfelejtetted Istenednek tanát, majd elfelejtem én is gyermekeidet.

7. Amint sokasodtak, úgy vétkeztek elle­nem; dicsőségüket szégyenné váltom föl.

8. Népemnek vétkét eszik ők és bűnére vágyódik lelkük.

9. És olyan lesz a nép, mint a pap : megbüntetem rajta az útjait, és csele­kedeteit visszafizetem neki.

10. Esznek majd, de nem lak­nak jól; paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert el­hagyták az Örökkévalót, nem ügyelve reá.

11. Paráználkodás, bor és must elveszi a szívet.

12. Népem a fáját kérdezi meg, hogy pálcája jelentse neki; mert a paráznaság szelleme megtévesztette, és elparáználkodtak Istenük mellől.

13. A he­gyek csúcsain áldoznak és a halmokon füstölögtetnek, tölgyfa, nyárfa és terebinthus alatt, mert jó az árnyéka; azért majd paráználkodnak leányaitok, menyeitek pedig házasságot törnek.

14. Nem büntetem meg leányaitokat, midőn paráználkodnak, sem a menyeiteket, midőn házas­ságot törnek, mert ők maguk parázna nőkkel félre men­nek és a szentelt nőkkel áldoznak; s a nép, mely nem ért, elbukik.

15. Ha parázna vagy te, Izraél, ne essél bűnbe, Jehúda ! Ne menjetek tehát Gilgálba, ne vonuljatok fel Bét-Ávenbe, s ne esküdjetek: él az Örökkévaló!

16. Mert mint makacskodó tehén makacskodott Izraél: most legel­tesse őket az Örökkévaló, mint juhot a tágas téren.

17. Bál­ványokhoz társult Efraim: hagyd magára!

18. elfajult az iszákosságuk, paráználkodva paráználkodnak, szeretve szeretik a szégyent, akik pajzsai neki.

19. Szél köti be őt a szárnyaiba, s megszégyenülnek áldozásaik miatt.

 

Megszakítás