1. Ha csak szólt Efraim, reszketés lett, fejedelem volt ő Izraélben; de bűnbe esett a Báal által és meghalt.
2. Most pedig tovább vétkeznek, készítettek maguknak öntött képet ezüstjükből, értésük szerint bálványokat, mesterek műve mindannyian; róluk azt mondják: kik embert vágnak le, borjukat csókolnak.
3. Azért olyanok lesznek mint a reggeli felhő s mint a harmat, mely korán reggel eltűnik, mint polyva, melyet vihar visz el a szérűről, s mint füst az ablakrácsból.
4. Én pedig vagyok az Örökkévaló a te Istened, Egyiptom országától fogva; s istent rajtam kívül ne ismerj, és segítő nincsen kívülem.
5. Én megismertelek a pusztában, a tikkadtság földjén.
6. Amint legelőjük volt, úgy laktak jól, jóllaktak és fennhéjázó lett a szivök: azért felejtettek el engem!
7. Olyan lettem irántuk mint az oroszlán, mint párduc leselkedem az úton.
8. Rájuk találok mint a kölykétől megfosztott medve, és eltéptem szivök zárját, megeszem ott őket, mint nőoroszlán, a mező vadja széthasítja őket.
9. Rontott téged, Izraél, az, hogy ellenem, segítséged ellen vagy.
10. Hol van hát királyod, hogy segítsen téged mind a városaidban, meg bíráid, kikről mondtad: adj nekem királyt és vezéreket?
11. Adok neked királyt haragomban, és elveszem felindulásomban.
12. Bekötve van Efraim bűne, eltéve az ő vétke.
13. Szülő nőnek fájdalmai jönnek reája; ő maga nem bölcs gyermek, mert most meg nem állna a méhszájban.
14. Az alvilág kezéből kiváltsam-e őket, a haláltól megváltsam-e ? Hol dögvészeid, halál, hol pestised, álvilág? Könyörület rejtőzzék el szemeim elől!
15. Bár ő virít testvérek között: eljő keleti szél, szél az Örökkévalótól, a pusztából eredő, és elszárad a kútfeje, elszikkad a forrása – ő kifosztja minden drága edénynek kincstárát.
