A Pinchász hetiszakaszban részletes népszámlálásról olvashatunk, melyben szerepel egy érdekes epizód, Celofchád lányainak története. A tórai törvények értelmében a föld férfiágon öröklődik tovább, ebben a családban azonban csak lányok voltak, szám szerint öt, akik apjuk halálát követően Mózeshez fordultak e probléma orvoslására.
És odaléptek Celofchád leányai, aki Chéfer fia, Gileád fia, Mochir fia, Menásse fia. Menásse József fia családjából volt, ezek pedig leányainak nevei: Máchlá, Noá, Choglá, Milká és Tircá… (4Mózes 27:1)
A történetről részletesen itt lehet olvasni, most azonban, a hetiszakasz flórája és faunája című sorozat keretében a fogolymadárral foglalkozunk, mert az egyik lány neve – Choglá חָגְלָה – éppen ezt jelenti. Ezt a nevet helynévként is említi a Tánách, a zsidó Biblia (Jehosua 15:6). Bét-Choglá, a fogolymadár háza:
A keleti határ pedig: a Sós-tenger a Jordán széléig; s a határ az északi szélen: a tenger nyelvétől a Jordán szélétől. És fölmegy a határ Bét-Chogláig…
Napjainkban fiatal, dinamikusan növekvő település létezik Bét-Choglá néven a bibliai település helyén.
Talán furcsának tűnhet, de az állatnevek nem ritkák a héber nevek tárában: Jáel (hegyi kecske), Chuldá (patkány, bár ez érthető módon nem került bele az általában használt nevek közé), Dov (medve), Árje, Lávi és Kfir (ezek mindegyike oroszlánt jelent), Dvorá (méh), Cvi (szarvas), Zeév (farkas), Cipóra (madár), Joná (galamb).
Izraelben napjainkban két fogolyfaj él, élőhelyük elsősorban a Júdeai-sivatag és a Negev forró, száraz, köves, néhol tüskés bokrokkal tarkított területe. A két faj közül az egyik a csukár (a magyar név érdekes módon az urdu nyelvből származik), a másik pedig a hozzá nagyon hasonló álarcos sivatagi fogoly. Mindkettő kóser, és aki fogyasztott már a húsukból, lelkesedéssel nyilatkozik róla. Mindkét faj egyedei kicsik, alakjuk kerekded és mindkettő csak akkor kap szárnyra, ha már semmi más lehetőséget nem lát a menekülésre. Repülni csak alacsonyan és rövid távon képes.
A fogoly hímje erős, éles kiáltásokat hallat a párzási időszak során, erről kapta másik bibliai nevét: kore – קוֹרֵא – kiabáló, kiáltozó, hívó. A fogolymadarak néhány tucat egyedből álló csapatokban élnek, párzási időszakban viszont párokat alkotnak és a nőstény fajtól függően 5-14 vagy 8-20 tojást tojik. A fiókák három hét alatt kelnek ki.
Előfordul, hogy két tojó ugyanabba a fészekbe (vagy egymáshoz nagyon közel fekvő fészkekbe) rakja a tojásait és az erősebb elüldözi a gyengébb madarat. Teste azonban nem alkalmas ilyen sok tojás kiköltésére, nem tudja mindegyiket a kellő hőmérsékleten tartani és sok fióka emiatt nem tud kifejlődni a tojásban. Erre a jelenségre utalt a próféta, amikor az olyan emberről írt, aki elveszi mások tulajdonát, de végül nem tud semmiféle haszonhoz jutni általa. (Jirmejá 17:11):
Mint a fogolymadár, mely azt költi, amit nem tojt, olyan az, aki gazdagságot szerez, de nem jog útján, napjainak felében elhagyja azt és a végén balgataggá lesz.
A madár elterjedtségét és szokásainak közismert voltát mutatja, hogy további helyeken is szerepel a Tánáchban. A fogoly magvakat eszik és bogarakra vadászik. Saul király sokáig kerestette és üldözte Dávidot, a királyság leendő harmadik uralkodóját. Egy alkalommal, amikor Éjn-Gedi környékén találkoztak, Dávid kérdőre vonta az uralkodót, hogy miért üldözi. Ekkor a bogarakat üldöző fogoly képét használta:
Hiszen kivonult Izrael királya, hogy keressen egy bolhát, amint egy fogolymadár vadászik a hegyekben.
Bár a madarat nehéz megfigyelni, hiszen homokszínű testével, néhány fekete és fehér csíkjával tökéletesen beleolvad a környezetébe, érdemes egy próbát tenni és kirándulni egyet a Júdeai-sivatagban, hátha épp akkor röppen fel egy csapat hangoskodó madár.
Címlapkép: McGill Library on Unsplash
