A teremtésnek nemcsak a létrehozás, hanem az elnevezés is része volt. Később ezt a feladatot Isten az első emberre ruházta, amikor ő nevezte el az állatokat. Ma pedig ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy a világra hozott gyermeknek nevet adjunk. 

A névadás, a dolgok megnevezése a világ egyik alapvető szükséglete. Az isteni teremtés szavakkal zajlott: Isten kimondott valamit, az lett (megteremtődött), és ekkor Isten elnevezte a semmiből létrehozott valamit:

És mondta Isten: Legyen világosság!

És lett világosság. És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak,

a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek.

(1Mózes 1:3–5.)

A névadás kiváltsága

A teremtésnek nemcsak a létrehozás, hanem az elnevezés is része volt. Később ezt a feladatot Isten az első emberre ruházta, amikor ő nevezte el az állatokat. Ma pedig ránk, szülőkre hárul a feladat, hogy a világra hozott gyermeknek nevet adjunk. Ebben azonban nem maradunk magunkra, a zsidó hagyomány szerint ugyanis a szülők isteni sugallat – héberül ruách hákodes – nyomán adnak nevet gyermekeiknek. A név személyiségünk részévé válik, hiszen eleve a személyiségünket tükrözi. Ezért tartotta az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi olyan fontosnak, hogy a szülők zsidó nevet adjanak újszülött gyermekeiknek. „Mint azt bizonyára tudják” – írta a Rebbe egy levelében –, „az egyik erény, melynek érdemében eljött a megváltás Egyiptomból, az volt, hogy a zsidók megtartották a héber neveiket, és nem változtatták meg azokat. Ennek az a jelentősége, hogy a héber névnek jelentése és üzenete van, mely a zsidót Istenhez és az Ő Tórájához köti, ez pedig különösen fontos akkor, amikor a zsidók szétszóratásban vannak.” A héber név a Tórához köt minket, és így nemcsak az egyén szintjén fontos, hanem az egész zsidó világ érdemei szempontjából is.

Nevek csoportjai

A héber nevek túlnyomó többsége ma is érthető jelentéssel bír. A Tórában sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy az újszülöttek nevét megmagyarázzák, történelmi távlatba helyezik. A legismertebb, névadással, sőt névváltoztatással kapcsolatos tórai történet pedig egy felnőtt férfi átnevezéséről szól:

És mondta [az angyal Jáákovnak]: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; de ő [Jáákov] mondta: Nem bocsátlak el, hanem ha megáldottál engem. És az mondta neki [az angyal Jáákovnak]: Mi a neved? És ő mondta: Jáákov. És az mondta [az angyal]: Ne Jáákovnak mondassék többé a te neved, hanem Jiszráélnek, mert küzdöttél Istennel, meg emberekkel és győztél. (1Mózes 32:27–29.)

A ma használatos nevek között vannak teoforikus nevek, vagyis olyanok, melyek Isten nevét tartalmazzák: Elisá – Isten megvált, vagy Mátánjá – az Isten ajándéka. Gyakoriak a bibliai nevek, mint például a bibliai királyok nevei: Saul, Dávid, Slomó. Más nevek kívánatos tulajdonságokat fejeznek ki: Tova – jó, Szimchá – öröm vagy a vallásossághoz, spiritualitáshoz kapcsolódnak: Emuná – hit, Sirá – dal. Megint mások a természetből származnak: Támár – datolya, Mááján – forrás.

Ez utóbbi csoportba tartoznak az állatnevek, melyekkel kapcsolatban érdekes kérdés merül fel: ha a név valóban valamilyen belső tulajdonságot tükröz vagy a szülők bizonyos vágyait fejezi ki a gyermekükkel kapcsolatban, hogy lehetséges, hogy a hagyományos nevek között számos nem kóser állat neve is előfordul. A Ráchel (bárány) és a Cvi (szarvas) mellett ugyanis olyanok szerepelnek, mint az Árje (oroszlán), Dov (medve) vagy Zeév (farkas). Általában igyekszünk, hogy csak jó emberekről nevezzük el gyermekeinket, miért adjuk akkor ragadozó állatok nevét?

A Tánách, a zsidó Biblia több helyen említ állatneveket emberek neveként. Jáákov a fiainak adott áldásában Náftálit szarvasünőhöz, Dánt kígyóhoz, Binjámint pedig farkashoz hasonlítja. Ismert a patkány jelentésű Chulda, illetve a méhet jelentő Dvorá prófétanő is. Ezekkel a nevekkel az adott állatok pozitív tulajdonságait emeljük inkább ki, ahogyan a Talmudban is olvassuk, hogy ha isten nem adta volna a Tórát, akkor is megtanulhattuk volna a hangyától a szorgalmat, a macskától pedig a szerénységet. Vagyis minden állatnak van olyan pozitív tulajdonsága, melyet érdemes megtanulni.

Nevek egy családon belül

Elterjedt szokás egy nagyszülőről vagy más rokonról elnevezni az újszülöttet, hogy a név fennmaradjon és továbböröklődjön nemzedékről nemzedékre. Askenáz közösségekben, így Magyarországon is, kizárólag olyan ember nevét kaphatja meg a gyermek, aki már nincs az élők sorában. Egyesek arra is odafigyelnek, hogy olyan személy nevét se adják a csecsemőnek, aki annak születése után, de még a körülmetélés/névadás előtt, vagy nagyon fiatalon hunyt el. Ilyenkor változtatással adják a nevet, vagy hasonló jelentésű néven nevezik el az újszülöttet, esetleg azzal emlékeznek meg az elhunyt rokonról, hogy ugyanazzal a betűvel kezdik a kicsi nevét. A keleti közösségekben azonban éppen azzal tisztelik meg az idős családtagot, hogy róla nevezik el a legifjabbat, mert úgy vélik, hogy ez egy olyan szegula, vagyis valamiféle mágikus hatalommal bíró formula, mely hosszú életet biztosít.

Érdekes, ám nem mindig betartott szokás, hogy a leendő anyóstársak ne legyenek azonos nevűek. Úgy tartják, hogy ez rossz előjel a házasság sikeressége szempontjából. Egy másik, kortárs izraeli jelenség azonban, hogy könnyen lehet, hogy nem az anyóstársak, hanem egyenesen a házastársak viselik ugyanazt a nevet. A héber nevek közül kifejezetten sok uniszex, fiúknak és lányoknak egyaránt adják. Ez különösen az újabb keletű nevekre jellemző, ilyen például a Sáked (mandula) vagy a Tál (harmat), de olyan hagyományos nevek, mint Áriel, vagy (inkább szekuláris körökben), Dániel is adhatók mindkét nemnek egyaránt.

Névváltoztatás a gyógyulásért

Előfordulhat, hogy egy súlyos betegnek azt javasolja rabbija, hogy változtassa meg nevét vagy adjon még egy nevet a jelenlegihez, mert ez is elősegítheti gyógyulását. Jellemzően az újabb név is ezt a vágyat fejezi ki. Ilyen lehet például a Refáel név, melynek jelentése: Isten meggyógyít, vagy a Chájim, mely annyit tesz: élet. Máskor egy-egy betű hozzáadásával változtatják meg a nevet, így lesz Slomitból Sulámit vagy Hilából Tehila. Erre már a Tórában is találunk példát, maga az Örökkévaló ad egy betűt Ávrám nevéhez, akiből így Ávráhám lesz, és vesz el Szárájtól egy judot, Szárává átnevezve őt. Ha a névadás után a beteg felépül, és legalább harminc napon keresztül egészséges marad, egész életében használnia kell az új nevét is, melyet halála után a sírkövén is feltüntetnek, és így említik meg a gyászimákban is. Ha azonban a gyógyulás reményében adott új név sem segít, és a beteg életét veszti, akkor nem használják az új nevet a későbbiekben.

A rabbik felhívják a figyelmet ar­ra, hogy a megismételt névadás ko­moly dolog, megfelelő tudást és körültekintést igényel. Továbbá kizárólag súlyos betegség esetén me­rülhet fel ennek lehetősége, vagy más problémák, például meddőség miatt, illetve akkor, ha a szülők – bölcseink tilalma ellenére – egy gonosz emberről nevezték el gyermeküket, ő pedig változtatni szeretne ezen. (Ez utóbbi eset jellemző példája a szekuláris izraeliek körében népszerű Nimród név. Nimród a Biblia egyik meglehetősen negatív szereplője, ezért a valláshoz visszatérő és ezt a nevet viselő emberek gyakran választanak maguknak a zsidó hagyománnyal összhangban álló új nevet.)

Ha valaki balszerencsésnek érzi magát, és úgy véli, hogy egy „szerencsét hozó”, új név sikeressé teheti életét, gondoljon a Talmud (Sábát 156a.) tanítására: „Jochánán rabbi mondta: a szerencse [azaz a csillagjegyek, a szerencse előre meghatározott forgandósága] nincs hatással Izraelre … és honnan tudjuk ezt …? Ez áll [Jirmijáhu/Jeremiás prófétánál]: ’Így szól az Örökkévaló: A nemzetek útjához ne szokjatok és az ég jeleitől ne rettegjetek, mert a nemzetek remegnek azoktól’. A népek rettegjenek, de ne Izrael.”

Tehát az ember ne egy új névtől várja, hogy „megfordul a szerencséje”, mert a zsidó népre nem hatnak az efféle próbálkozások. Tény, hogy a név meghatározza az ember karakterét, azonban szabad akaratunknál fogva bármikor felülkerekedhetünk ezen a hatáson. Sokkal fontosabb, hogy az ember térjen meg, tanuljon Tórát, végezzen jó cselekedeteket és adományozzon jótékony célra, mert ezek érdemében számíthat arra, hogy az Örökkévaló jóra fordítja sorsát. A Mezricsi Mágid úgy tanította, hogy a hászid gondolkodás szerint a fent említett talmudi mondatot a következőképpen kell értelmezni: „A szerencsének/csillagjegyeknek nincs hatása Izraelre” – a „nincs”, te­hát önmagunk semmissé tétele az Örökkévaló előtt az, ami meghatározza sorsunkat. Ha képesek vagyunk teljes mértékben alávetni magunkat az isteni akaratnak, akkor részesülünk az égi áldásból.

Ehhez hasonlóan a névadást sem szabad valamilyen babonára vagy hiedelemre alapozni. Arra kell törekedni, hogy a gyermek neve pozitív üzenetet hordozzon: példaképül állítson egy jeles rabbit, megörökítse egy szeretett családtag nevét vagy valamilyen ideális jelentéssel bírjon. Önmagában természetesen még a helyes névválasztás sem biztosítja, hogy a felnövekvő gyermek a megfelelő utat választja, mert a jó névnél is sokkal fontosabb a jó nevelés és példamutatás.

Névadási divatok

Milyen nevet adjunk hát? A di­aszpó­rában és Izraelben jelentősen eltérnek egymástól a névadási szokások. Számos gáluti közösségben – még szigorúan vallásos csoportok esetén is – az újszülöttnek eltérő polgári és zsidó nevet adnak. Az egyik a hivatalos dokumentumaiban szerepel, a másikat pedig a vallási élet során használják, illetve vallásos családokban a hétköznapokban is. A diaszpórában a hagyományos, elsősorban bibliai nevek dominálnak, melyek kiegészülnek az adott térségben használt zsidó nyelven (jiddis, judeo-arab, ladino) adott névvel. Fiúknál ez általában egy hé­ber nevet követ (pl. Cvi Hirs), lá­nyoknál azonban a héber név gyak­ran hiányzik és csak jiddis (pl. Feige), ladino (Gracia) vagy arab (Dzsamilla) nevet kapnak. Izraelben a háredi közösségekre jellemző ez a fajta, konzervatív névválasztás. A legtöbb gyermek a legismertebb tórai neveket (Mose, Áron, Joszef, Dávid, Jehuda, illetve Szárá, Rivka, Ráchel, Lea, Sifra) kapja. Hászid csoportokban elterjedt szokás a dinasztia rebbéinek (pl. Menáchem Mendel, Náchmán, Joel) illetve azok családtagjainak nevéből választani, s a lányok még Izraelben is gyakran csak jiddis nevet viselnek.

A vallásos-cionista társadalomban fontosnak érzik, hogy a gyermekek neve kifejezze a zsidó nép szentföldi újjászületését, illetve a megváltás közeledtét (pl. Goel, Moriá, Jinon, Moledet, Dvir, Tehilá). Emellett kedvelik a korábban nem igazán használt bibliai neveket is, mint pl. Áchinoám, Tircá, Gád, Dán, Evjátár, Itámár. Nem túlságosan gyakoriak, de ezekben a közösségekben ismertek a birtokos szerkezetű, két tagból álló nevek: Ájelet Hásáchár (az esthajnalcsillag feljövetele), Even Jiszráel (Izrael köve) vagy Bát Chen (a szépség lánya).

A szekuláris izraeliek a függetlenség kikiáltása utáni évtizedekben olyan neveket preferáltak, melyek kifejezték az államalapító generáció erejét és bátorságát (Oz, Kfir, Lávi, Bárák), illetve megörökítik az izraeli tájat, mint pl. Álon, Vered, Dágán, Kineret. Később divatba jöttek a vallási-politikai konnotációtól mentes, csupán valamilyen kellemes tulajdonságot kifejező, általában egy szótagos nevek: Noj, Tál, Nir, Or, Ron, Sáj, Gil.

A zsidó naptár nem ismeri a név­napot, azonban van egy olyan szo­kás, mely szerint az éppen aktuá­lis ünnephez vagy alkalomhoz kapcsolódó nevet adnak. Így lesz a Purimkor született kislány Hádászá, Eszter vagy Roni, a vele egy napon született kisfiú pedig Mordecháj. Aki Hanukakor születik, az gyakran fénnyel kapcsolatos nevet kap, melyekben bővelkedik a modern izraeli utónévtár (Or és minden változata, illetve vallásos közegben a szó arámi [Srágá] és jiddis [Feivel] alakja is). Néhányan pedig, akik a jeruzsálemi Óváros felszabadítása után születtek, egyenesen a Kotel (a.m. fal, vagyis a Siratófal) nevet kapták. Szomorú példa egy nemrégiben elkövetett arab merénylet néhány napos áldozata, akinek szülei temetése előtt az Ámiád – „népem örök” nevet adták.

Toplista

2019-ben a következő nevek voltak a legnépszerűbbek az izraeli zsidók között. Látható, hogy, bár megjelentek a modern nevek is a listán, a szülők továbbra is többségében a hagyományos nevekből választanak.

Fiúk: Noám, Uri, Iti, Dávid,

            Joszef, Áriel, Dániel,

            Jonátán, Éjtán, Mose

Lányok:  Noá, Támár, Sirá, Májá,

                   Jáel, Táljá, Ávigáil,

          Szárá, Ájálá, Cháná

Chana Deutsch írása

A cikk az Egység 129. számában jelent meg. 

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 129. szám – 2020. április 1.