Az egész Tóra egyik leghíresebb története a lencséről (lencse – עדשים – ádásim) szól: hogyan adta el Ézsau az elsőszülöttségét egy tál lencséért ikertestvérének, Jáákovnak. A hetiszakasz flórája és faunája sorozatban most ezt a jelentéktelennek tűnő növényt mutatjuk be.

„És főzött Jákob főzeléket; Ézsau pedig jött a mezőről és fáradt volt. És mondta Ézsau Jákobnak: Adj ennem, kérlek, ebből a vörösből, mert fáradt vagyok… Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket…” (1Mózes 25:29-34)

A hüvelyesek rendjébe tartozó lencse (Lens culinaris) az emberiség egyik legrégebbi kultúrnövénye. A növény legfeljebb fél méteresre nő meg, vékony szárain növekednek a hüvelyek, és ezekben lapulnak a fajtától függően kisebb vagy nagyobb, kerekdedebb vagy inkább lapított formájú szemek. A kékesfehér virágú növényt, mely olcsó fehérjeforrást biztosít fogyasztói számára, a bibliai időkben széles körben termesztették, és feltételezhető, hogy a Toldot hetiszakaszban olvasott történet is erről a növényről szól.

A lencse egyik típusa nagy szemű és szürkés héjú. Vörös belseje a külső kemény héj lehántásával bukkan elő. Ez a fajta lencse gyorsan megfő, és valószínűsíthető, hogy ez volt a Toldot hetiszakaszban említett típus, hiszen Ézsau azt mondta, hogy „abból a vörösből” adjon neki enni az ikertestvére.

A lencsét ősidőktől fogva termesztik a Közel-Keleten. Télen vetik és tavasz végén vagy nyár elején takarítják be a termést. A zsidó hagyományban ez a fehérjékben és élelmi rostokban, cinkben, mangánban és különféle B-vitaminokban igen gazdag élelmiszer a gyászidőszak szokásai közt játszik szerepet:

korongszerű alakja az élet körforgásának folyamatosságát szimbolizálja, a kezdet és vég nélküliséget, a folyamatos megújulást, és ezzel párhuzamosan a folyamatos elmúlást.

Egy másik magyarázat szerint, ahogyan a kerek lencse gurul tovább és tovább, úgy adódik tovább a gyász és az elmúlás az emberek között, mindenki a saját idejében kerül sorra.

A zsidó tradíció szerint Jáákov nem véletlenül főzött éppen lencsét: a hagyományos egytálételt apjának, Jiccháknak készítette, aki saját apját, Ávráhámot gyászolta.

A Tánách, a zsidó Biblia még néhány helyen említi a növények e csoportját Smuel próféta második könyvében (17:18 és 23:11), valamint Jechezkél prófétánál (4:9). Ez utóbbi bibliai hely nem más, mint a híres „Ezékiel-kenyér” leírása:

Te pedig végy magadnak búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd azokat azon egy edénybe és készítsd el számodra azokat kenyérnek…

Érdemes a hetiszakasz kapcsán megízlelni a kicsit édes ízű, gyorsan megfövő vöröslencsét.

 

 

 

Fotó: Betty Subrizi on Unsplash

Megszakítás