A Korách hetiszakasz a címszereplő lázadását és büntetését követő próbáról is ír. A törzsek vezetői egy-egy botot visznek a sátorszentélyhez és Mózes elhelyezi a Miskánban a botokat. Akinek a botja kivirágzik, az az Örökkévaló kiválasztottja a kiválasztottak között. Áron és vele egész Lévi törzsének botja nemcsak, hogy kivirágzik, de még termést is hoz, mandulát, bizonyságul, hogy a szentélyszolgálat e törzset illeti.
Szólj Izrael fiaihoz és vegyél tőlük egy-egy botot az atyai ház szerint, minden fejedelmeiktől, atyáik háza szerint, tizenkét botot; mindegyiknek nevét írd az ő botjára. Áron nevét pedig írd Lévi botjára, mert egy botja legyen az ő atyáik háza fejének… Mózes pedig odatette a botokat az Örökkévaló színe elé, a bizonyság sátorába. És volt másnap, bement Mózes a bizonyság sátorába, íme kivirult Áron botja, Lévi háza számára; bimbót fakasztott, virágot hajtott és mandulát érlelt. (4Mózes 17:17-23)
A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban a mandulával foglalkozunk.
A mandula a rózsák családjába tartozik. A tél legvégén, amikor más fák még kopárak, hozza fehér vagy rózsaszín virágait. Emiatt az újrakezdés és a remény szimbólumaként tartják számon. Mivel ilyenkor még kevés a beporzásra képes rovar, a virágok nagy száma biztosítja, hogy legalább néhánynál megtörténjen a beporzás és lesz termés. A vadon termő mandula többnyire inkább bokor formájú, termése a ciántól keserű. A közönséges mandula azonban édes termést hoz.
Isten azért ezt a termést választotta annak bizonyítására, hogy Mózes és Áron az igazi vezetők, mert ez a fa ugyan először virágzik a gyümölcsfák közül, ám meglehetősen sokáig tart, míg beérik a termése. Ez a levágott ág azonban szinte egyszerre hozta bimbóit, virágait és érett termését, amiről mindenki tudhatta, hogy lehetetlen, vagyis csoda történt.
A fent említett Korách-történeten kívül máskor is szerepel a Tórában a mandula. Amikor Jáákov ősapa azon igyekezett, hogy minél több olyan pöttyös és foltos kecske, illetve sötét színű juh szülessen a nyájban, melyek aztán a Lávánnal kötött megegyezése alapján őt illetik majd, a szöveg megemlíti, hogy Jáákov pálcákat vett, amelyekről helyenként lehántotta a kérget, hogy a „megcsodálás elve” alapján foltos állatok szülessenek majd:
És vett magának Jákob friss nyárfapálcát és luz- meg gesztenyefát és héjazott rajtuk fehér csíkokat, megmeztelenítvén a fehéret, mely a pálcákon volt. (1Mózes 30:37)
Bár az egozéj luz kifejezést ma a diófa termésére használják, középkori magyarázók szerint inkább mandulát jelent, ahogy az arámi és az arab nyelvben is.
Amikor később Jáákov ősapa elküldi Joszefhez legkisebb fiát, Binjámint is a többi fiúval, akkor az ország legjobb terméseiből küldet ajándékokat az alkirálynak:
És mondta nekik Izrael, az ő atyjuk: Ha már így van, ezt tegyétek: Vegyetek az ország legjavából edényeitekbe és vigyétek le a férfiúnak ajándék gyanánt; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszereket is lótuszt, pisztáciadiót és mandulát. (1Mózes 43:11)
A Szentély tárgyainak elkészítését a Tóra második könyvében rendeli el Isten. A tárgyak között szerepel a menóra, melynek kelyheit a szöveg így írja le: mesukádim – mandula formájúak. Bár az érett mandula nem mutat hasonlóságot egy kehellyel, vagyis nem érthető, miért ezt a szót használja a Tóra, a fiatal, még a virágot is magán hordozó mandulakezdeményt tekintve már más a helyzet. A gomb és a tetején a virág leírása ráillik erre az alakzatra.
Emellett a mandulafa fehér virágai üdítően hatnak a téli tájban és a tavasz ígéretét hordozzák magukban. A bibliai nyelvezetben a sáked – mandula és a soked – megfigyel, kitartóan őrt áll kifejezés kapcsolatban áll egymással, mivel a két szónak ugyanaz a gyökere: S-K-D. Ebből arra következtethetünk, hogy nemcsak esztétikai, hanem szimbolikus jelentése is van annak, hogy a Tóra a menóra adott részét mandula formájúnak írja le. A menóra is „kitartóan őrt állt” a Szentélyben, a lángja soha nem aludhatott ki.
Ebben az értelemben használják a sákdánut szót a kíváncsi, mindig előrefelé tartó, kitartóan Tórát tanuló személyre. Ezért jelenik meg szimbólumként a mandula Jirmeja próféta könyvében (1:11-12):
És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván: Mit látsz, Jirmejáhu? Mondtam: Mandulavesszőt látok. És szólt hozzám az Örökkévaló: Jól láttál, mert őrködöm az én igém fölött, hogy megtegyem.
A mandula napjaink zsidó szokásaiban is szerepel. Tu bisvát, a fák újévének egyik jelképe, mivel ekkortájt kezdenek Izraelben virágozni a mandulafák. Sok helyen odafigyelnek ezért arra, hogy az ünnepen az asztalra kerülő gyümölcsös tálon a mandula is helyet kapjon.
Egy csonthéjas termés számára pészah ünnepe biztosít még fontos szerepet a konyhában: számos pészahi süteményrecept alapja a dió- vagy mandulaliszt, melyek fogyasztását nem tiltja a háláchá, a zsidó törvénykezés. A keleti zsidó közösségek konyhájában közkedvelt finomságok a mandulával készült édességek. Ha kettényitott datolyaszemekbe a mag helyére mandulát teszünk, különleges, tetszetős és rendkívül egyszerűen elkészíthető desszertet kapunk, amely ráadásul egészséges is.
Fotó: Marcia Cripps on Unsplash
