És besietett Ábrahám a sátorba Sárához és mondta: Siess, három mérték lánglisztet! Gyúrd meg és készíts lepényeket. A marhához pedig futott Ábrahám és vett egy fiatal marhát, gyengét és jót, átadta azt a legénynek és az sietve elkészítette. És vett vajat és tejet, meg a fiatal marhát, melyet elkészített és elébük tette; ő pedig állt mellettük a fa alatt és ők ettek. (M.I. 18:6-8)

Hetiszakaszunk, a Vájérá a vendéglátás micvájával és Ávráhám ősapa gasztronómiai kínálatával kezdődik: lepények, marhahús, tej és vaj. Felmerülhet a kérdés: a kóserság egyik legalapvetőbb szabálya a „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében”, vagyis – bölcseink magyarázata szerint – ne fogyasszunk együtt tejes és húsos ételt. Itt pedig Ávráhám ősatya – akiről a Talmud elmondja, hogy már a tóraadás előtt betartotta mind a 613 parancsolatot – egyenesen tejet és húst szolgál fel a sátrába tévedő vándoroknak. Hogyan lehetséges ez?

Sokan sokféle választ adtak már, ezek közül a legegyszerűbb az lehet, hogy mivel a történet jóval a Szináj-hegyi tóraadás előtt játszódott, a kóserság törvényei nem kötöttek még senkit. Azt is felhozzák a magyarázók, hogy maga Ávráhám csupán megfigyelő volt, nem evett együtt vendégeivel, hanem feltálalta a nem-zsidó vándoroknak hitt idegeneknek, amije volt. És mivel rájuk egészen bizonyosan nem vonatkoztak a kóserság törvényei, nyugodtan megtehette ezt az első ősapa, hiszen semmi oka nem volt arra, hogy saját étkezési megszorításai miatt mások gasztronómiai élménye csökkenjen.

További kérdés persze, hogy maguk az angyalok hogyan ehettek nem-kóser ételt, hiszen ők bizonyára ismerték a kóserság szabályait. A középkori tóramagyarázó, Rási szerint az idegen vándoroknak álcázott angyalok valójában nem is ettek, csak tettették az evést vendéglátójuk iránti tiszteletből.

Létezik emellett egy midrás, vagyis a tórai elbeszélést kiegészítő, magyarázó történet, mely szerint szó sem volt ebben az esetben illendőségről, az angyalok valóban ettek, méghozzá a tejet együtt a hússal. Sokkal-sokkal később, mielőtt az Örökkévaló átadta volna a Tórát Mózesnek, az angyalok ellenkeztek, mondván, hogy a halandó emberek nem érdemlik meg az Isten legnagyobb ajándékát, a Tórát. A nagy vezető erre így felelt nekik: „Ti, akik ismertétek a Tórát, megálltátok-e, hogy ne egyetek tejeset és húsosat együtt Ávráhám sátrában?” Mivel az angyaloknak erre nem volt mit mondaniuk, az Örökkévaló odaadta a Tórát a zsidó népnek.

Egy további magyarázat szerint azonban egyáltalán nincs is itt semmiféle ellentmondás: Ávráhám tejet, vajat és marhát adott a vendégeinek – ebben a sorrendben. Először tehát a tejeset tálalta fel, ami után nem kell várakoznunk, hanem elegendő a szánkat kiöblíteni, és folytathatjuk az étkezést húsos étellel. Vagyis nem egyszerre ették a férfiak mindazt, amit Ávráhám eléjük tálalt, hanem először a tejes étkeket, utána pedig a húsos fogásokat.

A Mitteler (Középső) Rebbe, a lubavicsi Dov Ber rabbi (1773-1827) azonban egy további kérdést is felvet az étkezéssel kapcsolatban: miért kellett Ávráhámnak ott állnia a vendégei mellett. A válasza erre az, hogy csak akkor tudtak enni az angyalok, és felemelni az általuk fogyasztott ételt, amikor az ősapa mellettük állt. Miért? A Mitteler Rebbe szerint azért, mert nincs annál spirituálisabb tevékenység, mint nem csupán a szájunkkal, de az elménkkel is enni. Amikor egy ember eszik, és egyesül az elméje a lelkével, el tudja különíteni egymástól a jót és a rosszat, az istenit és a szentet. Az étel magasabb szférákba kerül, és az isteni szikrák, melyeket az ember az ételben felfedezett, még magasabbra emelik őt. Az angyalok azonban képtelenek ezt megtenni, hacsak egy emberi lélek nem ad nekik hozzá erőt, mivel az átgondolt táplálkozás során az emberi lélek felülemelkedik a létezés rendjén. Ahogyan a Teremtő a spirituálisból megteremtette a fizikait, a materiálisat, ugyanúgy alakítja át az ember az étkezés által a fizikait szellemivé – ha helyesen étkezik.

Hogy ne legyen gondunk a tejes és a húsos problematikájával, most egy párve, tej- és húsnemű  összetevőktől egyaránt mentes torát kínálunk, melyet még sütni sem kell. Fontos azonban, hogy mielőtt nekilátunk, minden egyes datolyaszemet szétnyitva ellenőrizzük, hogy nincs-e bennük bogár, vagy más kártevő, és alaposan szemrevételezzük a darált dióféléket is, mivel azokat is előszeretettel támadják meg hernyók, molyok.

 

Datolyatorta sütés nélkül

Párve, glutén- és tojásmentes

20 szem datolya

1 pohár darált dió

1 pohár darált mandula

8 ek. cukrozatlan kakaópor

4 ek. víz

Csipetnyi só

3 tábla étcsokoládé

A datolyákat aprítógépbe tesszük, ennek hiányában villával is összetörhetjük. Hozzáadjuk a darált diót és mandulát, a vizet és a sót, és egynemű masszává gyúrjuk (megfelelő méretű aprítógép esetén minden hozzávalót beletehetünk, és a géppel készíthetjük el a masszát). Az egyneművé gyúrt datolyás keveréket nedves kézzel sütőpapírral bélelt formába simítjuk, és egy órára a mélyhűtőbe tesszük. A csokoládét lábosba, vagy tűzálló tálba tesszük, és vízgőz fölött megolvasztjuk. A mélyhűtőből kivett tortára kenjük, a tortát szeletekre vágjuk, és egy fél órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy a csokoládé megdermedjen a tetején.

Erre az édességre az általános „sehákol” áldást mondunk. Mivel nem tartalmaz lisztet, nem érvényes rá a süteményeknél általában mondott „boré miné mezonot” áldás, ám sem a datolyát, sem a diót nem látjuk az egyneművé gyúrt masszában, így „boré pri háec” sem lenne helyénvaló.

zsido.com