A Trumá hetiszakasz több alkalommal is említi a „sittimfát”, így a hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban ma ezt a titokzatos nevű növényt járjuk körül.
Sitá, többes számban sitim – שטה – akácia
Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak nekem: ajándékot; minden embertől, akit szíve arra ösztönöz, vegyétek el a nekem szánt ajándékot. És ez az ajándék, melyet tőlük elvegyetek: … sittimfa… (2Mózes 25:2;5)
A Szentély berendezési tárgyai jelentős részben ebből a fából készültek és arannyal vonták be őket. A név a szakértők szerint a Szináj-sivatagban és a Jordán-völgyben őshonos akácfafajtát takarja.
A Tóra Mózes második könyvének, a Smotnak jelentős részét a Miskán részletes leírásának szenteli, pontosan megemlítve és többször felsorolva egyes részeit, azok anyagát, színét, méretét. Ahhoz, hogy ez az építmény létrejöhessen, több száz évre előre kellett gondolkodni, hogy megfelelő mennyiségű alapanyag álljon rendelkezésre az építkezéshez. A midrás elmeséli, hogy amikor
Jáákov ősapa a családjával együtt lement Egyiptomba, akácfákat ültetett, és utasította fiait, hogy amikor a leszármazottaik elhagyják majd Egyiptomot, vigyék magukkal e növények faanyagát, hogy kéznél legyen a megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag, amikor a Miskán, a sivatagi sátorszentély építésére kerül a sor.
Az akácfafélék közé több száz faj tartozik, méretük a bokortól a fáig terjed, ágai kemények és tüskések, virágai aprók. Lombozata ernyőszerűen szétterül, gyökerei rendkívül mélyre nyúlnak, ezért szélsőségesen száraz, sivatagi körülmények között is megél. Gyantáját a régiek gyógyírként alkalmazták.
A Tórán kívül egyébként a Talmudban és Jesája próféta könyvében is szerepel ez a fafajta mint a megváltás és az üldöztetés utáni megnyugvás szimbóluma:
„Majd fakasztok kopár csúcsokon folyókat és völgyek közepén forrásokat, pusztát teszek vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé. Adok a pusztában cédrust, akácot, mirtuszt és vadolajfát teszek a sivatagba, ciprust, jegenyét és fenyőt egyetemben.” (Jesája 41:18-19)
A megváltásra tett isteni ígéret része az, hogy Izrael Földjén növények, zöldellő fák, köztük akácfák növekednek újra. Erről a témáról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.
A fával kapcsolatban érdekes a neve is, írja a chabad.org. A sitá ugyanis kapcsolatban járt a bolondságot jelentő „stut” héber szóval, vagyis akácfa helyett fordíthatjuk úgy is, hogy a bolondság fája. A sátorszentély építői a rossz, elvetemült gondolkodást szimbolizáló fákból építettek hajlékot Istennek, szimbolizálva az Örökkévalóba vetett hit minden racionalitás felett álló értékét. Hittel, elkötelezettséggel és szeretettel képesek vagyunk túllépni saját korlátainkon. Népünk, a zsidó nép a „szent bolondság” minden racionalitáson túlmutató értékét képviseli évezredek óta és ez az az alapvető akarat, melynek segítségével a legnagyobb szörnyűségeket is képesek voltunk túlélni.
