Nehogy legyen közöttetek férfi vagy nő, vagy család, vagy törzs, melynek szíve elfordul ma az Örökkévalótól, a mi Istenünktől, hogy menjen és szolgálja ama népek isteneit, nehogy legyen közöttetek gyökér, mely mérget és ürmöt hajt. (5Mózes 29:17)
A Nicávim hetiszakaszt minden évben ros hásáná előtt olvassák fel a zsinagógákban. Az idézett mondat arra figyelmeztet, hogy a zsidóknak nem szabad a kánaáni népek szokásait átvéve különféle istenségeket és bálványokat imádnia. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban a Nicávim hetiszakasszal kapcsolatban az üröm nevű növényt mutatjuk be olvasóinknak.
Üröm – לענה – lááná
Az üröm az őszirózsafélék közé tartozik. Számos faja megtörve erős, aromás illatot áraszt, íze pedig kesernyés ízű. Keserűségét az abszintin nevű hatóanyag okozza, melynek nevéből láthatjuk, hogy az XIX-XX. század fordulójának kedvelt itala, az abszint egyik fontos hozzávalója a fehér üröm. Egyes fajait a gyógyászatban használják, illetve illóolajat készítenek belőle. Nagyobb mennyiségben mérgezéses tüneteket okoz. Érthető hát, hogy amikor Mózes, a néphez intézett beszédei végéhez közeledvén meginti a zsidókat és figyelmezteti őket tetteik lehetséges következményeire, akkor a Tóra és a micvák édes útját elhagyó embert a keserű ürömhöz hasonlítja.
Ez a növény más helyen is negatív konnotációban, a gonoszra, gonoszságra való utalásként szerepel a Tánáchban, a zsidó Bibliában, pl. Ámosz próféta könyvében:
Akik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik. (Ámosz 5:7)
Az ürömből kinyert folyadék fogyasztását szintén a gonoszsággal hozták összefüggésbe:
Jóllakatott engem keserűségekkel, ittassá tett ürömmel. (Siralmak 3:15)
Vannak, akik azt a bokrot is ürömmel azonosítják, mely alatt Hágár, Ávráhám elzavart felesége húzta meg magát fiával Jismáellel együtt.
Izrael sivatagos részein többféle ürömfaj is él. Közülük a leggyakoribb a sivatagi üröm; az ebből kinyerhető folyadék különös mértékben keserű. A régi világban gyógyászati célokra használták. Az ürömfélék közé tartozik a sok helyen kedvelt fűszernövény, a tárkony is. A Talmud (Ávodá zárá 30a) is említi a keserű „apszintint” – a kifejezés az üröm görög nevéből származik. A fenti idézet feltehetőleg a mérgező júdeai ürömre vonatkozik. Az üröm veszélyes az állatokra: bárányokra, kecskékre, marhára is, ezért a gyorsan terjeszkedő ürömmel fertőzött legelőt kerülnie kell a pásztoroknak. A növénynek ez a jellegzetessége igen alkalmas volt arra, hogy a zsidók számára szemléltessék azt az embert, aki elhagyja a Tóra útját.
Amit a fenti idézetben a magyar fordítás „méregnek” nevez, az héberül „ros” – fej, ami valamiféle kerek növényre, illetve egy növény kerek termésére utalhat.
Elképzelhető, hogy ópiumtartalmú mákról vagy mérgező tökféléről van szó. Akármi is a pontos meghatározás, az bizonyos, hogy a metaforában ezek a növények negatív, gonosz, rossz, mérgező jelentéstartalommal szerepelnek.
Most, amikor ros hásáná, az új év és jom kipur, az engesztelőnap közeledtével az ember megvizsgálja tetteit, igyekszik felmérni az elmúlt év hibáit, tanulni belőlük, megtérni és a társadalom jobb, hasznosabb tagjává válni, fontos, hogy mindenki végiggondolja az üröm jelentését is. Egészen kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb mennyiségben méreg és már egy csepp elegendő belőle ahhoz, hogy mindent keserűvé tegyen maga körül.
Gondoljuk át tetteinket és vigyázzunk, hogy ne változtassuk az örömöt ürömmé!
Fotó: wikipédia
