Ráv Szöádjá Gáon:
Emunot vödéot: Hittételek és elvek könyve
A Tóra örök mivolta
- értékezés 7. fejezet
A fenti téma (azaz a Írott Tan és a hagyomány felépítése) kifejtését követően most tartom helyénvalónak a törvény elévülésének kérdéséről szólni, s azt mondom: Izrael fiainak általános hagyománya szerint a próféták azt mondták a Tóra törvényeiről, hogy azok örök érvényűek, s azt állítják, hogy „minden gyanú és félreértés felett álló tiszta kijelentés által hallottuk mindezt”.
A szent könyvek áttanulmányozása után (több) erre mutató jelet találtam: először is, sok rendelkezéssel kapcsolatban (a Szentírás) azt írja:[1] „örök szövetségül”, vagy: „nemzedékről nemzedékre”, vagy a Tórára vonatkozóan[2] „Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül”, mivel a mi közösségünk, Izrael fiainak közössége kizárólag a törvényei által létező közösség. S amikor a Teremtő azt mondta, hogy a közösség mindaddig fennmarad, amíg az ég és a föld létezik, [ez azt jelenti, hogy] szükségképpen törvényeik is állnak, amíg csak létezik ég és föld. Erre vonatkoznak a Szentírás szavai: „Ezt mondja az Úr, aki adott napot, hogy világítson nappal, és adott szabályt a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki jel riasztja a tengert úgy, hogy hullámai zúgnak, akinek Seregek Ura a neve: Ha majd eltűnik ez a rend színem elől – így szól az Úr – ekkor szakad magva Izráelnek is, és soha többé nem lesz az én népem.[3] Az utolsó prófétai közlésekben felszólítást találtam Mózes Tórájának az Utolsó Ítélet napjáig való megtartására, [s azt írják, hogy az Utolsó Ítélet napja] előtt elküldetik Illés próféta:[4] „Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam az egész Izráelnek a Hóreben! Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja”…
- értékezés 8. fejezet
Van-e Mózes csodáinak jelentősége,
…Azt mondják, hogy amint Mózes szavainak azért adnak hitelt, mivel csodás jeleket és csodatetteket mutatott be, úgy [mindenki] másnak hitelt kell adni, ha az csodás jeleket és csodatetteket visz végbe. Amikor én ezt meghallottam, szerfelett elcsodálkoztam, hiszen mi nem pusztán azért hiszünk Mózesnek, mert csodásjeleket és csodatetteket mutatott be, hanem elsősorban azért hiszünk neki és minden prófétának, mert olyan követelést támasztott velünk szemben, amely nem ütközik a törvényekbe. S mikor mi a felhívását meghallgattuk, s úgy találtuk, hogy [a törvények szerint] megengedett, felkértük [a prófétát], hogy [küldetését igazolandó,] mutasson [isteni eredetű] bizonyítékokat, s ha ezt megtette, hittünk neki. Ám ha kezdetben úgy láttuk, hogy felhívása [a törvények szerint] nem megengedett, akkor nem is kértük fel bizonyítékok bemutatására, hisz a törvény tiltását nem semlegesítheti semmilyen csodatett.
Ezt példázza Reuvén és Simon, a két peres fél esete. Ha Reuvén Simonnal szemben lehetséges követelést támaszt, például azt mondja: „Ezer dirhemmel tartozik nekem”, a bíró felkéri, hogy bizonyítsa be, s ha ezt megteszi, tartozását vissza kell fizetni. Ám amennyiben olyan dolgot követelne tőle, ami [eleve] lehetetlen, például azt mondaná: „A Tigris folyóval tartozik nekem”, akkor perét rögtön elejtenék, hiszen a Tigris folyó senki tulajdonát nem képezi, s nincs is rá szükség, hogy a bíró bizonyítékot kérjen.
Ez az eljárás a követendő minden önmagát prófétának mondó személy esetében is. Amennyiben azt mondaná nekünk: Az én Uram azt parancsolja nektek, hogy tartsatok ma böjtöt, kérnénk tőle valamilyen, az [isteni] küldetését igazoló jelet, s ha ezt felmutatná, szavait megfogadnánk, és böjtölnénk. Ám ha azt mondaná: Az én Uram azt parancsolja nektek, hogy törjetek házasságot, és lopjatok, vagy: [Az én Uram azt mondja,] hogy vízözönt bocsát a [világra], vagy azt állítaná, hogy [Isten] az eget és a földet félálomban, [különösebb] ok nélkül teremtette, minderre nem is kérnénk tőle bizonyítékot, hiszen olyan kijelentéseket tett, melyeket sem az értelem, sem a hagyomány nem igazol.
Ám ha mindezek ellenére valaki [a fenti nézet vallói közül] ezt kérdezné: Amennyiben [a prófétáló] figyelmen kívül hagyná válaszunkat, és bemutatná csodás jeleit és bizonyítékait, s akaratunk ellenére látnánk őket, akkor mit kellene neki mondanunk? Erre én azt válaszolom: Ilyen esetben azt kell neki mondani, amit mindannyian mondanánk annak, aki [137] csodás jeleket és bizonyítékokat mutatna be annak érdekében, hogy mondjunk ellent értelmünknek, [tehát] ne helyeseljük az igazmondást, és ne ítéljük el a hazugságot és más efféléket. S ha e nézetét azzal támasztaná alá, hogy a hazugság helytelenítése és az igazmondás tiszteletben tartása nem értelmünkből fakad, hanem csupán parancs és tiltás következménye, s ugyanez a helyzet a gyilkossággal, a házasságtöréssel, a lopással, s más effélékkel kapcsolatban is, akkor amennyiben [érvelésében] eddig jutott, felesleges vele törődnünk, s rá több szót pazarolnunk…
[1] 2Mózes 31:16.
[2] 5Mózes 33:4.
[3] Jeremiás 31:35-36.
[4] Máláchi 3:22-23.
