„Ti láttátok, mit tettem Egyiptommal, hogy vittelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket hozzám.” (2Mózes 19:4)
A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban most a sast járjuk körül. Vagy mégsem? Egyre nagyobb ugyanis az egyetértés abban a kérdésben, hogy melyik állat lehet valójában a fenti idézetben említett, többnyire „sas”-ként fordított neser – נשר. Napjainkban, sőt, mint látni fogjuk, az elmúlt évszázadokban, a legtöbben arra a következtetésre jutnak, illetve jutottak, hogy a hagyományos fordítástól eltérően egyáltalán nem sasról, hanem fakó keselyűről van szó. Ennek több oka van, például vannak, akik az utolsó mondatrészt úgy értelmezik, hogy nem „elhoztalak”, hanem inkább „felemeltelek”. Azzal magyarázzák ezt, hogy a „neser” a legmagasabban repülő madár, az Örökkévaló pedig a megváltás által a természetes világ fölé, szédítő spirituális magasságokba emelte a zsidókat. A madarak közül nem a sas, hanem a fakó keselyű száll a legmagasabbra.
A híres babilóniai bölcs, ráv Száádjá Gáon (892-942) is az arab „neszr” szóval magyarázza a héber neser szót. Az arab kifejezés a fakó keselyűt jelöli. A középkori spanyolországi bölcs, Ibn Ezra szintén az arab fordítással érvel, miszerint a folyamatosan használt és nagyon hasonló arab kifejezés nagy valószínűséggel héberül is azt az állatot, vagyis a fakó keselyűt jelöli. Más helyeken a zsidó Biblia arról ír, hogy a neser dögevő állat, egy helyen pedig azt is említik (Micha 1:16), hogy a neser kopasz.
A dögevő keselyű azért kopasz, hogy amikor a nyakát az elhullott állatok húsába mélyeszti, ne tapadjon meg a fején lévő tollak között hús és vér, mert az fertőzések forrása lehetne. (Bővebb magyarázatot angolul a zootorah oldalon találnak olvasóink.)
Mindezek mellett elképzelhető egyébként az is, hogy a neser egy általános kategória és mind a sas, mind pedig a fakó keselyű beletartozik.
Azt mondja Rási: „Minden más madár a karmában viszi fiókáját, mert attól tart, hogy egy nagyobb ragadozó megtámadja felülről vagy hátulról. A sas azonban semmilyen más madártól nem fél, csak az embertől, ezért a szárnyán hordozza fiókáit, azzal érvelve, hogy ha nyilakkal támadják meg, akkor ő, a szülő sérül meg, nem a fiókák.
Amikor az egyiptomiak megtámadták a zsidókat a Vörös-tengernél, Isten angyalokat küldött, hogy helyezkedjenek el a zsidók és az egyiptomiak tábora között és az isteni felhő felfogta a [zsidókra kilőtt] nyilakat.”
Rási magyarázata Isten zsidók iránti szeretetét és védelmét emeli ki és az önfeláldozás nemes tulajdonságát hangsúlyozza. A pozsonyi Chátám Szofer (1762-1839) a zsidók nézőpontjából közelíti a kérdést. A sas nem kóser madár és Isten azért választotta ki éppen ezt az állatot, hogy kifejezze a zsidó nép iránt érzett feltétlen szeretetét, mely akkor is töretlen, ha a zsidók a legmélyebb tisztátalanságba merülnek. Ezért végződik úgy a mondat: „elhoztalak benneteket hozzám”. Más magyarázók szerint ez a gyorsaságot jelképezi, amivel Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból.
Egy másik tórai idézet Mózes ötödik könyvéből szintén ezt az állatot említi:
„Mint a sas, mely fölkelti fészkét, fiókái fölött lebeg, kiterjeszti szárnyait, fölveszi és viszi tollain; úgy az Örökkévaló egyedül vezeti őt és nincs vele idegen isten.” (5Mózes 32:11-12)
Bár ritkán, de valóban megfigyelhető, hogy a sasok zuhanó fiókáik alá repülnek, hogy testükkel fogják fel azokat. Vannak, akik pusztán költői képet látnak ebben az allegóriában, és olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy a Tóra – mai szemmel nézve – tárgyi tévedései a természettudományok terén a több ezer éves korkülönbségből fakadnak és akkoriban valóban megfigyelhetőek voltak a leírt jelenségek.
Azt is érdemes kiemelni, hogy amennyiben valóban keselyűről van szó, úgy a Tóra egészen más szemmel tekint erre a madárra, mint ahogy mi vélekedünk róla manapság.
Az antikvitásban számos közel-keleti nép tartotta nagy becsben, akár istenségnek is a keselyűt.
Amellett, hogy nem kóser állat, a Tóra szerető, gondoskodó szülőnek tartja. Ez egyébként megfelel a természettudományos leírásnak is: a fakó keselyű egy tojást rak, melyen a hím és a nőstény felváltva ül hét héten át. A kibújó fióka lassan fejlődik és 3-4 hónapba is beletelik, mire elhagyja a fészket.
A fakókeselyű elkötelezettsége fiókái iránt Isten mély elkötelezettségét szimbolizálja saját népe, a zsidó nép felé.
A sas egyébként a kabalisztikus gondolkodásban a kegyelem (héberül: ráchámim) szimbóluma is. Isten kegyelemmel teremtette a világot és kegyelemmel törődik a teremtményeivel. A kegyelem a szeretet és az igazságosság egységéből adódó tulajdonság, melyet az embernek is igen kívánatos elérnie. A neser egy másik előnyös tulajdonságát a Pirké Ávot, az Atyák bölcs tanításai című misnai könyvben ismerhetjük meg:
Jehuda ben Témá rabbi mondta: „Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas/fakó keselyű, gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor tenned kell Mennyei Atyád akaratát.” (Pirké Ávot 5:20)
Az egyik magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy amint ez a hatalmas madár könnyedén siklik keresztül az égen és a saját akarata szerint változtatja az irányát, ugyanúgy kell nekünk is könnyedén haladni az élet kihívásai közt és azonnal szándékosan irányt változtatni, amint valami a bűn felé vonz minket.
A „kánféj nesárim” – sasok szárnya vagy „ál kánféj nesárim” – sasok szárnyán kifejezés mindazonáltal sűrűn használt szókapcsolat, mely így az isteni gondviselésre utal. Így nevezték a jemeni zsidók Izraelbe menekítésének 1949-50-ben végrehajtott akcióját (más néven ez volt a varázsszőnyeg akció), Izraelben több városban is vannak utcák, melyek ezt a nevet viselik és egy híres magyar fordításos imakönyvet is ezzel a címmel láttak el.
Címlapkép: Darrell Gough from Pexels
