Naftali Kraus
Zsidó fogalomtár
E
ÉLIJÁHU SZÉKE/POHARA – a nagy próféta, aki tüzes szekéren, élve ment a mennybe – a hagyomány szerint azóta is járja a világot, és minden zsidó briten (l. o.) jelen van, mivel ő a brit angyala (Málách Hábrit). A szék, amire az újszülöttet teszik, É. széke, és minden széderen egy serlegbe bort töltenek tiszteletére. Ezt nevezzük É. poharának.
ELJEGYZÉS, ESKÜVŐ – (héberül: éruszin és kiddusin). Valamikor a háláchá (l. o.) szerinti eljegyzés és esküvő között eltelhetett néhány hónap is. Manapság ez együtt megy, a chupá alatt elmondják az eljegyzés áldásait, majd a vőlegény, a gyűrűvel, megszenteli a menyasszonyt (kiddusin). A chupá alatt elmondják az esküvő hét áldását (Sevá Bráchot, l. o.). Ami valamikor az eljegyzés volt, az ma a „Wort” (adott szó), vagy Tnáim (feltételek), amelyben a családok megegyeznek és írásban rögzítik, ki mit ad a fiatal párnak. A chupá alatt csak a Ktubát (az arameus nyelvű házasságlevelet – l. o.) olvassák fel. Maga a kiddusin (megszentelés) szövege mindössze egy mondat: „Háré át mökudeset li, bötábáát zo, ködát Mose vöjiszráél”. (Légy megszentelve nekem, ezzel a gyűrűvel, Mózes és Izrael törvényei szerint.) Ezt a vőlegény mondja a menyasszonynak, miközben ujjára húzza a jegygyűrűt.
Az, hogy a menyasszony is ad a vőlegénynek gyűrűt, egy idegen szokás, ami hagyományos zsidó esküvőkön nem divat. Vallásos, nős zsidó férfiak általában nem hordanak jegygyűrűt.
ÉL MÁLÉ RÁCHÁMIM – (héber) gyászima, amit temetéseken és megemlékezéseken mond a kántor. Ebben kérjük az Örökkévalót, adjon „igaz nyugalmat” az elhunytnak. Annak utána mondják, miután a tetemet az erre hivatott miszászekolók (l. o.) megfelelő módon megmosdatták, és megszaggatták a gyászolók ruháit.
Az É. M. R. szövege magyarul:
„Irgalomteli Isten, aki a magasban lakozol, adj igaz nyugalmat az isteni jelenlét szárnyai alatt, a mennyek fényeként fénylő, szent és igaz emberek közepette az elhunyt (XY, N. N. fia) lelkének, annak fejében, hogy én V. Z., J. K. fia vagy a család más tagjai, imádkoznak, illetve adományt ajánlanak fel lelki üdvéért.
Ezért az Irgalom Ura rejtse lelkét szárnyai menedéke alá örökre, és foglalja az öröklét kötelékébe. Az Örökkévaló az ő osztályrésze, nyugodjék hát békében sírjában, Ámen!”
ELSŐSZÜLÖTTEK BÖJTJE – Erev Peszáchkor (l. o.) kötelesek az elsőszülött zsidó férfiak böjtölni. Ekkor volt ugyanis az egyiptomi tíz csapás (l. o.) közül az utolsó, melynek során minden egyiptomi elsőszülött a halálát lelte, de a csapás alól mentesek voltak az elnyomott héberek. Azonban ha egy ilyen elsőszülött zsidó férfi (bchor l. o.) részt vesz egy micva-lakomán (pl. brit milá l. o.) vagy egy tanuláson, ahol befejeznek egy traktátust (lásd szijum), és ott eszik valamit – ezáltal felmentést kap a böjt alól.
ELUL – (akkádi eredetű szó), a hatodik héber hónap neve, Niszántól számítva. Nechemiás könyvében van megemlítve (6:15.), ekkor fejeződött be Jeruzsálem falainak újjáépítése. A zsidó naptárban a bűnbánat hónapja, amikor naponta Sófárt (l. o.) fújunk, és az utolsó héten bűnbánó zsolozsmákat (szlichot l. o.) mondunk.
EMUNÁ – (héber) hit. Istenhit. A zsidóság alapja a monoteizmus, vagyis az egyistenhit. Ellentéte a kfirá (l. o.).
EREC – (héber) föld, ország. Magyar-zsidó szóhasználatban Erec maga Izrael országát jelenti. (lásd: Erec Jiszráél = Izrael földje, országa)
EREC JISZRÁÉL – (héber) Izrael földje, a Szentföld, melyet az Örökkévaló a zsidó népnek ígért és adott – megfelelő viselkedés ellenében és reményében. A Tóra figyelmeztet, miután megemlít egy sor undorító dolgot, melyeket a bálványimádó népek követnek el: Ti ne tegyétek ezt, hogy ki ne hányjon benneteket a föld, E. J. földje, amit beszennyeztek… (3Mózes 18. alapján) E. J. Tórában vázolt határai soha nem realizálódtak, volt, amikor az ország kisebb volt, és volt, amikor nagyobb (Dávid és Salamon királysága idején), de az Ígéret Földje határait nem közelítette meg.
A második Szentély lerombolása után száműzték a zsidókat E. J.-ből, a megszállók és akik utánuk jöttek, nem voltak képesek felvirágoztatni ezt a földet, és beteljesült a figyelmeztetés szava: „„.És elpusztítom én az országot, és eliszonyadnak rajta ellenségeitek, akik ott laknak.” (3Mózes 26:32.) Nachmanidés (uo.) jó jelt lát ebben: „Az ország nem fogadja be az ellenséget, amely elborzad rajta”.
A sok évszázados idegen uralom és rablógazdálkodás után, a Balfour-deklarációt követő angol mandátum és cionista építőmunka, ami maszszív álijával párosult, vezetett végül is 1948-ban – a holokauszt után – Izrael Állam kikiáltásához E. J. egy részén. A sorozatos arab támadásokat és terrorista akciókat követő háborúk megnagyobbították E. J. zsidók uralta területét, de a bibliai határok csupán vágyálom maradt.
EREC ZÁVÁT CHÁLÁV U’DVÁS – (héber) bibliai idióma, melynek jelentése: Tejjel, mézzel folyó ország. A Kánaánt a magyar költészetben tették hozzá. A Bibliában a fogalom 14 ízben jelenik meg, ebből 11 a Tórában, egy Jehósua és kettő Jeremiás könyvében.
EREV – (héber) este, előest vagy egy ünepet megelőző nap. „Erev Peszách” – a Peszáchot (l. o.) megelőző nap. A zsidó szombat, az ünnepek és más, vallással és szokással kapcsolatos napok az előző nap estéjén kezdődnek.
ÉRUV – (héber) halachikus fogalom, amely által Bölcseink enyhítették a szombattal kapcsolatos egyes tilalmakat. Többféle É.-ot ismerünk: É. Chácérot, É. Tchumin és É. Távsilin.
Az első lehetővé teszi, hogy egy udvarban, melyben több család lakik, ki- és bevihessenek dolgokat az udvarból a lakásba és vissza, mivel az egész egy közös területnek számít.
Éruv Tchumin azt teszi lehetővé, hogy a szombati maximum 2000 ámá (l. o.; kevesebb, mint egy kilométer) helyett egy ennél kétszer nagyobb területet lehessen bejárni.
Éruv Távsilint akkor csinálunk, amikor közvetlenül ünnep után jön a szombat. Ekkor egy szimbolikus aktus segítségével azt érjük el, hogy szabad legyen ünnepről szombatra sütni-főzni és ennivalót előkészíteni. Az Éruv (szó szerint keveredés) törvényei meglehetősen bonyolultak, és így részleteit vagy egy kompetens rabbitól, vagy a Kicur Sulchán Áruchból (és/vagy a Donin-féle Zsidónak lenni… című könyvből) lehet megtudni.
ÉSET CHÁJIL – (héber) derék asszony. Dicshimnusz a derék zsidó nő tiszteletére. A Salamon királynak tulajdonított Példabeszédek utolsó fejezete, amelyet kommentátorok sora allegorikus magyarázattal illet.
Az alfabetikus dal magyarul (Gréda József művészi átköltésében):
„Aki derék asszonyt talált,
óvja kincsek kincse gyanánt
s bízva bízzék benne, mert
jóhoz-rosszhoz társra lelt.
Nincs becsesebb e kedves párnál,
aki szépet szebbe/ hálál!
Mint a hangya szorgos ő;
Tegnap font és ma már sző.
Úgy ellátva házatája,
nem hord többet össze gálya!
S mire megébred a ház,
ő már oszt, segít, vigyáz.
Telkét egyre kerekíti,
méz szőlőjét telepíti;
övezi őt lágy erő;
serény, kitartó, merő.
Ha fogy szőttes portékája,
éjórát is áldoz rája;
friss a jobb kéz, gyors a bal,
fogyton-fogyjon a fonal!
Jó időben, szűk idöben,
juttat a szegénynek bőven.
Télbefordul már a föld?
Népe gyapjúholmit ölt.
Égnek-népnek hogy ne tessék,
ennyi szorgalom s nemesség?
Nemes Vének közt ül a
Bölcs tanácsban férjura.
Nincs jótett, mit elmulasszon
e megfontolt, igaz asszony;
háza népe látja ezt,
nem maradhat az se rest.
Férje ajka, fia szája
csupa szeretet és hála,
hiszen ahol ő tanyáz,
békés, boldog az a ház.
Ne szépségét, ne is báját
Istenfélelmét csodálják
dicséret sem kell neki;
dicsérjék a tettei!”
ETROG – (héber) citrusgyümölcs. Egyike a négy fajtának, amelyek a szukkoti (l. o.) ünnepi csokor összetevői. Valamikor külföldön, főleg Kelet-Európában, nagy nehézségekbe ütközött egy szép és kóser E. beszerzése. Az egész zsidó világban az ereci E.-t részesítik előnyben a micva megtartására, de vannak, akik kabbalisztikus hagyomány alapján az olaszországi Calabriából szerzik be etrog szükségletüket.
EVEN HÁEZER – (héber) a négyrészes Sulchán Áruch (l. o.) egyik része, amely a családi törvényekkel foglalkozik.
ÉVÁR MIN HÁCHÁJ – (héber) élő állatból kivágott hús. Élvezetét szigorúan tiltja a Tóra a noachitáknak is (l. o.), még akkor is, ha utána az egyébként kóser állatot szabályosan vágták is.
EZRÁT NÁSIM – (héber) női rész, karzat elnevezése. Annak idején a jeruzsálemi Szentélyben és napjainkban a vallásos, a Sulchán Áruch (l. o.) alapján álló zsinagógákban van elkülönített női karzat. A Talmud a szentélybeli női karzatot a szemérmességgel indokolja.
