A hagyományos négy növény mellett hosáná rábákor egy külön fűzfaágcsokrot is kézbe vesznek, hogy emlékezzenek arra a fűzfa-ünnepségre, melynek során hatalmas fűzfaágakkal vették körül a Szentélyben álló oltárt szukkot napjain. Szukkot első hat napján naponta egyszer járták körbe az oltárt, hosáná rábákor, az utolsó napon pedig hétszer. Hosáná rábáról, az égi ítélet lezárásának napjáról itt írtunk.
Ezt olvassuk a Misnában (Szukka, 45:1):
Hogyan teljesítik a fűzfaágak micváját? Volt egy hely Jeruzsálem alatt, úgy hívták, hogy Mocá. Lementek oda, és ott gyűjtötték össze a fűzfaágakat. Aztán mentek, és felállították azokat [a Szentélyben] az oltár körül, és az ágak teteje az oltár tetejére hajlott.
A Jeruzsálemtől nem messze fekvő Moca már a kánaáni periódusban is lakott volt. A Jehosua bin Nun vezette zsidó honfoglalást követően Binjámin törzsének területéhez tartozott:
És voltak Benjámin fiai törzsének városai családjaik szerint… Moca. (Jehosua 18:21, 26)
A város központi helyen, egy forgalmas út mentén – a mai egyes autópálya, mely Moca mellett halad el, egy ősi út nyomvonalát követi – feküdt, csupán néhány kilométernyire a fővárostól, Jeruzsálemtől. Termékeny földje, számtalan forrása alkalmassá tette búzatermesztésre. Ennek emlékét őrzik a helyszínen feltárt, különböző korokból származó gabonasilók és raktárak. Megtalálták itt továbbá annak a bálványimádásra használt templomnak a nyomait, melyet Chizkijáhu király romboltatott le, amikor országát megtisztította a hamis istenségektől.
A második Szentély idejében a Moca környékén nagy mennyiségben tenyésző fűzfák ágaiból vágtak a szukkoti szentélyszolgálat céljaira. A későbbi évszázadokban Colonia néven római, majd muszlim kézen volt a város. 1859-ben egy gazdag bagdadi zsidó, Saul Jehuda adományozott pénzt egy új mezőgazdasági település alapítására a Szentföldön. Az arab Kalunja elszegényedett lakói örömmel adták el a földjüket egy keresztény embernek, aki Saul Jehuda megbízásából tevékenykedett. A városnak visszaadták az ősi Moca nevet. Hiába volt azonban a föld termékeny, hiába bővelkedett a környék forrásokban, völgyét ellenséges arab falvak vették körül, és egyedül Dávid Jellin rabbi vállalkozott arra, hogy odaköltözik. Egy napon, miközben gyümölcsfákat ültetett, bizánci fogadót talált, és 1871-ben, amikor megépítették a Jafó és Jeruzsálem közti utat (a mai egyes út), szálló emelt a bizánci alapokon. Különböző zsidó szervezetek segítségével további földeket vásároltak, és néhány további család költözött be Mocába, ám nem volt elegendő pénzük arra, hogy zsinagógát építsenek. 1905-ben egy gazdag magyarországi zsidó látogató szállt meg a fogadóban, és az ő adományából épült fel végül a mai napig működő zsinagóga.
1929-ben, amikor az országban élő arabok több helyen rendeztek pogromot a zsidó lakosok ellen (a leghírhedtebb közülük a hevroni mészárlás), Mocában is több zsidót – helyieket és látogatókat – megöltek. A kis település és zsinagógája romokban hevert. A zsidók 1933-ban tértek ide vissza és építették fel az út másik oldalán a mai várost. Az Izrael állam megalapítása ellen foggal-körömmel küzdő, szomszédos falvakban élő arabok végül elhagyták otthonaikat, csak az Izraellel barátságos Abu Gos városa virágzik ma is. A mai Moca körülbelül 1200 ember otthona. Az 1929-ben súlyosan megsérült zsinagógát 1980-ban állították helyre. A történelmi emlékhelyek mellett borászat és ékszerkészítő központ is működik itt.
Írásunk a JPress beszámolójának felhasználásával készült.
