A zsidó történelem során egyszer előfordult, hogy az egész nép tisztátalan volt és a Szentély sem volt alkalmas a peszách áldozat bemutatására niszán hó 14-én. Ekkor a király, Chizkijáhu merész lépésre szánta el magát. Peszáchot teljes egészében egy hónappal később, ijár hónap 14-én ünnepelték.

Peszách seniről a Tóra negyedik könyvében olvashatunk. Ezen a napon, pontosan egy hónappal a rendes peszách áldozat után, mutathatták be a korbán peszáchot azok, akik tisztátalanságból, vagy távollétből kifolyólag nem tudták bemutatni niszánkor. Erről a napról többek között itt és itt írtunk.

A peszáchi áldozatról a Misnából nagyon különleges dolgot tudunk meg: ha a nép legnagyobb része a rituális tisztátalanság (tumá) állapotban van, akkor a peszáchi áldozat – amit csak rituálisan tisztán szabad bemutatni – bemutathatják tisztátalanul is. Ez ellentmond mindannak, amit egyébként a Szentélybeli áldozatokról tudunk, melyek bemutatásához rituálisan tisztának (táhor) kellett lenni.

Chizkijáhu király a polgári időszámítás kezdete előtti VIII. században uralkodott a déli Júda királysága fölött. Chizkijhu apja és elődje, Ácház király nem volt túlságosan jó ember és a Szentföldet, benne a Szentélyt bálványimádással töltötte meg. Fia, vele ellentétben, istenfélő és jóindulatú uralkodó volt, aki legelső királyi tettként azonnal nekifogott, hogy az Országot és a Szentélyt megtisztítsa a bálványoktól:

Ő, uralkodásának első évében, az első hónapban, megnyitotta az Örökkévaló házának kapuit s kijavította azokat. És hozatta a kohénokat és a léviket, s összegyűjtötte őket a kelet felé fekvő téren. És mondta nekik: Hallgassatok meg engem, lévik, most szenteljétek meg magatokat és szenteljétek meg az Örökkévalónak, őseitek Istenének házát s távolítsátok el az undokságot a szentségből. (II. Krónikák 29:3-5)

A munkálatok niszán hónap elsején kezdődtek. Nyolc napba tellett, mire megtisztították a Szentélyt és további nyolc napba, mire a Szentély eszközei és az emberek is rituálisan tiszták lettek. Ez azt jelenti, hogy mire minden készen állt, niszán hónap 16. volt, két nappal később, mint ahogyan a peszách áldozatot be lehetett volna mutatni. Vagyis abban az évben nem tudták bemutatni a korbán peszáchot niszán hónap 14-én, de Chizkijáhu király még ennél is tovább ment: különféle áldozatokat is bemutatott, köztük kovászosat, vagyis kenyeret tartalmazó áldozatot, abban az időben, amikor a zsidóknak szigorúan tilos lett volna kovászosat birtokolniuk.

Bár a háláchá, a zsidó jog lehetőséget ad arra, hogy egy hónapot beiktassunk niszán előtt, ezt legkésőbb ádár hónapig meg kell tenni, nem dönthetünk erről magában niszán hónapban. Elképzelhető, hogy Chizkijáhu király nem egy plusz hónapot iktatott be hirtelen a naptárba, hanem kollektíven ijár 14-én, a második peszách alkalmával ünnepelték peszáchot és mutatták be a szükséges áldozatot? Peszách seni azonban csak egy napig tart és csak magát a peszách áldozat micváját gyakorolták a Szentély idejében, nem tartották meg a hétnapos ünnepet is hozzá. Chizkijáhu mégis hét napon át ünnepelt, ráadásul úgy, hogy a nép egy része még nem tisztult meg, mégis részesültek az áldozatból. Ezért a király megbocsátásért könyörgött a számukra, holott, ahogyan a Misnából láttuk, ha a nép nagyobb része tisztátalan, megtartható peszách az áldozatokkal együtt. Úgy tűnik, hogy Chizkijáhu király egy nagyobb jó, egy felsőbbrendű ideál, az istenszolgálatban való egyesülés érdekében különleges, csak egyetlen évre érvényes döntéseket hozott.

Egy kortárs rabbi, Joel Bin-Nun érdekes magyarázatot fűzött az eseményekhez. Szerinte ketté kell választani a Szentély megtisztítását (melyre Chizkijáhu uralkodásának első évében került sor) a fent említett peszáchtól, ami évekkel később esett, amikor újra megkoronázták, ez alkalommal azonban mindkét királyság királyának. Chizkijáhu egyesíteni akarja a déli Júda lakosságát az északi Izraelből azokkal, akik az asszír támadás és hódítás után életben maradtak, ezért egybehívja őket, hogy együtt ünnepeljék peszáchot. Ez az, amiért megváltoztatja a naptárt, ugyanis korábban Jeroveám király adott egy hónapot Izrael királyságának időszámításához (I.Kir. 12:32-33):

Erre tartott Jeroveám ünnepet a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, azon ünnep szerint, mely Jehúdában volt, és fölment az oltárra; így tett Bét-Élben, áldozván a borjuknak, melyeket készített… Fölment az oltárra, melyet Bét-Élben készített, a nyolcadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, melyet a maga szívéből koholt. Ünnepet tartott Izraél fiai számára…

Ez az egy hónap eltérés a politikai, társadalmi és vallási kérdések mentén addig is egymástól eltávolodott két országot teljesen kettéválasztotta. Amikor Chizkijáhu egy hónapot adott saját naptárukhoz, akkor szinkronba hozta a két királyság időszámítását, és így lett az a peszách valóban az újjáéledés és az összetartozás, az egység ünnepe és kifejeződése.

Akárhogy is, az eredmény az lett, hogy ijár hónap 14-én, a második peszách napján került sor az áldozat bemutatására, attól függetlenül, hogy peszách senit ünnepeltek-e, vagy peszáchot a maga teljes valójában. Így olvassuk a Krónikák II. könyvében:

És küldött Jechizkijáhú egész Izraelhez s Jehúdához, s leveleket is írt Efraimhoz s Menasséhez, hogy jöjjenek el az Örökkévaló házába Jeruzsálemben, megtartani a pészachot az Örökkévalónak, Izrael Istenének. És elhatározta a király meg nagyjai s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy megtartják a pészachot a második [ijár] hónapban. Mert nem tudták megtartani abban az időben [niszánkor], mivelhogy a papok nem szentelték meg magukat elegendő számban s a nép nem gyűlt volt össze Jeruzsálembe… És sok nép gyülekezett Jeruzsálembe, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban, fölötte számos gyülekezet. És fölkeltek s eltávolították az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak, s mind a füstölőket eltávolították s bedobták a Kidrón patakjába. És levágták a pészach áldozatot a második hónap tizennegyedikén, és a papok s leviták szégyenkeztek volt és megszentelték magukat s bemutattak égőáldozatokat az Örökkévaló házában. És álltak állásukon rendjük szerint, Mózes az Isten emberének tana szerint; a papok hintették a vért a leviták kezéből. Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat, tehát a leviták voltak a pészacháldozatok levágásánál minden nem tiszta helyett, hogy megszenteljék az Örökkévalónak

Chizkijáhu király, akárcsak nagy elődje, Slomó (Salamon), aki az első Szentélyt építtette, hét napon át tartotta meg az ünnepet, majd további hét napig tartottak a mulatságok, végtelen örömben és hatalmas mennyiségű áldozat bemutatása közepette. Ezeket a Krónikák és a Királyok könyvének különböző fejezeteiből tudjuk. Adja az Örökkévaló, hogy hamarosan az egész zsidó nép együtt ünnepelhesse a Szentély megépülését és felavatását fővárosunkban, Jeruzsálemben!

zsido.com