6. misna
Más státusú területről inni
(ו) לֹא יַעֲמֹד אָדָם בִּרְשׁוּת הַיָּחִיד וְיִשְׁתֶּה בִּרְשׁוּת הָרַבִּים, בִּרְשׁוּת הָרַבִּים וְיִשְׁתֶּה בִּרְשׁוּת הַיָּחִיד, אֶלָּא אִם כֵּן הִכְנִיס רֹאשׁוֹ וְרוּבּוֹ לַמָּקוֹם שֶׁהוּא שׁוֹתֶה.
69. §. Nem szabad szombaton magánterületen állva közterületről inni, vagy közterületen állva magánterületről inni, csak azzal a feltétellel, ha az illetőa fejét és a teste nagyobb részét arra a helyre teszi, ahonnét iszik[1].
וְכֵן בַּגַּת.
70. §. Hasonló a törvény egy borkád esetében is, ahol a kádon kívül állva csak úgy szabad a kádból inni, ha a fejünket és a testünk nagyobb részét a kád fölé helyezzük, azaz egészen belehajolunk.
A Gömárá elmagyarázza, hogy ez a kitétel nem a szombat törvényére vonatkozik, hanem a máászér-éra (termésből adandó tized, ugyanis tilos a termésből addig enni, míg el nem különítették belőle a papi tizedet). Ha azonban valaki közvetlenül a kádból iszik, akkor ezt megteheti, annak ellenére, hogy még nem különítette el a máászert, mivel ez alkalmi fogyasztásnak számít.
קוֹלֵט אָדָם מִן הַמַּזְחֵילָה לְמַטָּה מֵעֲשָׂרָה טְפָחִים;
71. §. Szabad kézbe vagy edénybe gyűjteni esővizet a közterületen állva az ereszből – a tetőről a ház fala mentén lefutó esőcsatornából, tíz arasz alatt[2],azaz, amikor a víz a közterület légterében van, tíz arasznyinál közelebb a talajhoz, mivel a légtér ezen a szinten közterület, így a vizet nem szállítottuk.
A Gömárá elmagyarázza, hogy a vizet csak a levegőben szabad felfogni, de az inni kívánó keze, szája vagy edénye nem érhet a csurgóhoz, mivel esőcsatornáról van szó, amely három arasznál közelebb van a tetőhöz, tehát a státusa megegyezik a tetőével, amely magánterület. Következésképp ha az illető kezét, száját vagy edényét a csurgóhoz tartja, magánterületről kap vizet, és azt közterületre juttatja, ahol áll.
וּמִן הַצִּינּוֹר – מִכָּל מָקוֹם שׁוֹתֶה.
72. §. A vízköpőből pedig, amely a tetőről közterületre vezet, s melynek szája általában több mint három arasznyira nyúlik ki a tetőről, de nincs négyszer négy arasznyi területe, ilyenformán mákom pturnak számít, ezért bármilyen módon lehet inni belőle,azaz az inni kívánó a levegőben is felfoghatja a vizet, és a csőhöz is tarthatja a kezét vagy edényét szombaton, mert a vízköpőmákom ptur[1]. Ha azonban van négyszer négy arasznyi területe, akkor az illető nem tarthatja kezét, száját vagy edényét három arasznál közelebb az esőcsatornához, mert annak akkor a törvény szerinti státusa magánterület, és ebből következően az, aki iszik belőle, az magánterületről közterületre szállít vizet.
[1] A misna csak azért tesz különbséget az esővízcsatorna és a vízköpő között, mert a Bölcsek mindig a tényleges körülményekről beszéltek, és a szokásos ereszcsatorna közelebb vannak a tetőhöz, a szokásos vízköpők pedig három arasznál messzebbre nyúlnak ki róla. Ha azonban az esővízcsatorna három arasznál messzebb áll ki a tetőtől, a törvényi státusa megegyezik a vízköpőével. (Toszáfot Jom Tov)
[3] A Gömárá elmagyarázza, hogy ez olyan esetre vonatkozik, amikor valaki olyan edényből iszik, amelyre szüksége van, és a Bölcsek ezt tiltják, nehogy áthozza arra a területre, amelyen áll. (Maimonidész)
[2] Möiri szerint : „Még tíz arasz alatt is”, és tíz arasz fölött is, ahol mákom ptur.
