6. 📖 Öt tekercs

Jegyzet

ÁDMOR (héber) – három szó kezdőbetűjéből – ÁDonénu, MOrénu, vRábénu – összevont rövidítés. A szavak jelentése: Urunk, Tanítónk, Mesterünk. A haszid rebbe, cádik (l. ott) elnevezése.
BÁÁL-SÉM-TOV, Jiszráél ben Eliézer (1698–1760) a haszid mozgalom megalapítója és az első, legendákkal övezett, rebbéje. Fia, Zvi vette át tőle a vezetést, majd tanítványa, a mezritsi Mággid.
BÁLBOSZ (jiddis) (héberül: Báál Bájit) – háziúr, tulajdonos. A Talmudban munkáltatót, tehetős embert is jelent.
BÁR MICVÁ/BÁT MICVÁ (héber) – a micvá fia/lánya. A zsidó fiúgyerek 13 éves korában válik éretté, ekkortól köteles betartani a parancsolatokat, naponta tfillint légolni (l. ott). Lányoknál az érettség kora: a 12. év
CÁDIK (héber) – a Bibliában igaz ember. Ábrahám 10 cádikot keresett Szodomában, hogy érdemükben a város megmeneküljön a pusztulástól. Az első cádik Noé volt. A haszidizmus megjelenése óta: szellemi vezető, rebbe, régi magyar szóhasználattal: csodarabbi (l. Admor).
CEDÓKE, Cödáká (héber) – jótékonyság, alamizsna, jótétemény. A zsidóság egyik alappillére. Bibliai értelmezésben igazságtétel is. „A jótett (cedóke) megment a haláltól” (Péld. 10,2).
CHEVRA KÁDDISÁ (arameus, héber) – 1. „Szent Társaság”, a haszid hagyományban a nagy haszid rebbék, elsősorban Báál-Sém-Tov és a Mággid köré gyűlt, a kabbala iránt fogékony fiatal tanítványok egy csoportja. 2. Szentegylet, temetkezéssel foglalkozó zsidó szervezet.
CIMCUM (héber) – kabbalisztikus fogalom, mely szerint a világ teremtése óta az Istenség, ami betölti az egész világot „összehúzza magát”, hogy a Dicsfény egy meghatározott helyre – Szentélyre – korlátozza önmagát, és így kommunikálni tudjon teremtményeivel.
DIN TÓRA (héber) – szó szerint: a Tóra törvénye. A Tóra és a Sulchán Áruch (l. ott) alapján hozott rabbinikus bírósági döntés. A diaszpórában önkéntes alapon működik. Izraelben a rabbinikus bíróságok, meghatározott ügyekben, állami jogi hatáskörrel rendelkeznek.
GÁLUT (héber), gólesz (jiddis) – száműzetés, diaszpóra. A Tóra (l. ott) több ízben beígért büntetése a parancsolatok be nem tartása miatt. A második Szentély pusztulása óta (i. sz. 70) a zsidók sorsa. A zsidók többsége ma is ebben él. Szellemi síkon a G. azt az állapotot fejezi ki, amikor a megváltás még nem érkezett el, a harmadik Szentély még nem épült fel, az isteni Dicsfény (Schiná) száműzetésben van, a zsidó néppel együtt. Kabbalisztikus értelmezés szerint a Messiás (l. ott) eljöveteléig – aki majd felépíti a Szentélyt és összegyűjti a Szórványokat – az Izraelben élő zsidó nép is gálutban, szellemi gálutban él (l. még: magángólesz).
GÉR (héber) – prozelita, a háláchá előírásai szerint betért nem zsidó, aki a betérési aktussal (gijur) magára vállalja a zsidóság törvényeit és ezáltal teljes értékű zsidóvá válik.
GET (héber, arameus eredetű), a héber „Széfer Kritut” megfelelője – válólevél. A zsidó nő, a háláchá szerint elkészített get nélkül, akkor is férjezettnek tekintendő, ha polgárilag (bíróság) elvált. Ebből súlyos bonyodalmak származhatnak, mint pl. törvénytelen (mamzer) gyerek, stb.
GMÁCH (héber) – Gmilut Chászidim szavak összevont rövidítése. Jelentése: Jótétemények gyakorlása. A Talmudban isteni tulajdonságként tartják számon, amit a zsidó embernek utánozni kell. Gyűjtőfogalom, amelybe szinte minden jó cselekedet beletartozik, pl. beteglátogatás, nélkülözők megsegítése, halottak eltemetése stb. Mai értelemben: kamatmentes kölcsön, melyet a zsidó bölcsek többre becsülnek az alamizsnánál (l. cedóke).
„GLÁTT”-KÓSER (első szó jiddis, második héber) – a háláchá előírásai szerint levágott állat, mellyel kapcsolatban semmilyen probléma nem merült fel (glatt = sima, azaz problémamentes). Zsidók egy része csak ilyen húst és egyéb élelmiszert fogyaszt, ellentétben azokkal, akik a sakter által, rituálisan levágott állat húsát – melynek kóserságát illetően kétségek merültek fel, de a rabbiszakértő mégis kósernak nyilvánította – eszik (l. tiszta, ill. nem tiszta állatok).
HÁBÁD (héber) – három szóból – HochmÁ, BinÁ, Dáát – összevont rövidítés. A szavak jelentése: Bölcsesség, Értelem, Tudás. H. a legismertebb haszid csoportosulás, a lubavitsi haszidokat jelöli. A mozgalom alapítója Schneor Zálmán, ladii rabbi. A mozgalom lényege: Tóra-tanulással párosult istenfélelem, az agy uralja a szívet, vagyis az ember annyiban ember, amennyiben ösztöneit képes kontrollálni és helyes irányba terelni.
HÁLÁCHÁ (héber) – a zsidó törvények, ill. jogszabályok gyűjteménye. A Tórából és a Talmudokból levezetett zsidó törvények összessége. A hagyományhű zsidóság a H. szerint él. Pl. a H. szerint zsidó az, akinek az anyja zsidó.
HÉDER (héber) – szó szerint: szoba. Alapfokú iskola, manapság inkább óvoda, ahol kiskorú fiúgyerekeket (3 éves kortól) írni-olvasni tanítanak. A H-ben tanít a melamed (l. ott). 
HEKDES (héber) – Eredeti értelme: a Szentély kincstára, ill. az annak felajánlott adományok tulajdonjoga. Későbbi korokban: a hitközségek által – a szegény, vándorzsidók részére – fenntartott menhely.
JÁLKUT – Midrás-gyűjtemény, mely felöleli az egész Bibliát. Teljes nevén: Jálkut Simeoni.
KABBALA (héber) – a zsidó misztikum összefoglaló megnevezése. A haszid eszme részben a kabbala egyes elemeire épül.
KFICÁT HÁDERECH (héber) – az út megrövidülése (szó szerint „az út megugrik”), amikor valaki várakozáson felül hamar érkezik valahová. A Midrás ezt Eliézerről, Ábrahám szolgájáról, valamint Jákobról mondja. Mindketten igen rövid idő alatt érkeztek Kánaánból Mezopotámiába (a mai Irak). A haszid folklór több rebbének tulajdonította a K. H. lehetőségét.
KVITLI (jiddis) – kívánságcédula, melyben felsorolják a problémákat és kívánságokat és ezt a haszid rebbék asztalára teszik, rendszerint pidjon (l. ott) kíséretében.
LECHÁJIM (héber) – egészségére. Áldomás ivásakor mondják.
„LITVÁK” – szó szerint litvániai. A haszidoknál, a haszidizmust ellenző „mitnágédok” (l. ott) gunyoros elnevezése. A haszidizmus ellenzőinek tábora Litvániában bontott zászlót.
MÁGID (héber) – hitszónok, vándorprédikátor. Egyes helyeken a rabbikat is így nevezték. Ismert haszid mággidok: a mezritsi, Báál-Sém-Tov utóda, a kozsnitzi, a dubnói stb. Jelentése a bibliai időkben: hírvivő.
MAGÁN-GÓLESZ (l. még gálut) – önkéntes, belső száműzetés, melyben a személy magasabb szellemi régiókba kerül, vélt vagy valódi vétkeiért vezekel. Egyes rabbik erre utasítják vezeklést kereső híveiket, így a fogalom a haszid folklór visszatérő témája.
MESSIÁS, Másiách (héber) – a zsidók által várt megváltó. Maimonides 12. Hittétele így szól: „Teljes hittel hiszek a Messiás eljövetelében és még ha késlekedik is, ennek ellenére nap, mint nap várom, hogy eljöjjön.”
MÁZÁL TOV (héber), mázl tov (jiddis) – jó szerencsét. Esküvő, születés, egyéb alkalomkor elmondott jókívánság.
MESÜMED (a héber mesumád népies formája) – kitért, hitehagyott zsidó, aki más vallást vett fel. A zsidók szemében a renegátok megvetett fajtája. Aki nem tért át más hitre, bár nem ismeri és tartja a zsidó vallást, nem számít mesümednek, és minden zsidó kötelessége őt visszahozni a közösségbe.
MICVÁ, Micve (héber) – parancsolat. A Tórában 613 parancsolat van. 248 aktív („tedd”) és 365 passzív („ne tedd”).
MIDRÁS (héber) – bibliai versek és tételek halachikus vagy aggadikus értelmezése (Midrás Háláchá vagy Midrás Aggada). Aggádikus rész: a lakonikus rövidségű bibliai szövegek szájhagyományokkal történő kiegészítése, kiszínezése. Ismertebb midrások: M. Rábá, M. Tánchumá, Jálkut Simeoni, Mechiltá, Szifré, Szifrá, Psziktá.
MIKVE (héber) – rituális fürdő, a zsidó élet alapja. Ha egy közösségnek nincs elég pénze, előbb mikvét köteles építtetni, azután zsinagógát. A zsidóságba való betérésnek is fontos előfeltétele. Építésének és üzemeltetésének bonyolult szabályait egy talmudi traktátus tartalmazza. Haszidoknál férfiak is használják. Budapesten, a VII. ker. Kazinczy u. 16. sz alatt található. Tel.: 321-6542.
MISNA, MISNÁJOT (Misnájesz) (héber) – a Szóbeli Tan első írott gyűjteménye, az írott Tóra folytatása, Jehuda, a Fejedelem szerkesztésében. Hat „rend”-re van felosztva. Erre épült a Gemara (l. Talmud).
OHEL (héber) – szó szerint: sátor. A rebbék, nagy rabbik sírja fölé emelt építmény.
PIDJON (héber) – kiváltás, megváltás. Pl. Pidjon Hábén: az elsőszülött fiúgyerek kiváltása 30 napos korában. Pidjon Svujjim: foglyok kiváltása, váltságdíj ellenében. Itt: az a pénzösszeg, amit a haszid ad a rebbének, amikor a kvitlit (l. ott) átadja neki. 
RABBI – zsidó vallási, szellemi vezető, aki jesivai tanulmányai alapján elegendő zsidó ismerettel rendelkezik, jártas a Sulchán Áruch-ban (l. ott) és akit „felhatalmaztak” (Szmihá), hogy a Háláchá alapján ítélkezzen, döntsön (pászkenoljon). Rabbi csak feddhetetlen, vallásos életmódot folytató zsidó férfi lehet.
RÁSI – Rábbénu Slómó Jicháki (1040-1105), minden idők legnagyobb Biblia- és Talmud-magyarázója.
REBBE – a rabbi egyik változata, a mai szóhasználatban a haszid dinasztia fejét jelöli (l. Ádmor, cádik). Pl. lubavitsi rebbe, guri rebbe, kállói rebbe.
SCHINÁ (héber) – az isteni Dicsfény közismert neve. Szó szerinti fordítása: isteni Jelenlét.
SULCHÁN ÁRUCH (héber) – szó szerint: terített asztal. Kodifikált zsidó törvénykönyv, négy részből áll. Joszéf ben Efrájim Káró (1488-1575) halhatatlan műve. Mose Iszerlis rabbi jegyzetei tették alkalmassá arra, hogy az askenáz (európai) zsidóság is elismerje, és magára nézve kötelezőnek tartsa. A laddi Schneor Zálmán rabbi, a Hábád megalapítója is írt egy S. Á.-t, ami sok részletében eltér Káróétól.
TALESZ (jiddis), Tálit (héber) – imalepel, reformzsidóknál imasál. Négy sarkán szemlélőszálak (cicit) vannak. Egyik formája a Tálit-Kátán, amit állandó öltözékként viselnek a ruha alatt.
TALMUD (héber) – a Misna és a Gemara együtt, vagyis a szóbeli Tan leírt gyűjteménye. A későbbi tanaita és amorita nemzedékek leírt vitáit, és a Háláchá megállapításait összesítő kompiláció gyűjtőneve. Megkülönböztetjük a babilóniai és a jeruzsálemi Talmudot. Az előbbit Ráv Ási, az utóbbit rabbi Jochanán szerkesztette. (A Misnáról és a Talmudokról lásd részletesebben N. Kraus tanulmányát az Ősi Forrás (3) A Talmud Bölcsei c. könyv elején.)
TFILIN (héber) – imaszíjak. Négyszögletes bőrdoboz, melyben, pergamenre írva, bibliai idézetek találhatók. Két részből áll: az egyik, amit a bal karra tekernek (sel Jád), a másik, amit a homlokra erősítenek (sel Ros). A Tfilá szóból eredeztetik, ami imát jelent. Minden zsidó férfi 13 éves kortól, hétköznap reggelente tfillinnel imádkozik. A haszidok két pár tfillint tesznek fel naponta, egyikében a bibliai szövegek Rási ritusában, a másikban más sorrendben vannak elhelyezve (Rábbénu Tám). Magyarul néha „tvilem”-nek is nevezik.
TISZTA, ill. TISZTÁTALAN ÁLLATOK – azok a Tórában felsorolt állatok, melyeket zsidónak szabad, ill. tilos fogyasztani. A tiszták ismertetőjele: hasított patájuk van és kérődznek; a halaknak pikkelyük és uszonyuk van.
TÓRA – a héber Biblia első harmadának, Mózes 5 könyvének elnevezése. Szó szerint: tan.
TÁNJÁ (arameus) – szó szerint: tanultuk. Rabbi Schneor Zálmán, a Hábád-lubavitsi haszidizmus (l. ott) megalapítójának fő műve, a másik címe: „A közepesek könyve”. Filozófiai mű, a mozgalom szellemi alapja. Több nyelvre lefordították és kiadták, így Magyarországon is (1978). (Bővebben lásd: N. Kraus: A rabbit hazaárulással vádolták. Bp. 1991.)
ZOHÁR – a Kabbala (l. ott) kézikönyve. Szerzője Simon ben Jocháj, az „isteni tanaita”. Nyelve nagyrészt arameus.

  • Küldés emailben

Fejezetek