1. Halljátok: az Örökkévaló igéjét, Izraél fiai! Mert pöre van az Örökkévalónak az ország lakóival, hogy nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek megismerése az országban.
2. Esküsznek és hazudnak, gyilkolnak és lopnak és házasságot törnek; erőszakoskodtak és vérontás vérontást ért.
3. Azért gyászol az ország és elfonnyad minden benne lakó, a mező vadjával s az ég madarával együtt; a tenger halai is kipusztulnak.
4. Ám senki ne pöröljön, és ne feddjen senkit, hisz néped olyan, mint kik pappal pörölnek.
5. Elbotlasz nappal s elbotlik a próféta is te veled éjjel – megsemmisítem tehát anyádat.
6. Megsemmisült a népem, megismerés híján. Mivel te a megismerést megvetetted, megvetettelek, hogy ne légy papom; elfelejtetted Istenednek tanát, majd elfelejtem én is gyermekeidet.
7. Amint sokasodtak, úgy vétkeztek ellenem; dicsőségüket szégyenné váltom föl.
8. Népemnek vétkét eszik ők és bűnére vágyódik lelkük.
9. És olyan lesz a nép, mint a pap : megbüntetem rajta az útjait, és cselekedeteit visszafizetem neki.
10. Esznek majd, de nem laknak jól; paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Örökkévalót, nem ügyelve reá.
11. Paráználkodás, bor és must elveszi a szívet.
12. Népem a fáját kérdezi meg, hogy pálcája jelentse neki; mert a paráznaság szelleme megtévesztette, és elparáználkodtak Istenük mellől.
13. A hegyek csúcsain áldoznak és a halmokon füstölögtetnek, tölgyfa, nyárfa és terebinthus alatt, mert jó az árnyéka; azért majd paráználkodnak leányaitok, menyeitek pedig házasságot törnek.
14. Nem büntetem meg leányaitokat, midőn paráználkodnak, sem a menyeiteket, midőn házasságot törnek, mert ők maguk parázna nőkkel félre mennek és a szentelt nőkkel áldoznak; s a nép, mely nem ért, elbukik.
15. Ha parázna vagy te, Izraél, ne essél bűnbe, Jehúda ! Ne menjetek tehát Gilgálba, ne vonuljatok fel Bét-Ávenbe, s ne esküdjetek: él az Örökkévaló!
16. Mert mint makacskodó tehén makacskodott Izraél: most legeltesse őket az Örökkévaló, mint juhot a tágas téren.
17. Bálványokhoz társult Efraim: hagyd magára!
18. elfajult az iszákosságuk, paráználkodva paráználkodnak, szeretve szeretik a szégyent, akik pajzsai neki.
19. Szél köti be őt a szárnyaiba, s megszégyenülnek áldozásaik miatt.
