1. Amint gyógyítgattam Izraélt, megnyilvánult Efraim bűne, meg Sómrón gonoszságai, mert hazugságot míveltek; tolvaj jön le, csapat portyázik künn.
2. Dehogy mondják ők szívüknek: minden gonoszságukról megemlékezem: most körülvették őket cselekedeteik: színem előtt vannak.
3. Gonoszságukkal megörvendeztetik a királyt és hazudozásaikkal a nagyokat.
4. Mindannyian házasságtörők, mint kemence, melyet befűt a sütő; fölhagy a szítással, a tészta dagasztásával, annak megkeléséig.
5. Királyunk napján megbetegedtek a nagyok a bor hevétől; összejátszott a csúfolókkal.
6. Mert közelítették, mint a kemencét, szívüket lestükben; egész éjszaka alszik a sütőjük, reggelre ég az, mint lángoló tűz.
7. Mindannyian hevülnek, mint a kemence, és megemésztik a bíráikat; királyaik mind elestek, nincs közülük senki, ki engem szólítana.
8. Efraim a népek között elkeverődik; Efraim meg nem fordított lepény lett.
9. Idegenek emésztették erejét, s ő nem tudta; őz haj is hintődött reá, s ő nem tudta.
10. Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arcába; s nem tértek meg az Örökkévalóhoz, az Istenükhöz s nem keresték őt mindemellett.
11. Olyan lett Efraim, mint együgyű, oktalan galamb: Egyiptomot hívták, Assúrba mentek.
12. Amin mennek, kiterítem ellenük hálómat, mint az ég madarát leszállítom őket; megfenyítem őket, a községükhöz jutott hír szerint.
13. Jaj nekik, mert elköltöztek tőlem, pusztítás rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én ugyan megváltanám őket, de ők hazugságokat beszéltek felőlem.
14. És nem kiáltottak hozzám szívükben, hanem jajgatnak fekvőhelyeiken; gabona és must miatt összecsődülnek, elszakadnak tőlem.
15. Pedig én neveltem őket, megerősítettem karjaikat, mégis ellenem rosszat gondolnak.
16. Fordulnak – nem fölfelé, olyanok lettek, mind a csalárd íj; kard által esnek el nagyjaik, nyelvük haragvása miatt; ez a csúfságuk Egyiptom országában.
