14. misna
A gyógyítás és vízhúzás
(יד) כֹּהֵן שֶׁלָּקָה בְּאֶצְבָּעוֹ – כּוֹרֵךְ עָלָיו גֶמִי בַּמִּקְדָשׁ,
88. §. Ha egy kohén megvágja az ujját szombaton, tekerhet a sebe köré sás levelet, ha szolgálnia kell a Szentélyben. Ez annak ellenére meg van engedve, hogy a sásnak van némi gyógyhatása, mivel nem rendjén való dolog, hogy a szentélyi szolgálat alatt látszódjék a seb[1].
אֲבָל לֹא בַּמְּדִינָה;
Vidéken viszont nem szabad a sebre szombaton sást tekerni, mivel annak van némi gyógyhatása, és a Bölcsek annak érdekében, hogy nehogy valaki nekiálljon gyógyszert porítani, megtiltották a szombati gyógyítást.
אִם לְהוֹצִיא דָּם, כָּאן וְכָאן אָסוּר.
89. §. Ha valaki a seb véreztetése érdekében megszorítja a kötést, az itt is és ott is, még a Szentélyben is tiltott cselekedet, mivel ez nem szükséges a szertartáshoz. Indokolja a tilalmat továbbá az is, hogy ez „seb okozása” lenne, márpedig a Bölcsek nem engedtek meg fő munkakategóriába tartozó tevékenységeket a Szentélyben.
בּוֹזְקִין מֶלַח עַל גַּבֵּי הַכֶּבֶשׁ בִּשְׁבִיל שֶׁלֹּא יַחֲלִיקוּ,
90. §. Szórhatnak sót szombaton a rámpára, amelyen fölmentek az Oltárhoz, hogy fel- és lemenet el ne csússzanak rajta, ez azonban vidéken tilos, mivel szombaton végzett jobbításnak számítana.
וּמְמַלְּאִין מִבּוֹר הַגּוֹלָה וּמִבּוֹר הַגָּדוֹל בַּגַּלְגַּל בַּשַּׁבָּת,
91. §. Szabad kerékkel húzni szombaton vizet a Szentélyben a Zarándokok kútjából és a Nagy kútból – ez két kútnak a neve, amelyek a Szentély udvarában voltak[2]. A Bölcsek tiltották, hogy más kutaknál ezt tegyék, mert attól tartottak, hogy mivel kerék segítségével könnyen és gyorsan lehet vizet húzni, az emberek netán öntözni kezdik a kertjüket szombaton, s ilyenformán áthágják a „vetés” tilalmát.
וּמִבְּאֵר הַקַּר בְּיוֹם טוֹב.
Ünnepnapon a Hákár kútból is szabad kerékkel húzni a vizet. A Gömárá elmagyarázza, hogy a Hákár egy vidéki kút volt. Azért nevezték „Hákár – hideg kútnak”, mert friss volt a vize. Erre a kútra nagy szükségük volt a diaszpórából Jeruzsálembe zarándokló zsidóknak. Chágáj, Zechárjá és Máláchi próféták, akik szintén ott voltak a diaszpóra zarándokai közt, megengedték társaiknak, hogy ünnep idején kerékkel húzzanak vizet, és ez az engedély azóta is érvényben van. Más kutakból mindazonáltal még ünnep idején is tilos kerékkel vizet húzni.
[1] Lásd Toszáfot Jom Tov.
[2] A Gömárá szerint ehhez a módszerhez csak akkor szabad folyamodni, ha a sás nem kerül a kohén keze és valamelyik edény közé, például ha a bal keze sérül meg, az nem kerül érintkezésbe semmiféle istentiszteleti tárggyal, mivel a templomi szolgálat teljes egészében jobb kézzel végzendő; továbbá azért szabad csak sást használni ilyenkor a seb lefedésére, mert ha valamilyen ruhadarabot, például egy övet használnának, akkor az a papi öltözék kiegészítésének számítana.
