Az áldás természete: arany vagy búza?
A Böchukotáj hetiszakasz elején az Örökkévaló áldást ígér azoknak, akik az Ő törvényei szerint élnek: esőt, bőséges termést, jólétet, biztonságot. Ám feltűnő, hogy a Tóra szövege mindenhol mezőgazdasági és állattartási képekben írja le a jutalmat – eső, búza, békesség –, miközben sehol sem esik szó aranyról, ezüstről vagy pénzbeli gazdagságról. Oberlander Báruch rabbi tanítása szerint ennek nem véletlen oka van: az isteni jutalom természetéről mond el valami nagyon mélyet.
A biztonság illúziója
Mi a különbség a gabona és az arany között? Az arany látszólag biztonságot ad. Ha van az embernek egy páncélszekrény tele arannyal, azt gondolja, évekig, évtizedekig biztonságban van – „független vagyok, nem kell aggódnom, nincs szükségem semmire”. Ez az érzés azonban könnyen elidegenítheti az embert az Istentől. Mint ahogy a Mózes ötödik könyvében is olvassuk: „És elhízol, és elfeledkezel az Örökkévalóról” – amikor túlságosan jól megy, az ember hajlamos azt hinni, hogy mindent önmagának köszönhet.
A búza, az állat, az időjárás viszont nem ilyen típusú vagyon. Ezek élők, érzékenyek, múlandók. Minden nap szükség van Isten áldására ahhoz, hogy megmaradjanak. A termés csak akkor bővelkedik, ha jó az idő, ha van eső, ha nem jön sáskajárás – vagyis az embernek újra és újra emlékeznie kell: semmi sem megy magától.
Áldás, amely kapcsolatban tart
Ezért – tanítja Oberlander rabbi – az Örökkévaló szándékosan nem aranyat ígér jutalomként. Nem akar olyan típusú bőséget adni, amely elszakítja az embert Tőle, hanem olyat, ami újra és újra emlékezteti: a kapcsolat Istennel nem egyszeri esemény, hanem mindennapos, folyamatos viszony.
Az igazi áldás tehát nem az, amely megerősíti az önállóság illúzióját, hanem az, amely fenntartja az alázatos, élő kapcsolatot az Örökkévalóval – akár szántóföldön, akár üzletben, akár a családi asztalnál.
„Gut Sábeszt kívánok mindenkinek” – zárta tanítását a rabbi – és emlékezzünk arra, hogy a legnagyobb áldás maga a kapcsolat, nem csak az, amit kapunk általa.
