„Húzd magad össze!” – A szerénység hídja a Tóra tanulásához
Oberlander Báruch rabbi tanítása Sávuot ünnepe előtt
A zsidó nép készül a Sávuot ünnepére, a Tóraadás évfordulójára – arra a pillanatra, amikor az Örökkévaló lejött a Szináj-hegyre, és kinyilatkoztatta a Tízparancsolatot. Oberlander Báruch rabbi e heti tanításában ezt a világformáló eseményt a szerénység erényén keresztül értelmezi: „Az igazi Tóra-tanuláshoz szerénység kell” – mondja. E gondolat kulcsa a Szináj-hegy maga: „az a legkisebb hegy, mégis az lett kiválasztva a Tóraadás helyszínéül”.
A híd alá nem fér be, aki túl nagy
A rabbi egy tanulságos történettel világítja meg az alázat fontosságát: egy teherautósofőr túl magas járművével beszorul egy híd alá. Előre nem mehet, hátra sem, a híd pedig bármelyik pillanatban ráomolhat. Ekkor jön valaki, és egyszerű megoldást javasol: „Engedj ki egy kis levegőt a kerekekből, és máris ki tudsz jutni.” A tanulság egyértelmű: ha valaki túlságosan felfújja magát – akár önérzetből, akár büszkeségből –, akkor könnyen elakad az élet útjain.
A zsinagógában is van, akire mindig rálépnek
A híd alatti helyszűke motívuma visszaköszön egy haszid történetben is: egy ember a Rebéhez fordul panaszkodva, hogy mindenki „rátapos”, mindenhol bántják, megalázzák. A Rebe válasza tömör és bölcs: „Miért kell neked az egész zsinagógában kiterjeszkedned? Húzd össze magad, és nem fognak rád lépni.” Aki szerényen van jelen, az nem lesz célpont, és sokkal könnyebben megtalálja a helyét mások között.
Tóra: nem belenézni kell, hanem meghallani
De mit is jelent ez a szerénység a Tóra-tanulásban? A rabbi szerint azt, hogy a tanuló nem a saját gondolatait próbálja „belemagyarázni” a szövegbe, hanem hagyja, hogy a Tóra őhozzá beszéljen. „Ha az ember túl okos akar lenni, nem fogja meghallani, mit mond neki az Örökkévaló. Nem a saját akaratát kell keresnie a szövegben, hanem Isten akaratát.” Ez a szemlélet a Tóra tanulásának egyik legmélyebb alapállása.
Az alázat nyitja meg az utat
Oberlander rabbi tanítása arra emlékeztet bennünket, hogy Sávuot nemcsak ünnep, hanem belső munkára is hív. Ahogy a sofőr csak akkor tudott továbbhaladni, amikor visszavett a felfújt méretéből, úgy mi is akkor tudunk a Tóra mélységeihez közelebb kerülni, ha letesszük az egót, a büszkeséget, az „én tudom jobban” hozzáállását. A Szináj-hegy is ezért volt méltó: nem a magassága, hanem az alázata miatt.
„Húzd magad össze – és hirtelen látni fogod, mennyi hely van még előtted az úton.”
