Vitatkozni hasznos – de csak tisztelettel
Oberlander Báruch tanítása az ómerszámlálás napjairól, Rabbi Ákivá tanítványairól és a vita értelméről
Az ómerszámlálás ideje nemcsak a Pészách és a Sávuot közti spirituális felkészülés időszaka, hanem a gyászé is: ezekben a napokban halt meg Rabbi Ákivá 24 000 tanítványa – emlékeztet Oberlander Báruch rabbi. A Talmud szerint „Lo nahágu kavod ze laze” – nem adták meg egymásnak a kellő tiszteletet, és ez vezetett a tragédiához.
De mit is jelent ez pontosan? Hiszen ezek a tanítványok nem holmi hétköznapi emberek voltak, hanem „nagy tudósok, akik vitatkoztak egymással”. A zsidóságban a vita érték: a Talmud maga is viták gyűjteménye. A véleménykülönbség nemcsak elfogadható, hanem elvárt: „Ugyanúgy, ahogy az emberek arca különböző, úgy különbözik a véleményük is” – idézi a rabbi a bölcseket.
A probléma akkor kezdődik, amikor a vita átcsap veszekedésbe. „A vitában az ember kizárhatja a másik véleményét. A veszekedésben viszont már a másik embert zárja ki.” Ez a határvonal döntő. A valódi, értelmes vita gazdagít, mélyít, tanít – a veszekedés viszont rombol.
Oberlander rabbi egy különleges halachikus szabályra is felhívja a figyelmet: „Ha egy zsidó bíróság (bét din) halálos ítéletnél egyhangúlag dönt, az ítélet nem érvényes.” Miért? Mert ha nincs vita, akkor valószínűleg „nem mélyültek el eléggé a döntésben”. A nézetkülönbség nem hiba, hanem érték – feltéve, hogy megmarad a másik fél tisztelete.
A tisztelet több, mint a szeretet – hangsúlyozza a rabbi. Míg a szeretet gyakran önös alapon születik (pl. „szeretem a halat” – de valójában megeszem), a tisztelet „az, amikor a másik ember értékét és különlegességét ismerem el”.
Rabbi Ákivá tanítványai ebben hibáztak: nem a vitában, hanem abban, hogy a vitában nem becsülték meg egymást. Nemcsak a véleményt ítélték el, hanem a másik embert is – és ez vezetett a pusztulásukhoz.
A tanítás üzenete máig érvényes:
A zsidóság értékeli a vitát, bátorítja az eltérő nézeteket, de csak akkor, ha az a másik ember tiszteletén alapul. Ha a vita elveszíti ezt az alapot, akkor már nem a bölcsesség útja, hanem a pusztításé. A valódi micva tehát nemcsak vitatkozni – hanem tisztességgel vitatkozni.
