A szegény többre megy? – Oberlander Báruch (Vájikrá hetiszakasz, nem szándékos vétek, korbán)
Mózes harmadik könyve, a Vájikrá hetiszakaszával kezdődik, és ezzel együtt megkezdjük az áldozatokkal kapcsolatos törvények tanulmányozását. A Tóra egyik különösen érdekes része az, amikor a nem szándékos vétek miatti áldozat bemutatásáról van szó: „Ha valaki vétkezik, hozzon áldozatul kecskét…” – olvassuk. Azonban, ha az illető szegény, akkor nem kecskét hoz, hanem két galambot vagy gerlicét: egyet égőáldozatként, egyet vétekáldozatként.
Oberlander Báruch rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy ez elsőre furcsának tűnhet. „Ha valaki tehetősebb, akkor elég egy áldozatot hoznia, de ha valaki szegényebb, annak kettőt kell bemutatnia?” – merül fel a kérdés. A válasz mélyen spirituális tanítást rejt.
Az Or HáCháim kommentárja szerint a szegény ember szívében talán megjelenik egy keserű gondolat: „Miért éppen velem történt ez? Miért nem tudok olyan áldozatot hozni, mint mások?” Ez a belső feszültség – még ha csak egy villanásnyi is – mintha egy halvány lázadás lenne az isteni gondviselés ellen. Éppen ezért kell egy második, égőáldozatot is hoznia: ezzel jóváteszi a gondolataiban megbúvó kérdéseket és kételyeket is.
De a rabbi hozzáteszi: van a dolognak egy pozitív oldala is. Ha valaki valóban el tudja fogadni a sorsát, ha azt mondja: „Ez isteni akarat, és én ebben is megtalálom a lehetőséget a közeledésre”, akkor valójában többet tesz, mint a gazdagabb, aki „csak” egy áldozatot mutat be. Mert a korbán – az áldozat – szó gyökerének jelentése: „közeledni”. Vagyis az áldozat célja nem a mennyiség, hanem a belső hozzáállás.
A szegény ember, aki fájdalmai ellenére is elfogadja a helyzetét, és nem lázad, hanem közeledik az Örökkévalóhoz – talán még közelebb is kerül hozzá, mint aki kényelmesebb helyzetben van. „És ha így tekintünk a saját próbáinkra, akkor a remény és az áldás is nagyobb lesz.” – zárja tanítását Oberlander Báruch rabbi.
