Tegyünk mindent kóserré! – Oberlander Báruch (Váérá hetiszakasz)
A Váérá hetiszakaszban folytatódik a zsidó nép egyiptomi szabadulásának története, miközben megjelennek a tíz csapás első epizódjai. Ugyanakkor a hetiszakaszban visszaköszön egy korábban említett ígéret is: Isten tejjel és mézzel folyó földet ígér a zsidóknak. Mit tanulhatunk ebből az ígéretből?
Tej és méz: miért kóser?
A tej és a méz különleges említése a Szentföld dicséretének része. A Talmud azonban felteszi a kérdést: hogyan lehet, hogy ezek kóserek? A tej élő állatból származik, ami alapvetően problémás lehet, míg a méz egy nem kóser állat, a méh „terméke”.
A Talmud válasza egyszerű, de mély: ha Isten a tejjel és mézzel dicséri a Szentföldet, akkor ezeknek kósernek kell lenniük. Ez önmagában is azt üzeni, hogy Isten képes olyasmit is „tisztává” tenni, ami első ránézésre nem lenne az.
A tej és a méz szimbolikája
A tej és méz nemcsak ízletes és kívánatos, hanem spirituális tanítást is hordoz. Ezek a termékek – amelyek természetüknél fogva nem lennének kóserek – Isten áldásával mégis megengedetté válnak. Ez a zsidók feladatára is utal: szentté tenni a világot.
Hogyan válik valami szentté?
A Szentföld, mielőtt a zsidók birtokba vették, morálisan romlott hely volt. A zsidók feladata az volt, hogy átalakítsák és szentté tegyék a földet. Ez a küldetés ma is minden zsidó feladata, bárhol éljen is: bármit, ami a kezünkbe kerül, szent célokra kell fordítani.
Ha valaki kóser ételt eszik, az abból nyert erőt jóra használja fel. Ha valaki adakozik, a pénz nemcsak eszköz marad, hanem szentség hordozójává válik. Minden anyagi dolog átalakítható szentté, ha jó célra fordítjuk.
A hétköznapok szentsége
A tej és méz példája emlékeztet arra, hogy minden földi dologban ott rejlik a szentség lehetősége. A zsidók küldetése nemcsak az, hogy magukat szenteljék meg, hanem hogy a világot is átformálják – egy magasabb, isteni szintre emelve azt.
Köszönöm a figyelmet, és kívánom, hogy minden cselekedetünk közelebb vigyen minket ehhez a célhoz!
