Siessetek, menjetek föl atyámhoz és mondjátok neki: Így szól a te fiad, Joszef (József), Isten tett engem egész Egyiptom urává; jöjj le hozzám, ne vesztegelj. És lakjál Gósen földjén, hogy közel légy hozzám, te, fiaid és fiaid fiai, juhod, marhád és mindened, amid van. Én pedig eltartalak téged ott, mert még öt évig lesz éhség; hogy el ne szegényedj te, házad és mindened, amid van. (M.I. 45:9-11)

Miután a Hevronban lakó Jáákov elküldte fiait Egyiptomba, Joszef, aki Fáraó mellett alkirályként működött, a Vájigás hetiszakasz elején felfedte kilétét testvérei előtt, és azt üzente apjának, Jáákovnak, hogy egész családjával költözzön le hozzá Egyiptomba, Gósen földjére.

Gósen minden valószínűség szerint a Nílus termékeny deltájának keleti részén feküdt Egyiptom északi részén. Itt építették fel az évszázadok óta egyiptomi rabságban élő zsidók Pitomot és Rámszeszt, azt a két helyet, melyeket a Tóra néhány fejezettel később, már a Smot könyvében, annak első, azonos nevű hetiszakaszában említ:

És épített (Izrael) eleséggyűjtő városokat Fáraónak: Pitómot és Rámszeszt (M.II. 1:11)

Később pedig indultak el a rabszolgaságból a szabadságba:

 És elvonultak Szukotból… (M.II. 13:20)

Gósen földjei alkalmasak voltak arra, hogy a Kánaánból érkezett pásztorok folytassák korábbi tevékenységüket, noha Joszef figyelmeztette testvéreit arra, hogy az egyiptomiak nem kedvelik a juhpásztorokat, hiszen a bárányokat – ahogyan később, a kivonulásnál is látjuk – az egyiptomi kultúra szentnek tartotta. Ezért Joszef – részben a jó rokoni kapcsolat megőrzése, részben pedig családjának védelme érdekében – Fáraó udvarától messze telepítette le kiterjedt családját. Joszef célja volt továbbá az is, hogy távol tartsa rokonságát a bálványimádó egyiptomi kultúrától.

Jehudát pedig maga elé küldte Joszefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe… (M.I. 46:28)

Rási idézi azt a midrást (a tórai történeket magyarázó, kiegészítő történetet), mely szerint a Tóra azért használja a „lehorot” igét annak kifejezésére, hogy „mutasson”, mert ez a szó a tanítás, tanítani szócsaládba tartozik. Jehuda feladata az volt, hogy menjen előre Gósen földjére, alapítson ott tanházat, hogy az oda érkező családja rögtön folytathassa a tanulást. Vannak magyarázók, akik szerint azért nem akartak az egyiptomiakhoz hasonló módon földműveléssel foglalkozni, hanem továbbra is állattenyésztésből éltek, mert a nyáj legeltetése mellett több idő maradt a tanulásra. Ezért volt megfelelő hely számukra a központtól távol eső Gósen földje.

A neves kabalista, Jesájá Horowitz rabbi, más néven a  Slá HáKádos (1555-1630) további magyarázattal szolgál e midráshoz, mely megmutatja, hogy a világon minden dolog, még a hetiszakasz földrajzi vonatkozásai is hordoz mélyebb üzenetet. „’Előreküldte Jehudát’” hogy tanházat alapítson a számára, hogy onnan jöjjön a tanítás. Ebből azt az erkölcsi tanulságot vonhatjuk le, hogy az ember minden tettét először abból a szempontból kell megnéznünk, hogy hogyan készül fel általa valami magasabb dologra. Ha például egy ember olyan szerencsés, hogy házat tud építeni magának, először azt a szobát kell elképzelnie magának, melybe majd elzárkózik Tórát tanulni, imádkozni és meditálni, aztán a tóratudósok találkozóhelyének szánt szobát, és azután a más szükségleteinek megfelelő helyiségeket. Ezért küldte Jáákov előre Jehudát, hogy tanházat készítsen elő a számára.”

Olyan magyarázatot is találunk, mely szerint József számára fontos volt, hogy megőrizze a jó kapcsolatot rég nem látott családtagjaival, ezért egy távoli tartományba küldte őket, hogy ne legyen alkalmuk a nézeteltérésre…

zsido.com