És élt Jákob Egyiptom országában tizenhét évig; és voltak Jáákov napjai, életének évei: száznegyvenhét év. Midőn közeledtek Jiszráel [Jáákov] napjai a halálhoz, akkor hívatta fiát, Joszefet és mondta neki: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, tedd, kérlek, kezedet csípőm alá, hogy cselekszel velem szeretetet és hűséget: ne temess el, kérlek, Egyiptomban. Ha majd elnyugszom atyáimmal, akkor vigyél el engem Egyiptomból és temess el az ő temetőhelyükön. És ő mondta: Én szavad szerint fogok cselekedni. És ő mondta: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. (M.I. 47:28-31)

A Vájechi hetiszakasz ezzel a felütéssel kezdődik – Jáákov megesketi fiát, Joszefet, hogy ne Egyiptomban temesse őt el, hanem Kánaán földjén, a hevroni Máchpélá-barlangban.

És megparancsolta nekik…: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van; a barlangba – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – amelyet megvett Ávráhám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul. Ott temették el Ávráhámot és Szárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Leát. (M.I.49:29-32)

Ahogyan megígérték atyjuknak, úgy is tettek, és amint lehetőség nyílt rá, hatalmas temetési menet indult meg Erec Jiszráel felé. Érdekes módon azonban, úgy tűnik a szövegből, nem a legegyenesebb utat választották Egyiptomból Hevronba:

És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei; meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén. És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt. Elérkeztek Goren háÁtádig, mely a Jordánon túl van, és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt. Midőn látta az ország lakója, a kánaáni a gyászt Goren háÁtádban, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Ávél-Micrájimnak (Egyiptom gyásza), mely a Jordánon túl van… (M.I. 50:7-13)

Goren háÁtád – a szeder szérűje. Nem tudjuk, hogy a Tóra által említett két hely hol helyezkedhetett el egykor, és a szöveg csak annyit közöl: a Jordánon túl. Úgy tűnik, hogy az egyiptomiak által kísért temetési menet hatalmas kerülőt tett, és nem egyenesen észak felé, hanem a Jordán-folyó felől, keleti irányból érkezett Erec Jiszráelbe. A Talmudban rabbi Ábáhu így magyarázta ezt a mondatot: koronákkal vették körül Jáákov koporsóját, ahogyan a szérűt is szederbokrok veszik körül, mivel Észáv (Ézsau), Jismáel és Keturá fiai is eljöttek, hogy háborút indítsanak [Jáákov leszármazottai ellen], amikor azonban látták, hogy Joszef koronája függ Jáákov koporsója fölött, mindannyian levették a koronájukat, és a koporsó fölé akasztották… (Talmud, Szotá 13a)

A családtagok ezután, mint annyiszor, ismét Hevronba mentek:

És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ávráhám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. Joszef pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele, hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját. (M.I. 50:13-14)

A midrás szerint, ahogy a temetési menet Hevron felé tartott, Észáv (Ézsau) is Hevronba menetelt felfegyverzett embereivel. Elsőszülöttségét és az atyai áldást megszerezte tőle testvére, Jáákov, és tudta, hogy a Máchpéla kettős barlangjában nyolc sírhely van, melyek közül már csak egy állt üresen, azt magának akarta megszerezni. Jáákov fiai azonban nem akarták átadni neki ezt a tisztességet, apjukat akarták a barlangba temetni. Elküldték hát mindnyájuk közül a leggyorsabbat, Náftálit Egyiptomba, hogy hozza el azokat a bizonyítékokat, melyek alapján bizonyossá vehető, hogy Jáákovnak van joga a Máchpéla-barlangban való temetkezéshez. Jáákov egyik unokája, Dán fia, a siket Chusim, azonban így szólt: nem fekhet nagyapám kiterített holtteste itt szégyenszemre, amíg Náftáli visszatér Egyiptomból! Fogott egy kardot, levágta Észáv fejét, és az rögtön Jáákov ölébe gurult. Így történt, hogy Jáákovot és Észávot egy napon temették el ugyanarra a helyre.

A család azonban nem maradt Izrael Földjén, hanem ismét visszatértek Egyiptomba.

Gustav Doré: Szárá temetése

zsido.com