1. Terjeszkedő szőlőtő Izraél, megtermi gyümölcsét; amint sokasodott gyümölcse, megsokasította az oltárokat, amily jólétben volt országa, azon jól készített oszlopokat.
2. Megoszlott a szivök, most bűnhődjenek! Ő majd letöri oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.
3. Bizony, most mondhatják: nincsen királyunk: mert nem féltük az Örökkévalót, a király pedig, mit tehet érettünk?!
4. Beszéltek beszédeket, hamis eskükkel szövetséget kötve; és kivirít, mint a méregfű, az ítélet a mező barázdáin.
5. Bét-Ávennek borjaiért félnek Sómrón lakói; bizony gyászol miatta az ő népe, papjai pedig reszketnek miatta, dicsősége miatt, hogy elköltözött őtőle.
6. Őt magát is Assúrba viszik el, ajándékul Járéb királynak; szégyent vesz Efraim, és megszégyenül Izraél tanácsa miatt.
7. Sómrónnak megsemmisült a királya, mint forgács a víznek színén.
8. És elpusztíttatnak a bálványok magaslatai, Izraélnek a vétke, tüske és tövis nő föl az oltáraikon; és majd mondják a hegyeknek: borítsatok el minket, és a halmoknak: omoljatok reánk!
9. Gibea napjaitól fogva vétkeztél, Izraél: ott álltak - nem éri el őket Gibeában háború – a gazság fiai mellett.
10. Kedvem szerint megfenyítem őket, majd összegyűjtetnek ellenük népek – amikor oda kötöm őket kettős bűnükhöz.
11. Efraim pedig betanított üsző, szenet nyomtatni, én megsimogattam nyakának szépségét; majd befogom Efraimot, szántani fog Jehúda, boronálni fog Jákób.
12. Vessetek magatoknak igazság szerint, arassatok szeretethez képest, szántsatok föl magatoknak ugart; hisz ideje keresni az Örökkévalót, míg nem eljön és igazságot tanít nektek.
13. Szántottatok gonoszságot, gazságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét; mert bíztál utadban, vitézeid sokaságában.
14. Majd támad zajongás népeid ellen és mind az erdőségeid elpusztíttatnak, amint elpusztította Salmán Bét-Arbélt, a harcnak napján: szétzúzatott anya gyermekestül.
15. Ezenképpen bánnak veletek Bét-Élben, gonoszságtok gonoszsága miatt: hajnalban megsemmisülve megsemmisül Izraél királya!
