2. A Szombat parancsa

Misna: Éruvin traktátusa

Ez a traktátus a Sábát traktátus folytatása, mivel részletesen tárgyalja azokat a határokat, melyeken belül a szombatnapon is szabad tárgyakat egyik helyről a másikra vinni. Itt kerülnek megtárgyalásra az egyes „térségek”, illetve azok a törvények, amelyek azt szabályozzák, miképpen vihető el egy tárgy az egyik térségből a másikba, és miképpen változtatható meg egy térség határa (éruv chácérot, „az udvarok egybekapcsolása”); a szombati határ megengedett túllépésének törvényei és „a határok egybekapcsolásának” törvényei, melyek ezt lehetővé teszik; valamint azok a rabbinikus törvények, amelyek a szombatnap térségeire vonatkoznak.
Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Misnában 10 fejezet; a Toszeftában 8 fejezet; a Babilóniai Talmudban 105 oldal; a Jeruzsálemi Talmudban 65 oldal.

10. fejezet
Ez a traktátus utolsó fejezete, és különböző törvényekkel foglalkozik, amelyek kiegészítik a Szombatról és az Éruvokkal foglalkozó traktátusokat.

1. misna
A töfilin mentése szombaton
56. §. Ha valaki töfilineket talál szombaton egy őrizetlen helyen, és tartani lehet tőle, hogy ott esetleg megszentségtelenítik őket, akkor beviheti őket egy őrzött helyre, de csak párosával, azaz a fejre való töfilint a fejére, a karra valót a karjára téve, ahogy hétköznapokon, noha szombaton nem viselünk töfilint; bemegy vele, leveszi őket, azután visszamegy a következő párért, és ezt mindaddig ismétli, míg az összes töfilint be nem viszi.
Rábán Gámliél azt mondja: kettesével, tehát egyszerre két pár töfilint vigyen be az illető, azaz kettőt a fején, és kettőt a karján[1].
57. §. Mire vonatkozik az, hogy aki szombaton töfilint talál, az magára öltve viheti őket? A régi, azaz már használatban lévő töfilinekre, mivel ezeknek már vannak szíjaik és a töfilin csomójával vannak megkötve, így minden kétséget kizáróan valódi töfilinek.
Ha azonban újak, azaz a dobozkákon nincsenek szíjak, vagy nem töfilin­csomóval vannak megkötve, akkor az illetőnek nem kell[2]bevinnie őket szombaton, mert lehetséges, hogy ezek valójában nem is töfilinek, pusztán csak töfilin formájú amulettek, amelyek nem hordoznak szentséget.
58. §. Ha készletekben találja, azaz sok pár töfilint talált, amelyek mindegyike párosával (fejre illetve karra való) van összekötve, vagy halomban, mindenféle töfilint vegyesen, akkor ott vár mellettük teljes sötétségig,azaz a szombat kimeneteléig, és azután beviszi őket. Mivel sok van belőlük, párosával nem végezne a behordásukkal estig.
59. §. Veszélyes időkben, mikor a hatóságok tiltják a zsidóknak, hogy töfilint viseljenek, és nem meri bevinni őket, nehogy egy nemzsidó meglássa és följelentse, elég letakarni a töfilineket szénával vagy szalmával, hogy ne legyenek méltatlan körülmények között, és ezek után mehet a dolgára.

2. misna
A szállítás élőlánc által
60. §. Rabbi Simon egy másik megoldást talál a töfilinek megmentésére. Azt mondja: Odaadja őket a társának, aki négy könyöknél közelebb áll tőle, és így „utazzanak” a töfilinek társától társáig, míg el nem érkeznek a külső udvarhoz, a legelsőhöz a városban, amely őrzött hely.
Rabbi Simon szerint ez a módszer jobb, mintha az illető szakaszonként, egy-egy alkalommal négy könyöknél rövidebb távolságra vinné, mert akkor fennáll a veszély, hogy esetleg teljes négy könyöknyire viszi.
61. §. Ugyanez a törvény a kisfiával is, aki szombaton, a mezőn született, és akit átad a társának, a társa pedig az ő társának, akár száznak is, ha szükséges.
62. §. Rabbi Jehudá azt mondja: egy ember átadhat a társának, aki tőle négy könyöknél kisebb távolságra van egy hordó vizet, és a társa átadhatja egy társának úgy, hogy mindegyik csak négy könyöknél kisebb távolságra viszi. Így lehet hordozni akár a szombathatáron túlra is,és ha vannak olyanok, akik a szombati határokon kívül töltik a szombatot, és vízre van szükségük, akkor ezen a módon lehet nekik vizet juttatni.
Mondották neki – mármint rabbi Jehudának: Ez a hordó nem mehet tovább, mint a gazdája lába. És mivel a gazda nem mehet a szombathatáron túl, így a hordó sem mehet. Sőt, még ha gazdátlan hordóról is van szó, akkor is amiképpen a gazdával rendelkező hordó is csak addig mehet, ameddig „a gazdája lábai”, azaz kétezer könyöknyire a gazda szombati állomásától, ez a gazdátlan hordó is csak kétezer könyöknyire mehet attól a helytől, ahol a szombat bejövetelekor volt.

3. misna
A Szent könyvek tisztelete
A misna idején a könyvek tekercs formájúak voltak, mint a Tóra-tekercs. Ez a misna egy olyan esetről beszél, amikor egy tekercs egyik fele szombaton az olvasó kezéből közterületre göngyölődik.
63. §. Ha valaki a kezében tartva tekercs formájú könyvet olvasott szombaton a háza küszöbén állva, és olvasás közben a könyv egyik vége kigöngyölődött a kezéből, de a másik vége a kezében maradt, akkor visszagöngyölheti magának, mivel a küszöb kármelitnek számít, és a közterületről kármelitre történő szállítás csak rabbinikus tilalom alá esik, ilyen esetben a tekercset megillető tisztelet alapján az illető visszatekercselheti magához, mivel az nem esett ki teljesen a kezéből (Maimonidész, luneli rabbi Jonátán, Bartenura).
64. §. Ha valaki a háztetőn (amely magánterület) olvasott, a közterület felé néző részén, és a könyv kigöngyölődött a kezéből a közterület légterébe úgy, hogy a másik vége a kezében maradt, akkor, ha nem érte el a földtől számított tíz tefáchot, ami alatt a légtér már a közterülethez tartozik, visszatekerheti magához a könyvet, ha viszont eléri a földtől számított tíz tefáchot, akkor hiába van a másik vége a kezében, nem tekerheti magának vissza a közterületről a magánterületre, hanem fordítsa a könyvet az írásos oldalára, az írott oldalával a fal felé, hogy ne maradjon ott méltatlan állapotban, és hagyja ott a szombat kimeneteléig.
Rabbi Jehudá azt mondja: ha a könyv akár csak annyira van is talajtól, mint egy tű vastagsága – végtelen csekély távolság –, akkor is visszatekerheti magának a könyvet, mivel az még nem állapodott meg a közterületen.
Rabbi Simon azt mondja: Még ha a könyv egyik vége magára a földre, közterületre esett is, az illető akkor is visszatekerheti a könyvet magának. Mivel a Tóra törvénye szerint, ha a közterületre esett tárgy egyik vége még az illető kezében van, akkor az visszahozható, csupán a Bölcsek tiltották ezt meg, azért, nehogy valaki akkor is visszahozza a tárgyat, ha az a kezéből teljesen közterületre esett. És mivel a Szent könyvek tisztelete nagyon lényeges, így ez a rabbinikus tilalom a könyvek esetén háttérbe szorul, hiszen nincs semmi olyan svut – rabbinikus tilalom, ami ellenkezne a Szent könyvek tiszteletével. A háláchá nem követi rabbi Simon álláspontját.

4. misna
A ki-bevitelhez hasonló esetek
65. §. Egy ablakpárkányról, amely tíz tefáchnyira a földtől benyúlik a közterület légterébe, kitehetnek és bevehetnek edényeket szombaton[3].
66. §. Aki magánterületen áll, a házában vagy a háza udvarán, mozgathat egy közterületen lévő tárgyat egyik helyről a másikra, és nem tartunk attól, hogy esetleg beviszi a magánterületre, ahol áll[4].
Hasonlóképpen, állhat valaki közterületen és mozgathat egy tárgyat egyik helyről a másikra a magánterületen,mert nem tartunk tőle, hogy esetleg átviszi a közterületre, feltéve, hogy nem mozdítja négy könyöknél messzebbre.

5. misna
A testváladékok szombaton
67. §. Az ember szombaton magánterületen állva nem vizelhet közterületre, se közterületről magánterületre,mert ez egyik területről a másikra történő szállításnak tekintendő. Hasonlóképpen: köpni sem szabad szombaton magánterületről közterületre, se közterületről magánterületre.
68. §. Rabbi Jehudá azt mondja: még az is, akinek a nyála összegyűlt szájában, ne menjen négy könyöknyit közterületen, míg nem köp, mivel a köpet tehernek tekintendő. A háláchá nem ért egyet rabbi Jehudával.

6. misna
Más státusú területről inni
69. §. Nem szabad szombaton magánterületen állva közterületről inni, vagy közterületen állva magánterületről inni, csak azzal a feltétellel, ha az illető a fejét és a teste nagyobb részét arra a helyre teszi, ahonnét iszik[5].
70. §. Hasonló a törvény egy borkád esetében is, ahol a kádon kívül állva csak úgy szabad a kádból inni, ha a fejünket és a testünk nagyobb részét a kád fölé helyezzük, azaz egészen belehajolunk.
A Gömárá elmagyarázza, hogy ez a kitétel nem a szombat törvényére vonatkozik, hanem a máászér-éra (termésből adandó tized, ugyanis tilos a termésből addig enni, míg el nem különítették belőle a papi tizedet). Ha azonban valaki közvetlenül a kádból iszik, akkor ezt megteheti, annak ellenére, hogy még nem különítette el a máászert, mivel ez alkalmi fogyasztásnak számít.
71. §. Szabad kézbe vagy edénybe gyűjteni esővizet a közterületen állva az ereszből – a tetőről a ház fala mentén lefutó esőcsatornából, tíz tefách alatt[6],azaz, amikor a víz a közterület légterében van, tíz tefáchnyinál közelebb a talajhoz, mivel a légtér ezen a szinten közterület, így a vizet nem szállítottuk.
A Gömárá elmagyarázza, hogy a vizet csak a levegőben szabad felfogni, de az inni kívánó keze, szája vagy edénye nem érhet a csurgóhoz, mivel esőcsatornáról van szó, amely három tefáchnál közelebb van a tetőhöz, tehát a státusa megegyezik a tetőével, amely magánterület. Következésképp ha az illető kezét, száját vagy edényét a csurgóhoz tartja, magánterületről kap vizet, és azt közterületre juttatja, ahol áll.
72. §. A vízköpőből pedig, amely a tetőről közterületre vezet, s melynek szája általában több mint három tefáchnyira nyúlik ki a tetőről, de nincs négyszer négy tefáchnyi területe, ilyenformán mákom pturnak számít, ezért bármilyen módon lehet inni belőle,azaz az inni kívánó a levegőben is felfoghatja a vizet, és a csőhöz is tarthatja a kezét vagy edényét szombaton, mert a vízköpő mákom ptur[7]. Ha azonban van négyszer négy tefáchnyi területe, akkor az illető nem tarthatja kezét, száját vagy edényét három tefáchnál közelebb az esőcsatornához, mert annak akkor a törvény szerinti státusa magánterület, és ebből következően az, aki iszik belőle, az magánterületről közterületre szállít vizet.

7. misna
A ciszterna és a szemétdomb
73. §. Ha a közterületen kiásott ciszterna peremén elhelyezett föld tíz tefách magas, és a mellette álló ház falán, fölötte van egy ablak, akkor szabad vizet meríteni belőle szombaton,az ablakon keresztül, mivel mind az ablak, mind a ciszterna magánterület, és a víz nem halad át közterületen. Ha viszont a káva magassága nem éri el a tíz tefáchot, akkor nem szabad a ciszternából meríteni, mivel akkor egy közterület légterén át szállítanánk a vizet magánterületről másik magánterületre.
74. §. Ha egy közterületen álló szemétdomb tíz tefách magas, ami már magánterület, akkor a mellette álló ház ablakából,amely fölötte van, szabad rá önteni vizet szombaton, mivel mindkettő magánterületnek számít. Ez esetben a víz – ahogy a ciszterna esetében – mákom pturon keresztül kerül egyik magánterületről egy másikra.

8. misna
A lávud törvénye
75. §. Egy olyan fa alatt, amely árnyékot vet a földre, ágai minden irányban szétterjednek és sátorszerűen a körülötte lévő terület fölé nyúlnak, és három tefáchnál kevesebbre vannak a talajtól, azaz az ágak vége három tefáchnál jobban megközelíti a földet, még akkor is lehet szállítani szombaton, ha közterületen áll, mivel az ágak csúcsa a földhöz csatlakozónak tekintendő, hiszen, ami három tefáchnál közelebb van, az úgy veendő, mintha lávud, csatlakozott lenne, és az ágak feltételezhetően legalább tíz tefách magasságban csatlakoznak a fához, így pedig olyanok, mint a válaszfalak, és az a terület, amely köré így borulnak, ezáltal magánterületnek számít. A Gömárá elmagyarázza, hogy ez olyan esetre vonatkozik, amikor az ágak köze ki van töltve fával, szalmával vagy valami hasonlóval, és az ágak ki vannak kötve, hogy egy átlagos erejű szélben ne lengedezzenek, mert az olyan válaszfal, amely nem állja ki az átlagos erejű szelet, az nem válaszfal (Szukkot 24b.).
76. §. Ha a fa gyökerei három tefáchra kiállnak a talajból, nem szabad rájuk ülni szombaton. A fák szombati használata azért tiltott, nehogy véletlenül letörjünk róluk egy hajtást, ezek a gyökerek pedig, mivel három tefáchnyira vannak a talajtól, a törvény előtt ugyanolyan státusúak, mint maga a fa. Ha azonban nem érik el a három tefách magasságot, a törvény előtti státusuk a talajéval egyenlő, és szabad rájuk ülni.
A mukce ajtaja, azaz egy bizonyos célra kijelölt terület, például hátsó udvar, ahol terményt, fát és hasonlókat tárolnak, és nincs rendes csuklópántos ajtaja, hanem csak egy odatámasztott deszkával zárják el, amelyet nyitáskor a földre engednek, és az összekötözött tövises ágak,amelyeket a kerítés résének befoltozására használnak, és a nádfonat nem használandók szombaton bezárásra, mivel nincs ajtó formájuk, ezért ha berekesztünk velük valamit, az olyan hatást kelt, mintha hozzátennénk valamit az épülethez. Ezért csak akkor használhatók, ha valamelyes mértékben a föld fölött vannak, mert akkor látható, hogy a nyílás elzárására szolgálnak, és így nem keltik építmény benyomását.

9. misna
Az ajtó nyitás közterületről magánterületre
77. §. Nem szabad a magánterületen,a házban állva, annak ablakán kinyúlva fölvenni egy kulcsot a közterületről és vele egy kinti, közterületen lévő zárat nyitni szombaton, nehogy véletlenül közterületről magánterületre szállítsuk a kulcsot.
Hasonlóképpen nem szabad közterületen állva elvenni egy magánterületen fekvő kulcsot sem, és magánterületen nyitni vele,még ha a kulcs közel van is a zárhoz.
Csak akkor szabad, ha az illető a közterületnek egy olyan részén áll, amely egy tíz tefách magas válaszfallal el van kerítve, és így magánterületen áll, és magánterületen nyit. Mindez rabbi Méir véleménye,mivel ő nem ért egyet azzal a szabályozással, miszerint „Magánterületen állva szabad tárgyat mozgatni közterületen, és közterületen állva szabad tárgyat mozgatni magánterületen” (feljebb 10:4.).
78. §. Ők – a Bölcsek – viszont azt mondták neki, rabbi Méirnek, hogy szokás volt a ­­­ jeruzsálemi piacra jószágot és szárnyast hízlalók körében, hogy miután szombaton bezárták boltjukat, a kulcsot az ajtó fölötti, tehát magánterületen lévő ablakba tették, noha a piacon álltak, amiből kitűnik, hogy igenis „közterületen állva szabad tárgyat mozgatni magánterületen”.
Rabbi Joszé azt mondja: Mellékesen, ez gyapjúkereskedők piaca volt, de amúgy sem elfogadható az érvetek, hiszen a jeruzsálemi piac nem közterület, hanem kármelit, mivel Jeruzsálem fallal volt körülvéve és éjszakára bezárták a kapuit. A kármelit esetén egyetértek veletek, hogy „lehet magánterületen állva kármeliten nyitni, vagy fordítva”.

10. misna
Ajtónyitás szombaton (I.)
79. §. Egy retesz vagy pecek, amely a falba vagy a küszöbbe van illesztve azzal a rendeltetéssel, hogy bezárja az ajtót, amelynek gömb alakú fogó (gomb) van a tetején, ezért a retesz más célra is használható, például borstörésre. Rabbi Elázár tiltja,hogy ilyen retesszel zárják be az ajtót szombaton, mivel nincs eszköz státusa, mukcénak számít és tilos szombaton mozgatni. Rabbi Joszé viszont megengedi,mivel szerinte a retesz státusa a tetején lévő gomb folytán eszköz, és az ajtó bezárása céljából szabad mozgatni szombaton.
80. §. Rabbi Elázár azt mondotta: Történt egyszer egy tiberiasi zsinagógában, hogy megengedettnek vették, tehát szabad volt szombaton egy gombos végű retesszel zárni, amíg Rábán Gámliél és a Vének meg nem tiltották nekik,ami rabbi Elázár nézetét támasztja alá, miszerint nem szabad zárni vele. Rabbi Joszé azt mondja: Tiltottnak vették, azaz épp ellenkezőleg: tiltották, hogy szombaton gombos végű retesszel zárjanak, de jött Rábán Gámliél, illetve a Vének és megengedték nekik.
Noha a tanítás úgy szól, hogy „Törvényes, de mások által tiltottnak tekintett dolgokat nem szabad megengedni” (Pszáchim 51a.). Ez a helyzet csak akkor forog fenn, ha valami törvényes, de szigorúan kezelik. Azért tilos ezt megengedni, nehogy az emberek hozzászokjanak a lazasághoz, és esetleg megengedjék, ami tilos. Ha viszont a szigorúságuk tévedésen alapszik, akkor meg szabad engedni nekik.

11. misna
Ajtónyitás szombaton (II.)
81. §. Ha a gomb nélküli retesz olyan, amit húznak, azaz oda van kötve az ajtóhoz, de nem a levegőben lóg, hanem a földön húzzák, és nem látszik odakötöttnek, akkor szabad ajtót zárni vele a Szentélyben, mivel az előző misna tilalma csak rabbinikus tilalom, ami a Templomra nem vonatkozik.
Vidéken viszont, a Templomon kívül nem szabad ezt csinálni, mivel nem szembetűnő, hogy a célja az ajtó bezárása, ezért a Bölcsek megtiltották, hogy szombaton zárjanak vele, mivel építés látszatát kelti, illetve mert a retesznek nincs eszköz státusa, és ilyenformán mukce.
Az a retesz pedig, amelyik a földön fekszik, és még csak nincs is az ajtóhoz kötözve, tilos itt is és ott is, a Szentélyben és a Szentélyen kívül egyaránt, mivel ez már tényleges építés volna.
82. §. Rabbi Jehudá viszont úgy tartja: Azzal is, amelyik a földön fekszik, és egyáltalán nincs odakötve, szabad zárni a Szentélyben,mert, mint mondja, még ilyen esetben is csak amiatt lenne tilos, mert építés látszatát kelti, és nem amiatt, mintha ténylegesen építés lenne. Így tehát ez csak egy rabbinikus tilalom (svut), ami a Szentélyre nézve nem kötelező, mivel a svut tilalmak nem vonatkoznak a Jeruzsálemi Szentélyre.
Azt areteszt pedig, amelyik hosszú kötéllel az ajtóhoz van kötve, és a földön húzzák, még vidéken (a Szentélyen kívül) is szabad zárásra használni, mert nyilvánvalóan az ajtó bezárására szolgál. A háláchá rabbi Jehudát követi.

12. misna
Szekrények és faliszekrények ajtajai
83. §. Ha egy ajtó alsó forgópántja – például egy faliszekrényé – kiugrott a helyéről, vissza szabad tenni az alsó forgópántot a Szentélyben, mivel ha a felső forgópánt nem akadt ki, akkor könnyűszerrel visszatehető, és a művelet csak rabbinikus tilalom, svut alá esik, azok pedig nem vonatkoznak a Szentélyre, de vidéken nem szabad, nehogy a javítani szándékozó ember kalapáccsal vagy fejszével üsse, vagy netán szögekkel megerősítse az ajtót, ami tiltott munka lenne.
Ha viszont a felső forgópánt akad ki, minek folytán az ajtó kidől, akkor itt is és ott is, a Szentélyben és a Szentélyen kívül egyaránt, tilos szombaton a helyére tenni, mivel ez építés lenne, és a Szentélyben sem szabad munkát végezni[8].
84. §. Rabbi Jehudá viszont úgy tartja: Még ha a felső akadt is ki, a Szentélyben az is visszatehető, mert rabbi Jehudá nézete szerint az „építés” fogalomköre nem vonatkoztatható tárgyakra, és a forgópánt helyreillesztését mindenképp csak svut tiltja, márpedig a svut tilalmai nem vonatkoznak a Szentélyre.
És ha az alsó forgópánt akad ki, az ajtó nem esik ki, és könnyű visszaakasztani, következésképp az bárhol – akár vidéken is – visszahelyezhető szombaton.

13. misna
A szentélybeli kivételek szombati tilalmak alól
85. §. Ha egy a Szentélyben szolgáló kohénnak seb keletkezett a kezén, és kötést tett rá, vagyis egy gyógyító szerrel átitatott pólyát, szombaton pedig le kellett vennie, hogy semmi se kerüljön a keze és a szolgálat során használandó tárgyak közé, akkor a szombati szolgálat után visszateheti a kötést, mivel félő, hogy ha ezt nem engedik meg neki, akkor tartózkodni fog a szombati szentélyi szolgálattól, nehogy el kelljen távolítania a kötést a kezéről, vidéken azonban, a Szentélyen kívül nem teheti vissza szombaton a kezéről leesett kötést, nehogy balzsammal bedörzsölje, mert az a „radírozás” kategóriájába tartozó tiltott munka lenne.
Ha viszont valaki szombaton első alkalommal tenne fel kötést a sebére, az itt is és ott is, a Szentélyben és a Szentélyen kívül egyaránt tilos[9].
86. §. Szabad a hárfa elszakadt húrját megkötni a Szentélyben,mivel a leviták az áldozatok bemutatása alatt hárfáztak a Szentélyben, és a rituáléhoz szükséges hangszerek szombat előtt el nem végezhető előkészítése kivétel a szombat törvényei alól[10]. De nem szabad szombaton megkötni a hárfa elszakadt húrját vidéken, a Szentélyen kívül.
Ha viszont szombaton kötnék meg először, ha tehát egy olyan húrt kötnének a hárfára, amely előzőleg nem volt rajta, az itt is és ott is, még a Szentélyben is tilos, mivel meg lehetett volna kötni szombat előtt is, tehát ez nem kivétel a szombat törvényei alól.
87. §. Le lehet metszeni szemölcsöt a Szentélyben egy kohén testéről[11], mivel a szemölcs alkalmatlanná tenné a szentélybeli szolgálatra (lévén testi hiba), ezért a szokásostól eltérő módon, azaz a kezével vagy a fogával eltávolíthatja magáról szombaton. Vidéken azonban még a szokásostól eltérő módon sem távolíthatja el szombaton, mivel tartani lehet attól, hogy esetleg késsel vagy ollóval teszi, és az ilyen cselekedet a „nyírás” fő munkakategóriájába tartozik.
Eszközzel pedig itt is és ott is, még a Szentélyben is tilos eltávolítani a nedves szemölcsöt, mivel az egy tiltott munkakategóriába tartozik.

14. misna
A gyógyítás és víz húzás
88. §. Ha egy kohén megvágja az ujját szombaton, tekerhet a sebe köré sás levelet, ha szolgálnia kell a Szentélyben. Ez annak ellenére meg van engedve, hogy a sásnak van némi gyógyhatása, mivel nem rendjén való dolog, hogy a szentélyi szolgálat alatt látszódjék a seb[12].
Vidéken viszont nem szabad a sebre szombaton sást tekerni, mivel annak van némi gyógyhatása, és a Bölcsek annak érdekében, hogy nehogy valaki nekiálljon gyógyszert porítani, megtiltották a szombati gyógyítást;
89. §. Ha valaki a seb véreztetése érdekében megszorítja a kötést, az itt is és ott is, még a Szentélyben is tiltott cselekedet, mivel ez nem szükséges a szertartáshoz. Indokolja a tilalmat továbbá az is, hogy ez „seb okozása” lenne, márpedig a Bölcsek nem engedtek meg fő munkakategóriába tartozó tevékenységeket a Szentélyben.
90. §. Szórhatnak sót szombaton a rámpára, amelyen fölmentek az Oltárhoz, hogy fel- és lemenet el ne csússzanak rajta, ez azonban vidéken tilos, mivel szombaton végzett jobbításnak számítana.
91. §. Szabad kerékkel húzni szombaton vizet a Szentélyben a Zarándokok kútjából és a Nagy kútból – ez két kútnak a neve, amelyek a Szentély udvarában voltak (lásd Toszáfot Jom Tov). A Bölcsek tiltották, hogy más kutaknál ezt tegyék, mert attól tartottak, hogy mivel kerék segítségével könnyen és gyorsan lehet vizet húzni, az emberek netán öntözni kezdik a kertjüket szombaton, s ilyenformán áthágják a „vetés” tilalmát.
Ünnepnapon a Hákár kútból is szabad kerékkel húzni a vizet. A Gömárá elmagyarázza, hogy a Hákár egy vidéki kút volt. Azért nevezték „Hákár – hideg kútnak”, mert friss volt a vize. Erre a kútra nagy szükségük volt a diaszpórából Jeruzsálembe zarándokló zsidóknak. Chágáj, Zechárjá és Máláchi próféták, akik szintén ott voltak a diaszpóra zarándokai közt, megengedték társaiknak, hogy ünnep idején kerékkel húzzanak vizet, és ez az engedély azóta is érvényben van. Más kutakból mindazonáltal még ünnep idején is tilos kerékkel vizet húzni.

15. misna
Csúszómászó a Szentélyben
92. §. Akár még szombaton is, ha találnak egy elpusztult tisztátalan csúszómászót a Szentélyben, akkor azt egy kohén vigye ki, de hogy tisztátalanná ne váljék, nem érintheti a kezével, hanem csak a derékszíjával. A kohén ne keressen valamilyen egyszerű, lapos faeszközt, hanem inkább használja csak az övét, hogy ne hosszabbítsa meg a tisztátalanságot a Szentélyben, ezek rabbi Jochánán ben Böroká szavai, aki szerint jobb, ha tisztátalanná lesz a szíj, mint ha nekiállnának valamilyen egyszerű, lapos tárgyat keresni, és emiatt hosszabb ideig állna fenn a Szentély tisztátalansága.
93. §. Rabbi Jehudá viszont azt mondja: egy kohén vigye ki facsipesszel, amely nem válhat tisztátalanná, de nem derékszíjjal, még ha így hosszabb ideig tart is a szentélyi tisztátalansága, hogy ne fokozza a tisztátalanságot,azaz ne tegye tisztátalanná az övet.
94. §. A Bölcsek a Szentélyt illetően csak akkor voltak engedékenyek a svut alkalmazásában, ha a Szentély udvar megszentelt területeiről volt szó. A misna ennélfogva fölteszi a kérdést: Honnan vihetik ki a tisztátalan csúszómászót szombaton?
A Héchálból (a „Szent”-ből), a Bejárati csarnokból, és a Bejárati csarnok és az Oltár közötti részről a Szentély udvarban, mondja rabbi Simon ben Nánász, aki szerint: ha egy tisztátalan csúszómászót találnak az Ázárában vagyis a Szentély udvar többi részein, akkor szombaton a mozgatás tilalma miatt nem viszik ki.
Rabbi Ákivá azt mondja: ha a hely, ahol a csúszómászót találták egy olyan hely, ahova ha valaki, aki tisztátalan,szándékosan lépne be, akkor égi halálbüntetéssel sújtandó, ha pedig akaratlanul, az esetben chátáttal (bűn áldozattal) és az Ázárá (az udvar egésze) ebbe a kategóriába tartozik, akkor onnan szombaton is eltávolítják a tisztátalan csúszómászót, de ha bárhol máshol találják, akkor nem lehet kivinni, hanem egy nagy edényt borítanak rá,azaz a szombat kimeneteléig letakarják.
A Jeruzsálemi Szentély alaprajza

1. A női karzat kapuja – שער עזרת נשים
2. A női karzat – םישנ תרזע
3. A názir kamrája – לשכת הנזירים
4. Az olaj kamrája – לשכת השמנים
5. A leprás kamrája –לשכת המצורעים
6. A fa kamrája – לשכת העצים
7. Az izraeliták udvarához vezető lépcsők– מעלות לעזרה
8. Nikánor kapuja – שער ניקנור
9. Pinchász – a ruhákért felelős kamrája–לשכת פנחס המלביש
10. A Chávitin kamrája – לשכת חביתין
11. Az izraeliták udvara –עזרת ישראל
12. Az emelvény – דוכן
13. A kohénok része – עזרת כוהנים
14. A vágókő kamrája –לשכת הגזית
15. Párhedrin kamrája –לשכת פרהדרין
16. A Golá kamrája – לשכת הגולה
17. A só kamrája – לשכת המלח
18. A Párvá kamrája –לשכת הפרוה
19. A mosók kamrája –לשכת המדיחין
20. A tűzhely kamrája –בית המוקד
21. A víz kapuja – שער המים
22. Ávtinász házának kamrája– לשכת בית אבטינס
23. A kis oszlopok – ננסים
24. A mészároshíd asztalai– שולחנות של בית המטבחים
25. Gyűrük az áldozati állatok lefogására–טבעות
26. Az Oltár – מזבח
27. A Rámpa –כבש
28. A Mosdó –כיור
29. A Csarnok bejárata és az oltár közötti rész – בין האולם ולמזבח
30. A Csarnok és az Oltár közötti lépcsők–מעלות לאולם ולמזבח
31. A Csarnok bejárata – פתח האולם
32. A Csarnok – אולם
33. A kések kamrája –בית החליפות
34. A Szent kapuja – שער ההיכל
35. A Szent – היכל
36. Az arany oltár – מזבח הזהב
37. A színkenyér asztala –שולחן
38. A menóra – מנורה
39. A párochet – függöny– (אמה טרקסין)פרוכת
40. A szentek szentje – קודש הקדשים
41. A szövetség ládája –ארון הברית
42. Az elsőszülettek kamrája – שער הבכורות
43. A láng kamrája – שער הדלק
44. A szikra kapuja – שער הניצוץ
45. Az áldozat kapuja – שער הקורבן
46. A tűzhely kapuja – שער בית המוקד

* * *

95. §. Rabbi Simon azt mondja: ahol a Bölcsek megengedtek neked valamit, azt a tiédből adták,azaz csak abból, ami a Tóra törvénye szerint meg van engedve számodra. A Szentélyben csak olyan tiltott dolgokat engedélyeztek időként, amelyeket csupán a svut tiltott.
A Gömárá elmagyarázza, hogy rabbi Simon tétele nem az előző két különböző törvényre vonatkozik, amelyek egyikét illetően rendkívül szigorú, a másik esetében viszont engedékeny.
Az elszakadt húrú hárfa kapcsolatban úgy szólt a tanítás (10:13., feljebb), hogy „Szabad a hárfa elszakadt húrját megkötni a Szentélyben”. Itt rabbi Simon szigorú, és azt mondja, hogy szombaton még a Szentélyben sem szabad húrt megkötni, nehogy az illető véletlenül állandó csomót kössön, és emiatt bűnáldozatot kelljen hoznia. Egyik brájtá azt is tanítja: „Ha egy levita hárfájának egyik húrja elszakad, megkötheti. Rabbi Simon azt mondja: Hurkot csináljon” (Éruvin 103a.).
A másik eset, amellyel kapcsolatban rabbi Simon engedékeny, így szól (feljebb 4:11.): „Akit a szombati határokon kívül ér a bejövő szombat este, az akkor sem léphet be, ha csak egy könyök távolságról van szó. Rabbi Simon azt mondja: még tizenöt könyöknyiről is beléphet, mert a földmérők nem mérnek pontosan, mert vannak, akik tévednek”. Rabbi Simon engedékeny ebben a dologban.
Rabbi Simon ezzel a mostani misnával oldja fel az ellentmondást:
Engedékeny vagyok annak a személynek a dolgában, akit utolér [kint ér] az este, mert „ahol a Bölcsek megengedtek valamit, azt a tiédből adták”, azaz a szombati határokat illetően az a tizenöt könyök egyáltalán nincs a szombati határokon kívül, mivel a földmérők nem mérnek pontosan, és nem pontosan 2000 könyöknyire tűzik ki a szombati határokat, hanem inkább 15 könyökkel a 2000 könyökös határ előtt (mint fent elmagyaráztuk).
Az elszakadt hárfahúr dolgában azonban szigorú vagyok, és azt állítom, hogy még a Szentélyben sem szabad megkötni szombaton, csak hurkolni szabad, mert a Bölcsek szükség esetén csak olyan dolgokat engedélyeztek a Szentélyben, amelyeket „csupán a svut tiltott”, és azokat is csak olyan esetekben, amikor nem kellett attól tartani, hogy ha megengedik, akkor valamelyik tórai tilalom áthágása lesz a dolog vége. Csomót kötni azonban, amivel az illető egy tórai tilalmat hághatna át, a Szentélyben is tilos.
E szerint az értelmezés szerint rabbi Simon véleménye a korábban ismertetett 13. misnához tartozik, de csak az után tanították, amikor a misnának a Szentély és a vidék különbözőségére vonatkozó tanításait lezárták (Toszáfot).
Egy másik vélemény szerint rabbi Simonnak ezt a megállapítását a misna szerkesztője illesztette be ide, mivel illő lezárása a Sábát és az Éruvin traktátu­soknak.

[1] A Gömárá elmagyarázza ennek a nézeteltérésnek az okát. Az első vélemény szerint szombaton is föl kell tenni a töfilint, és a Bölcsek csupán azért tiltják, nehogy a viselője a szíj elszakadása esetén kézben vigye. Ebben az esetben a Bölcsek engedékenyek voltak, és a töfilin megmentése érdekében megengedték, hogy az illető, aki megtalálja, magára öltse és bevigye őket. Ezen a módon azonban csak egy párat lehet bevinni, mivel a szombat a töfilinviselés ideje, és ha az illető egyszerre egy párnál többet tenne föl, azzal áthágná a „ne tégy hozzá” (5Mózes 4:2.) tilalmát, és nem úgy vinné őket, ahogyan viselni szokás, ezért a talált töfilineket tehernek lehetne tekinteni, márpedig szombaton nem szabad tehert szállítani.
Rábán Gámliél ezzel szemben azon a nézeten van, hogy a szombat nem megfelelő idő a töfilin viselésére, és a Bölcsek csak a talált töfilinek megmentése érdekében engedték meg, hogy magunkra öltve vinni lehessen őket, mert a töfilineket így viselik, és még ha valaki két párat tesz is föl egyszerre, az akkor is úgy tekintendő, hogy az illető viseli őket, mivel a Bölcsek azt mondották: van hely a fejen két töfilin föltevésére, és van a karon is.
[2] Egyik vélemény szerint ez kifejezetten tilos is. (Toszáfot)
[3] A Gömárá azt mondja: a Bölcsek csak törékeny edényeket engedtek a párkányra helyezni, mert így nem kell attól tartani, hogy ha kiesnek a közterületre, akkor a gazdájuk értük megy és beviszi őket, ráadásul még vigyázni is fognak, hogy ne essenek a földre (luneli rabbi Jonátán). Törhetetlen edényeket azonban nem szabad az ablakpárkányra tenni, mert ha esetleg kiesnek a közterületre, és valaki beviszi őket a házba, azaz közterületről magánterületre, azzal megszegi a Tóra egyik tilalmát.
[4] A Gömárá elmagyarázza, hogy ez olyan edényekre vonatkozik, amelyekre az illetőnek nincs szüksége azon a területen, ahol áll.
[5] A Gömárá elmagyarázza, hogy ez olyan esetre vonatkozik, amikor valaki olyan edényből iszik, amelyre szüksége van, és a Bölcsek ezt tiltják, nehogy áthozza arra a területre, amelyen áll. (Maimonidész)
[6] Möiri szerint : „Még tíz tefách alatt is”, és tíz tefách fölött is, ahol mákom ptur.
[7] A misna csak azért tesz különbséget az esővízcsatorna és a vízköpő között, mert a Bölcsek mindig a tényleges körülményekről beszéltek, és a szokásos ereszcsatorna közelebb vannak a tetőhöz, a szokásos vízköpők pedig három tefáchnál messzebbre nyúlnak ki róla. Ha azonban az esővízcsatorna három tefáchnál messzebb áll ki a tetőtől, a törvényi státusa megegyezik a vízköpőével. (Toszáfot Jom Tov)
[8] Egy másik magyarázat szerint az „építés” fogalma nem vonatkoztatható tárgyakra, és a tiltás oka ebben az esetben az, hogy egy ilyen fontos svut a Szentélyben is kötelező, nehogy valaki kalapáccsal vagy szekercével odaüssön (lásd Toszáfot Jom Tov).
[9] Ebben az esetben a rabbinikus tilalom érvényes a Szentélyben, mert ez a svut nem a rituálé céljait, hanem az illető saját szükségleteit szolgálja (Rási).
[10] Rási azt mondja, hogy még tartós csomót is szabad kötni, ha azonban ez nem szükséges, akkor csak hurkot. Más kommentátorok szerint nem állandó csomót szabad kötni, mivel a tartós csomó kötése az egyik fő munkakategóriába tartozik, és még a Szentélyben is tilos. (luneli rabbi Jonátán, Bartenura; lásd még Toszáfot Jom Tov)
[11] Van olyan vélemény, miszerint ez olyan szemölcsre vonatkozik, amely a szombaton bemutatott áldozati állaton jelent meg, és mivel a szemölcs az áldozatul szánt állaton hibának minősül, ezért azt a szemölcsöt szombaton puszta kézzel el szabad távolítani. (Rási, Bartenura)
[12] A Gömárá szerint ehhez a módszerhez csak akkor szabad folyamodni, ha a sás nem kerül a kohén keze és valamelyik edény közé, például ha a bal keze sérül meg, az nem kerül érintkezésbe semmiféle istentiszteleti tárggyal, mivel a templomi szolgálat teljes egészében jobb kézzel végzendő; továbbá azért szabad csak sást használni ilyenkor a seb lefedésére, mert ha valamilyen ruhadarabot, például egy övet használnának, akkor az a papi öltözék kiegészítésének számítana.