2/4. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 2.kötet. A Szombat parancsa

Sábát 17. fejezet: Kol hákélim II.

Az értékük miatt elkülönített mukcék
3. MISNA:
Rabbi Joszé mondja: Meghatározott esetekben minden eszköz mozgatható szombaton, kivéve azokat, amelyeket a tulajdonosuk az esetleges anyagi veszteségtől tartva félretett. Ilyen például a nagy fűrész, mely gerendák elfűrészelésére használatos és a csoroszlya, az ekének egy nagy, késszerű része: a földbe vágva ez képzi a barázdákat. Mivel ezek az eszközök nem használatosak más célra (mert tönkremehetnek), tulajdonosuk félti őket, ezért általában kijelöl egy helyet, ahol tartja őket, miáltal elkülöníti és mukcévé teszi őket.
* * *
GÖMÁRÁ:
[A Gömárá más tárgyakat is felsorol, amelyekre vonatkozik a misna szabálya:]
Ráv Náchmán azt mondta: A mosodás lyuggatott rézedénye (amelyből öblítővizet öntött a ruhára, mások szerint a ruhákat rátették, és füstölőpálcákat gyújtottak alatta, hogy a lyukakon keresztül az illat átjárja a ruhadarabokat Rási) hasonlatos a csoroszlyához,ezért teljességgel mukce.
Ábájé azt mondta: Egy tímár kése, egy hentes kése és egy ács bárdja hasonló a csoroszlyához,ezért szintén teljességgel mukce.
Mivel az emberek vigyáznak, hogy semmiféle közönséges célra ne használják ezeket az eszközöket, nehogy tönkremenjenek. Emiatt a tulajdonosok kifejezetten félreteszik az ilyeneket a szombati használat elől, s ezáltal mukcévé teszik őket.
[A Gömárá megtárgyalja a misna szabályának eredetét:]
Tanultunk egy brájtában:
Eredetileg Nechemjá ben Chácháljá idejében (azaz a második Jeruzsálemi Szentély idejének elején), a Bölcsek úgy tapasztalták, hogy eléggé meglazult a szombati vallásgyakorlat. A nap szentségének erősítése érdekében rendeletet hoztak, és azt mondták, hogy csak három eszközt szabad használni szombaton: a préselt fügetömb vágására szolgáló kést, egy fazék habjának lefölözésére szolgáló merőkanalat, és egy kis asztali kést. Ezekre gyakran volt szükség. Azáltal, hogy minden más eszköznek még a mozgatását is megtiltották, biztosították, hogy az emberek ne használják eszközeiket tiltott munkákra.
Később, ahogy a szombat megtartásának fegyelme erősödött, a Bölcsek fokozatosan szűkítették a tilalom körét, és más eszközök mozgatását is megengedték, és még másokét is, és megint másokét, míg végül azt mondták: minden eszköz használható szombaton, kivéve a nagy fűrészt és a csoroszlyát, mert ezek az anyagi veszteség miatti félelem miatt mukcék.
A Gömárá ezután beszámol a megszorítás folyamatos enyhítésének történetéről.
I.
Vita a tiltott eszközök elmozdításáról
[A Gömárá elemzi a brájtát:]
Mi a jelentése annak a kijelentésnek, hogy „megengedték, és még másokét is, és megint másokét”?
Ábájé azt mondta: A Bölcsek először azzal enyhítették a rendelkezés szigorát, hogy megengedték megengedett eszköz mozgatását, a használata kedvéért, azaz még azt is engedélyezték, hogy az eszközt ne az elsődleges céljára használják, hanem például arra is mód nyílt, hogy egy kulccsal fölfeszítsék egy láda tetejét. Ekkor még nem engedték meg azt, hogy az eszközt azért is mozgassák, hogy valamilyen másik tárgyat tehessenek a helyére.
A második lépésben azután megengedték megengedett eszköz mozgatását a helye kedvéért, azaz az eszköz által elfoglalt helynek más célra való felszabadítására.
A harmadik lépésben azután megengedték tiltott eszköz mozgatását de csak a használata kedvéért (azaz szabad szombaton megengedett munkára használni, például egy kovácskalapáccsal diót törni), és nem a helye kedvéért. De még így is csak akkor volt szabad mozgatni egy eszközt, ha egy kézzel lehetett mozgatni, de ha két kéz kellett hozzá (azaz nagy és nehéz eszközök esetében), akkor nem.
Végül azt mondták: Minden eszköz használható szombaton, még akkor is, ha két kézzel kell vinni, a nagy fűrész és a csoroszlya kivételével, amelyek az anyagi veszteség miatti aggodalom folytán mukcék, és egyáltalán nem mozgathatók.
Ábájé értelmezése szerint tehát a végső rendelkezés úgy szól, hogy egy megengedett eszköz a használata vagy a helye kedvéért mozgatható, a tiltott eszközt pedig csak a használata kedvéért szabad mozgatni, a helye kedvéért nem[1].
[Ábájé magyarázatát elutasítják, és egy másikat hoznak:]
Rává azt mondta neki: A brájtá azt tanítja, hogy a kezdeti tilalom után „megengedték”, hogy eszközöket bizonyos igények kielégítésére használjanak. Miben különbözik, ha valamit a használata kedvéért mozgatunk, vagy a helye kedvéért? Mindkét szükséglet jogos, és nincs rá ok, hogy megkülönböztessük őket! Amikor a Bölcsek először enyhítették a rendelkezést, miért tettek volna különbséget e két szükséglet között?
Rává inkább azt mondta: Először megengedték a megengedett eszközök mozgatását akár a használatára, akár a helyére volt szükség.
A második lépésben azután megengedték, hogy a megóvása érdekében a napról az árnyékba vigyék, nehogy a meleg kárt tegyen benne még akkor is, ha nincs szükség a használatára vagy a helyére. Egy eszköz károsodásának megelőzését szintén szükségletnek tekintették, noha nem olyan súlyúnak, mint azt, amikor az általa elfoglalt hely felszabadítása érdekében kell mozgatni[2].
A harmadik lépésben azután megengedték a tiltott eszköz mozgatását is de csak a használatuk vagy a helyük kedvéért, de nem napról árnyékba azért, hogy megvédjük. De még így is csak az egy ember által mozgatható eszközöket volt szabad mozgatni, azokat viszont, amelyekhez két ember kellett, nem.
Végül azt mondták: Mindent eszköz használható szombaton, még azok is, amelyekhez két ember kell[3], kivéve a nagy fűrészt és a csoroszlyát.
Rává szerint tehát a megengedett eszközök mozgathatók a használatuk vagy a helyük felszabadítása érdekében, és a megóvásuk érdekében is; a tiltott eszközök viszont csak a használatuk vagy a helyük felszabadítása érdekében mozgathatók, de csupán a megóvásuk érdekében nem.
A különbség tehát Rává és Ábájé véleménye között: Ábájé szerint a tiltott eszköz nem mozdítható el a helye kedvéért. Rává szerint viszont mind a helye,mind a használata kedvéért elmozdítható.
Ábájé
A használata kedvéért
A helye kedvéért
A tárgy megóvásáért
megengedett eszköz
ü
ü
x
tiltott eszköz
ü
ü
x
Rává
A használata kedvéért
A helye kedvéért
A tárgy megóvásáért
megengedett eszköz
ü
ü
ü
tiltott eszköz
ü
ü
x
[Rává magyarázatát kétségbe vonták:]
Ábájé kétségbe vonta Rává szavait, mégpedig a következő brájtá alapján:
Ha egy fokhagyma összezúzására használatos mozsárban[4] van fokhagyma, akkor mozgatható szombaton, mivel szabad a mukce eszközt mozgatni, ha nem-mukce tárgy van benne, de ha nincsen benne, akkor nem lehet mozgatni.
Látjuk tehát, hogy egy tiltott eszköz önmagában nem mozdítható, a helye felszabadítása érdekében sem. Ez pedig ellentmond Rává fenti véleményének!
[Rává válaszol:]
Miről van itt szó? Arról, hogy a mozsarat a megóvása érdekében a napról az árnyékba vinnénk, ami még véleményem szerint is tilos a tiltott eszköz esetén.[5]
[Ábájé újabb kérdést tesz fel:]
Kétségbe vonta Rávászavait, mégpedig a következő brájtá alapján:
Abban viszont egyetértenek Bét Sámáj és Bét Hilél[6], a mozsártörő dolgában, hogy ha valaki ünnepnapon már darabolt rajta húst, akkor nem szabad utána elmozdítani. Hiszen egyetértenek abban, hogy egy tiltott eszköz, mint például egy mozsár, szombaton vagy ünnepnapon nem mozgatható, még a helye felszabadítása érdekében sem.?
[Rává válaszol:]
Itt is arról van szó, hogy a tárgyat a megóvása érdekében a napról az árnyékba vinnénk[7].
Rává tehát megvédte véleményét, és valóban az ő álláspontját követi a háláchá[8].
II.
A Nechemjá ben Chácháljá-féle megszorítások
[A Gömárá elmondja, mikor léptették életbe a tárgyak mozgatására vonatkozó eredeti tilalmat:]
Rabbi Chániná azt mondta: Ez a tanítás Nechemjá ben Chácháljá idejéből származik. Ahogyan írva van:[9] „Azokban a napokban láttam Jehudában olyanokat, kik borkádakat tapostak szombaton, és behordták az asztagokat a mezőkről[10]. Nechemjá a továbbiakban (uo. 17–22.) azt írja, hogy igyekezett elejét venni a szombat megszentségtelenítésének, és visszaállítani a nap szentségét. Rabbi Chaniná azt tanítja, hogy az egyik rendelkezése (nemzedéke más Bölcseivel együtt) az volt, amely megtiltotta az eszközök mozgatását.
[A Gömárá egy ezzel kapcsolatos vitát idéz:]
Rabbi Elázár azt mondta: Az a négy a csövekre, rudakra, gombra és mozsárra vonatkozó misna és brájtá, amelyeket hamarosan idézünk (a-d), mind az előtt született, hogy az eszközök mozgatását megengedték, vagyis még a harmadik szintű engedély előtt érvényben lévő törvényt tükrözik.
 [A Gömárá kifejti:]
a) A csövekrevonatkozó tanítást egy misnából tanultuk,azoknak a színkenyereknek a kapcsán, melyeket a Szentélyben minden szombaton a Sulchán-ra (az Asztalra) helyeztek. Ezek egészen a következő szombatig ott is maradtak. Akkor friss cipókat hoztak, a régieket pedig szétosztották a kohének között, hogy egyék meg. A cipók két hatos oszlopban álltak az Asztalon, de nem közvetlenül egymáson nyugodtak, mivel akkor szellőzés híján megpenészedhettek volna, hanem az Asztal két oldalán két-két támasz állt, amelyeket aranycsövek tartottak össze. A csöveket hetente ki kellett venni, hogy kicserélhessék a cipókat.
A misna azt tanítja[11]:
SEM A Szentély Színkenyér asztala CSÖVEINEK RENDEZÉSE, SEM AZ ELTÁVOLÍTÁSUK NEM AD FELMENTÉST A SZOMBAT törvényei ALÓL. Vagyis tilos volt szombaton átrendezni vagy eltávolítani a csöveket. Éppen ezért egy kohén minden héten még a szombat bejövetele előtt bement a Szentélybe és eltávolította a csöveket; a cipók másnapig egymáson álltak. Szombat napján eltávolította a régi cipókat és két oszlopban egymásra tornyozva frisseket tett a helyükre, majd a szombat kimenetele után visszatért, és közéjük illesztette a csöveket.
A csövek megengedett eszközök voltak (mivel a cipók tartására készültek), a misna mindazonáltal tiltja, hogy a használatuk érdekében szombaton mozgassák őket. Ebből szükségszerűen következik, hogy ezt a misnát még az előtt tanították, mielőtt a megengedett eszközök mozgatását engedélyezték[12].
b) A rudakravonatkozó tanítást egy másik misnából tanultuk[13]:
VOLTAK OTT a Szentélyben[14] VÉKONY, SIMA RUDAK, ÉS AZ EGYIK EMBER A VÁLLÁRA VETTE, ÉS A TÁRSA IS A VÁLLÁRA VETTE, FELAKASZTOTTA rá levágott peszáchi áldozatát, ÉS MEGNYÚZTA. RABBI ELÁZÁR AZT MONDJA: Szombaton tilos volt kivenni a rudakat, ezért AMIKOR Niszán TIZENNEGYEDIKE SZOMBATRA ESETT, AZ EGYIK EMBER A TÁRSA VÁLLÁRA TETTE A KEZÉT, A TÁRSA PEDIG AZ Ő VÁLLÁRA, a levágott peszáchi áldozatot pedig magukra függesztették, és MEGNYÚZTÁK.
A rudakra a használatuk miatt volt szükség, a Misna mégis azt mondja, hogy tilos volt használni őket. Rabbi Elázár tanítása tehát a rendelet módosítása előtti törvényt tükrözi.
(124/a lap kezdődik)
c) A gombravonatkozó tanítást egy további misnából tanultuk[15]:
EGY RETESZ vagy pecek, amely a falba vagy a küszöbbe van illesztve azzal a rendeltetéssel, hogy bezárja az ajtót, AMELYNEK GÖMB alakú fogó (gomb) VAN A TETEJÉN, ezért a retesz más célra is használható, például mozsártörőként fokhagymát zúzzanak vele, ezért eszköznek számít.
RABBI JEHOSUÁ AZT MONDJA: ha valaki szombaton egy másik ajtóhoz szeretné átvinni a reteszt, akkor ezt nem szabad a szokásos módon tennie, hanem annál a zsinegnél fogva,mellyel az ajtóhoz kötötték, SZABAD ELHÚZNI AZ EGYIK AJTÓTÓL ÉS EGY MÁSIKHOZ ILLESZTENI SZOMBATON. A retesz húzása, vonszolása a közvetett mozgatás egyik formája, amire egy enyhébb szabály vonatkozik.
RABBI TÁRFON AZT MONDJA: OLYAN, MINT BÁRMELY MÁS ESZKÖZ, ÉS EGY UDVARBAN SZABAD a szokásos módon MOZGATNI, azaz ugyanaz a státusza, mint az evőeszközé, amit még a rendeletek lazítása előtt is szabad volt tetszés szerint mozgatni.
Tehát látjuk, hogy bár a retesz megengedett eszköz, rabbi Jehosuá mégis tiltja, hogy akár a használata kedvéért is a szokásos módon mozgassuk. Ez a szabály tehát a Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítás előtti törvényi állapotokat tükrözi.
d) A mozsárról szóló tanítás az, amit fentebb említettünk[16].
Mivel mindezek a tanítások tiltják, hogy egy eszközt a használata kedvéért mozgassunk, arra kell következtetnünk, hogy ezeket akkor tanították, amikor ez a fajta mozgatás még nem volt engedélyezve.
[Elutasítják rabbi Elázár állítását, miszerint mindezek a Misnák és Brájták a Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítás előtt születtek:]
Rábá azt mondta: Milyen alapon állítod, hogy ezek a tanítások megelőzték a minden eszköz mozgatására vonatkozó engedélyt? Talán inkább úgy kéne értelmeznünk, hogy az után tanították, miután minden eszköz mozgatását engedélyezték,és annak a magyarázata, hogy miért tiltották mégis Bölcseink ezeknek a mozgatását, a következő:
a) Ami a csöveket illeti, miért illesztjük őket egész héten a színkenyerek közé? Azért, mert aggaszt minket, hogy esetleg megpenészedik a kenyér[17]. A régi cipókat csak péntek délutántól szombat reggelig tárolták a csövek nélkül, a frisseket pedig csak szombat reggeltől estig. Nem kellett tehát attól tartani, hogy a szellőzés hiánya miatt ilyen rövid idő alatt megromlanak. Tehát igazából nincs rá szükség, hogy szombaton átrendezzük vagy mozgassuk a csöveket, így a csövek szombati elmozdítását nem lehet azzal magyarázni, hogy a „használatuk miatt” van rá szükség.
b) Ami a rudakat illeti, amelyekre a peszáchi áldozatot szokás függeszteni, ezt szombaton lehet úgy csinálni, ahogy rabbi Elázár ajánlja: az áldozatot az emberek karjára függeszteni. Így igazából nincs is szükség a rudak mozgatására.
c) Az a misna pedig, amelyik az olyan retesszel foglalkozik, amelyiknek gomb van a végén, rabbi Jánáj magyarázatának megfelelően is magyarázható.
Rabbi Jánáj ugyanis azt mondta: Ebben az ajtóretesszel foglalkozó misnában egy olyan udvarról van szó, ahol több otthon ajtaja nyílik ugyanarra az udvarra, s amelynek házai nincsenek érúvéchácéjrot-tal egyesítve[18]. Ez esetben, egy rabbinikus rendelkezés folytán, még akkor sem szabad semmit sem az udvarra sem onnan a házban vinni, ha a szóban forgó udvar teljesen zárt. Magán a bekerített udvaron belül viszont, még ha nincs is rajta éruv, mindent szabad vinni, ami a szombat bejövetelekor ott volt, mivel az udvar törvényi státusza magánterület.
Ebben az esetben, amikor az egyik ház bejárati ajtajának reteszét egy másik ház bejárati ajtajához viszik, rabbi Jehosuá azt állítja, hogy az ajtómélyedés olyan, mintha a ház belső része lenne, ezért amikor az ember levesz egy reteszt egy ajtóról, és egy másikra teszi, akkor az udvaron keresztül egyik házból egy másikba visz eszközt. Ez amúgy tilos lenne, de mivel a reteszt az ajtómélyedésből vesszük el, ami mégis kissé olyan, mintha az udvarhoz tartozna, ezért közvetett vonszolással megengedett.
Rabbi Tárfon viszont azt állítja, hogy az ajtómélyedés olyan, mint a ház külső része, és az udvarhoz tartozik, ezért amikor valaki átviszi a reteszt, akkor udvarról udvaron keresztül visz egy eszközt,ami meg van engedve. Rabbi Tárfon így megengedi, hogy a szokásos módon vigyék egyik ajtótól a másikig.
d) Ami a mozsárral foglalkozó brájtát illeti, az rabbi Nechemjá véleményét tükrözi, aki csak a rendeltetésének megfelelően engedi meg az eszközök mozgatását, és mivel a mozsár rendeltetésszerű használata szombaton tilos, ezért rabbi Nechemjá szerint szombaton egyáltalán nem szabad mozgatni[19].
Tehát lehetséges, hogy mind a négy tanítás az után született, hogy lazítottak a Nechemjá ben Chácháljá-féle megszorításokon.
* * *
Különböző szintű mukcék mozgatási tilalma
4. MISNA
MINDEN megengedett ESZKÖZT SZABAD MOZGATNI szombaton: SZÜKSÉGBŐL ÉS NEM SZÜKSÉGBŐL EGYARÁNT. RABBI NECHEMJÁ AZT MONDJA: CSAK SZÜKSÉGBŐL SZABAD.
I.
Rábá és Rává vitája
GÖMÁRÁ
[A Gömárá megpróbálja megvilágítani a Misna bölcseinek véleményeltérését:]
Mit jelent az, hogy „szükségből”, és mit jelent az, hogy „nem szükségből”?
Rábá azt mondta: A Misna első Bölcsének kijelentése, miszerint az eszközöket szükség esetén szabad mozgatni, azt jelenti, hogy megengedett eszközt a használata kedvéért szabad mozgatni. A „nem szükségből” való mozgatás pedig amit ez a Bölcs ugyancsak megenged azt jelenti: a megengedett eszköz mozgatása a helye kedvéért, illetve a tiltott eszköz mozgatása a használata kedvéért,de a helye kedvéért való mozgatást már nem.
Rábá nem tekinti olyan fontosnak egy tárgy helyét, mint a használatát, ezért a tiltott eszköz mozgatását csak abban az esetben engedélyezi, ha rendeltetésszerűen használják[20].
Rabbi Nechemjá pedig azt mondja, hogy mindent „csak szükségből szabad” mozgatni, így még a megengedett eszközt is csak a használata miatt szabad mozgatni, a helye miatt nem[21].
[Rábá véleményét elutasítják, és egy másikkal állnak elő:]
Rává azt mondta neki: Azt akarod mondani, hogy ha egy eszközt a helye miatt mozgatunk, akkor az „nem szükségből” történik? De hát a helye felszabadítása miatti mozgatás van olyan jogos, mint a használata miatti!
Rává inkább azt mondta: A Misna első Bölcsének kijelentése, miszerint az eszközöket szükség esetén szabad mozgatni, azt jelenti, hogy a megengedett eszközt, mind a használata kedvéért mind a helye kedvéért szabad mozgatni. A „nem szükségből” való mozgatás pedig amit ez a Bölcs ugyancsak megenged azt jelenti: a megengedett eszköz mozgatása napról az árnyékba, abból a célból, hogy megóvjuk a károsodástól, illetve a tiltott eszköz mozgatása a használata kedvéért és helye kedvéért,habár a napról az árnyékba való mozgatását már nem.
Rabbi Nechemjá pedig azt mondja, hogy még a megengedett eszköztis csak a használata vagy a helye miatt szabad mozgatni, de a védelme érdekében, napról az árnyékba nem[22].
Tehát, Rábá véleménye: A Misna első Bölcse megengedi az engedélyezett eszköz mozgatását, ha az megengedett cél vagy a hely érdekében történik, és megengedi a tiltott eszköz mozgatását bármilyen megengedett cél érdekében, de a helye felszabadítása céljából nem. Rabbi Nechemjá viszont csak megengedett eszköz rendeltetésszerű használat érdekében történő mozgatását engedélyezi.
Rává véleménye: A Misna első Bölcse megengedi, hogy egy megengedett eszközt bármilyen megengedett cél vagy a helye felszabadítása céljából mozgassanak, és azt is jóváhagyja, hogy a napról az árnyékba vigyék; szerinte a tiltott eszköz használható minden megengedett célra vagy a helye miatt, de nem vihető napról árnyékba. Rabbi Nechemjá pedig a megengedett eszközt is csak akkor engedi mozgatni, ha rendeltetésszerű célra akarják használni, vagy szükség van a helyére.
Rábá
megengedett eszköz
tiltott eszköz
használata kedvéért
helye kedvéért
napról az árnyékba
használata kedvéért
helye kedvéért
napról az árnyékba
A Misna első Bölcse
ü
ü
x
ü
x
x
Rabbi Nechemjá
ü
x
x
x
x
x
Rává
megengedett eszköz
tiltott eszköz
használata kedvéért
helye kedvéért
napról az árnyékba
használata kedvéért
helye kedvéért
napról az árnyékba
A Misna első Bölcse
ü
ü
ü
ü
ü
x
Rabbi Nechemjá
ü
ü
x
x
x
x
II.
A tálak leszedése az asztalról
[Egy ezzel kapcsolatos vitát idéznek:]
Ráv Száfrá, Ráv Áchá bár Huná és Ráv Huná bár Chániná együtt üldögéltek és eközben ezt mondták: Rábá úgy értelmezi rabbi Nechemjá véleményét, hogy a szerint még megengedett eszközt sem szabad mozgatni a helye kedvéért. De akkor hogyan szedjük le a tálakat étkezés után az asztalról[23]?
Erre így válaszolt nekik Ráv Száfrá: A piszkos tálakat le szabad szedni, mert azok olyanok, mint az excrementumhoz használatos edény,amely annak érdekében, hogy az embernek ne okozzon kellemetlenséget, a mukce törvénye alól ki van véve[24].
[Egy hasonló beszélgetés:]
Ábájé azt mondta Rábának: A szerint, ahogyan a mester értelmezi rabbi Nechemjá véleményét: hogyan szedhetjük le a tálakat az asztalról étkezés után?
Rábá így válaszolt neki: Ráv Száfrá társunk már elmagyarázta, hogy azért, mert a piszkos tálak olyanok, mint az excrementumhoz használatos edények.
III.
A Rává véleménye ellen felhozott érvek
[Ábájé kétségbe vonja Rává nézetének helyességét:]
Ábájé kétségbe vonta Rává véleményét, mégpedig a következő brájtá alapján:
Ha egy fokhagyma összezúzására használatos mozsárban[25] van fokhagyma, akkor mozgatható szombaton, mivel szabad a mukce eszközt mozgatni, ha nem-mukce tárgy van benne, de ha nincsen benne, akkor nem lehet mozgatni.
Rábá úgy értelmezi ezt a brájtát, hogy ez egy olyan esetről szól, amikor az ember nem akarja használni a mozsarat, de szüksége van a helyére. Na és hogyan értelmezed te?
[Rává így válaszol:]
Miről van itt szó? Arról, hogy a mozsarat a megóvása érdekében a napról az árnyékba viszik, ami még szerintem is tilos, hiszen a mozsár tiltott eszköznek számít.
[Ábájé újabb kérdést tesz föl:]
Kétségbe vonta Rávászavait, mégpedig a következő brájtá alapján:
Abban viszont egyetértenek Bét Sámáj és Bét Hilél[26], a mozsártörő dolgában, hogy ha valaki ünnepnapon már darabolt rajta húst, akkor nem szabad utána elmozdítani.
Rábá ezt a brájtát úgy értelmezi, hogy egy olyan esetről beszél, amikor az ember nem akarja használni a mozsarat, hanem csak a helyére van szüksége. De hogyan értelmezed te?
[Rává válaszol:]
Itt is arról van szó, hogy napról árnyékba visszük.
IV.
Mind Rábá, mind Rává véleménye ellen felhozott érvek
[A Gömárá most egy olyan misnát idéz, amely látszólag mindkét nézetnek ellentmond:]
Mármost vegyük fontolóra, mit tanultunk egy misnában[27]:
NEM SZABAD ünnepnapon MEGTÁMASZTANI FAZEKAT FADARABBAL, ÉS AZ AJTÓT SEM.
Mármost egy fadarab jom tovkor (ünnepen) megengedett eszköz,mivel azért van, hogy a tűzhely tüzét táplálja, és ünnepen ellentétben a szombattal szabad tüzet rakni. A misna ennek ellenére tiltja, hogy akár csak valamilyen más cél érdekében is mozgassuk. Látjuk tehát, hogy olyan dolgot, ami megengedett munkára használatos, se a használata, se a helye kedvéért nem szabad mozgatni.
Ilyenformán tehát a misna mind Rábá, mind Rává nézetének ellentmond, hiszen ők egyetértenek abban, hogy a megengedett eszköz mind a használata, mind a helye miatt mozdítható[28].
[A Gömárá válaszol:]
Mi az oka ott, ebben az esetben a tilalomnak? Mivel szombaton egy fadarab tiltott eszköz  hiszen szombaton nem szabad tüzet rakni –, ezért úgy rendelkeztek, hogy jom tovkor megtiltják a mozgatását, attól tartva, hogy különben szombaton is mozgatnák.
És ha támadnád ezt az értelmezést mondván, hogy még szombaton is meg kellene engedni a fa mozgatását, hiszen a tiltott eszközt a használata és a helye kedvéért egyaránt szabad mozgatni, akkor arra azt felelem: Ez csak arra vonatkozik, amikor a szóban forgó dolog legalább eszköznek minősül, amikor azonban nem minősül annak, akkor egyáltalán nem szabad. Mivel ami nem minősül eszköznek, és se emberi, se állati tápláléknak nem alkalmas, az mukce, mégpedig a természetüknél fogva mukce dolgok kategóriájába tartozik[29].
V.
Ünnepnapi rendeletek szombatszegés ellen?
[A Gömárá kérdez:]
Lehetséges, hogy a Bölcsek azért hoztak olyan rendelkezéseket,amelyek tiltják, hogy bizonyos dolgokat jom tovkor elvégezzünk, mert tartottak attól, hogy különben esetleg szombaton is megtennénk?
De hiszen egy misnából azt tanultuk[30]:
A sok termény szombati és jom tovi mozgatását általában túlzott erőfeszítésnek minősíti és tiltja a rabbinikus törvény, a Bölcsek mindazonáltal tettek annyi engedményt, hogy az anyagi veszteség elkerülése érdekében engedélyezték, hogy a tetőre száradni tett terményt JOM TOVKOR LE LEHESSEN DOBÁLNI A TETŐABLAKON keresztül a házba, mivel az csak minimális munkát jelent. A SZOMBATOT ILLETŐEN a Bölcsek szigorúbbak voltak, és még ezt a minimális erőkifejtést is MEGTILTOTTÁK.
Láthatjuk tehát, hogy ezt a tevékenységet a Bölcsek nem tiltottak be jom tovkor attól az aggodalomtól vezérelve, hogy ha engedélyezik, akkor az emberek esetleg szombaton is megteszik. ?
[A Gömárá vitatja:]
Nem hozunk ilyen rendelkezéseket? De hiszen egy másik misnából azt tanultuk[31]:
NINCS KÜLÖNBSÉG A JOM TOV ÉS A SZOMBAT KÖZT, KIVÉVE AZ ÉTEL ELKÉSZÍTÉSÉT, amit Szombaton tilos, de ünnepnapon a Biblia[32] azt megengedi.
Tehát minden szombatra vonatkozó tilalom, akár csak rabbinikus rendelet vonatkozik jom tovra is, egy kivételével.
Ez a Misna és az előző misna azonban ellentmond egymásnak: Az előző misna nagyon is különbséget tesz ünnep és Szombat közt.?
[Erre az ellentmondásra így válaszol a Gömárá:]
Ráv Joszéf mondta: Nincs ellentmondás. Az egyik misna rabbi Eliezert, a másik rabbi Jehosuát követi. Ahogy tanultuk egy brájtában:
Ha egy állat és ivadéka, amelyek ünnepnapon verembe zuhannak, csak akkor szabad kiemelni az állatot, ha alkalmas a levágásra, és ezt még aznap meg is teszik. A tilalom oka, hogy a kiemeléshez erőkifejtés kell. Bibliai törvény szerint[33] nem szabad ugyanazon a napon levágni egy állatot és az ivadékát, tehát tilos lenne mindkét állatot kiemelni a veremből, mivel csak az egyiket szabad levágni. Ezért tehát:
Rabbi Eliezer azt mondja: az első állatot szabad kiemelni, hogy levágjuk, és akkor le is kell vágni. A másodiknak viszont csak enni adunk ott, ahol van, a veremben, hogy el ne pusztuljon.
Rabbi Jehosuá ezzel szemben azt mondja: Azzal az alapvető céllal, hogy levágjuk, ki szabad emelni az első állatot, de utána nem muszáj levágni, mivel az ember mondhatja, hogy az első állat nem felelt meg az elvárásainak mondjuk túlságosan sovány volt, és hogy az az állat, amelyik még a veremben van, kívánatosabbnak látszik. Ekkor már van kibúvónk a második állat kiemelésére. Majd ha már mind kettő a vermen kívül van, választhat: ha akarja, levághatja az egyik azállatot, és ha akarja, levághatja a másikat.
Rabbi Jehosuá tehát annak érdekében, hogy elejét vegye az anyagi veszteségnek, engedékeny az ünnepnapi erőkifejtés dolgában, rabbi Eliezer viszont szigorú.
Ugyanebben a szellemben rabbi Jehosuá az anyagi veszteség elkerülése érdekében engedi meg, hogy a termést a tetőablakon keresztül leszórjuk, amit rabbi Eliezer tilt. Ezzel szemben mindenki egyetért abban, hogy olyan esetekben, amikor nem fenyeget anyagi veszteség, nincs különbség szombat és ünnep közt (kivéve az ételek elkészítését). Rává válasza tehát miszerint ünnepnapon azért nem szabad fát mozgatni, mert szombaton hasonló tilalom van érvényben mindkét Bölcs szerint helyes.
[A Gömárá elutasítja ezt a választ:]
Milyen alapon hasonlítod össze ezeket az eseteket?
Lehetséges, hogy rabbi Eliezer csak azért mondta ezt a szigorú véleményt, mert amikor állatok esnek egy verembe, lehet eleséget adni a második állatnak, és ezáltal el lehet kerülni az anyagi veszteséget, de olyan esetben, amikor nem lehet ellátni eleséggel, akkor nem tilt más intézkedéseket. Azt, hogy a termést az esőtől való megóvás érdekében ünnepnapon is leszórjuk a tetőablakon keresztül, azért engedheti meg, mivel nincs más lehetőségünk az anyagi kár elkerülésére.
Hasonlóképpen rabbi Jehosuá szerint is különbséget lehet tenni az esetek között, mivel mondhatjuk, hogy rabbi Jehosuá eddig csak azért volt engedékeny, mert lehetett kibúvót találni a második állat kiemelésére, de abban az esetben, ha nem lehet kibúvót találni az anyagi kár elkerülésére nem ítélkezne engedékenyen.
Rabbi Jehosuá esetében egy külső megfigyelő feltételezheti, hogy az első állatot valóban azért emelték ki, hogy levágják, de aztán túlságosan soványnak találtatott. A második állatot következésképp azért emelték ki, mert levágásra alkalmasabbnak mutatkozott. A másik esetben ezzel szemben a terményt nyilvánvalóan az anyagi veszteség elkerülése érdekében szórták le a tetőablakon. Lehet, hogy rabbi Jehosuá csak olyan esetekben oldja fel a tilalmat, amikor az ember szándéka nem egyértelmű.
A rabbi Eliezer és a rabbi Jehosuá közti vita tehát nem analóg a termés tetőablakon keresztül történő leeresztésének esetével, és a két misna közti ellentmondás még nincs feloldva.?
(124/b lap kezdődik)
[A Gömárá egy másik megoldást kínál az ellentmondás feloldására:]
Ráv Pápá viszont azt mondta: Nincs ellentmondás. Ez a második misna, amelyik szerint az összes szombatra érvényes rabbinikus tilalom ünnepnapra is érvényes, Bét Sámájt követi, míg az előző misna, amelyik szerint szabad ünnepnapokon tetőablakon keresztül terményt leszórni noha szombaton tilos, Bét Hilélt. Ahogy tanultuk egy misnából[34]:
BÉT SÁMMÁJ AZT MONDJA, hogy ünnepnapon tilos magánterületről közterületre vinni olyasmit, aminek nincs köze az étel elkészítéséhez.Ezért TILOS például GYEREKET, LULÁVOT (a pálmaágat, a Szukkot-ünnepi csokrot) VAGY TÓRATEKERCSET magánterületről KÖZTERÜLETRE VINNÜNK. BÉT HILÉL viszont MEGENGEDI, hogy ünnepnapon átvigyenek olyan dolgokat, amiknek nincs közük az ételkészítéshez.
Hasonlóképpen megengedi Bét Hilél, hogy ünnepnapon a terményt a tetőablakon keresztül leszórjuk, míg Bét Sámáj nem engedi meg.
Ennek megfelelően, Bét Sámáj hasonlóképpen tiltja az olyan termény mozgatását, amelyet nem fogyasztanak el az ünnepnapon, és ez még akkor is érvényes, ha ez anyagi veszteséget okoz. Tehát az a misna, amely az ételkészítést leszámítva minden vonatkozásban egyenlőségjelet tesz az ünnepek és a szombat törvényei közé, Bét Sámáj véleményét tükrözi. Bét Hilél véleményét viszont az a misna tükrözi, amelyik az anyagi veszteség elkerülése érdekében megengedi, hogy a tetőablakon keresztül leszórjuk a terményt.
[A Gömárá ezt az összevetést is megpróbálja elutasítani:]
Mikor hallottad, hogy Bét Sámáj az ünnepnapot a szombathoz hasonlította? Csak amikor egy tárgynak magánterületről közterületre történő viteléről beszélt, aminek szombati tilalma bibliai eredetű! Ha valamit csupán mozgatnak egy magánterületen belül, mely szombaton is csak rabbinkius tilalom, hallottad-e,hogy ilyen összehasonlítást tesznek?
[A Gömárá elutasítja ezt a különbségtételt:]
Magát a mozgatást nem azért tiltották-e, mert féltek, hogy az egyik területről a másikra való átvitelhez vezethet? Természetesen azért!
Akkor tehát, mivel Bét Sámáj az átvitel tekintetében hasonlítja az ünnepnapot a szombathoz, ezért a mozgatás tekintetében is hasonlítaniuk kell. Hiszen amikor Nechemjá ben Chácháljá fölemelte szavát korának vérlázítóan laza szombattartása ellen, külön szólt arról a széles körben elterjedt gyakorlatról, hogy a különböző területek között tárgyakat mozgatnak[35]. Ebből következik, hogy Nechemjá azért tiltotta meg a tárgyak mozgatását (mukce), hogy az emberek ne vigyék ezeket közterületre. Logikus tehát, hogy a tárgyak mozgatására vonatkozó tilalmak esetében az átvitelre vonatkozó megszorítások voltak az irányadók.
A Gömárá konklúziója szerint a fentebb idézett misna amelyik azt tanítja, hogy ünnepnapon nem szabad a fazekat fadarabbal megtámasztani, és amelyet Rává úgy magyarázott, hogy az ünnepi és a szombati törvények közé egyenlőségjelet tévő nézetre épít, Bét Sámájt követi: halachikusan tehát érvénytelen[36].


[1] Ábájé itt visszavonja a fenti álláspontját (123a.), és elismeri Rábának azt a véleményét (uo.), miszerint a kovácskalapács használható diótörésre. (Rási)
[2] Az, hogy egy eszközt árnyékba visznek a tűző napról, csupán egy példája a megóvás érdekében történő mozgatásnak. Ugyanezért szabad őrzött helyre vinni egy eszközt egy olyan helyről, ahol lopásnak van kitéve (124b.). Cél nélkül azonban bármilyen eszközt is tilos mozgatni. (Rán)
[3] Rává véleménye továbbá a két ember által mozgatható nagy vagy nehéz eszközök státuszának tekintetében is eltér Ábájé álláspontjától. Ábájé tiltja ezek mozgatását, és csak azokét engedi meg, amelyeket egyetlen ember is elbír – ha csak két kézzel is. A nagyobb tárgyakat mukcénak tekinti, mivel az emberek azokat azért tették le egy bizonyos helyre, mert nehéz mozgatni őket. Rává ezzel szemben azt mondja, hogy egy eszköz a mérete miatt sosem minősíthető mukcénak. Említ ugyan a két embert, ezt azonban úgy érti, hogy az eszközt akkor is lehet mozgatni, ha sok ember kell a fölemeléséhez (Rásbá). A végső háláchá mindezeknek a dolgoknak a tekintetében Rávát követi (Orách Chájim 308:2-4.).
[4] A fokhagyma összezúzása tiltott művelet, mivel fűszerek összetörése az őrlés möláchájának megszegése, így a mozsár tiltott eszköz.
[5] Ábájé természetesen ismerte ezt a választ, de azért vonta kétségbe Rává szavait, mert remélte, hogy ezzel egy még újabb, eredeti választ kap tőle. Azt is tudta, hogy Rává válaszolhat azzal is, hogy a brájtá rabbi Nechemjá álláspontját követi ahogy Rábá is ezzel felelt, amikor Ábájé fentebb (123a.) őt kérdezte erről a brájtáról. (Toszáfot)
[6] A brájtá első része idézve van fentebb: 123a.
[7] Megjegyzendő, hogy e brájtá jelenlegi értelmezése más, mint a Rábá fentebb (123a.) ismertetett álláspontja.
[8] Sulchán Áruch, Orách Chájim 308:2–4.
[9] Nechemjá 13:15.
[10] Nechemjá a továbbiakban (uo. 17-22.) azt írja, hogy igyekezett elejét venni a szombat megszentségtelenítésének, és visszaállítani a nap szentségét. Rabbi Chániná azt tanítja, hogy az egyik intézkedése az volt, hogy (nemzedéke más bölcseivel együtt) rendeletet hozott, amely megtiltotta az eszközök mozgatását. Mikor a szombat megtartásának fegyelme javult, a Bölcsek fokozatosan oldották a rendelkezés szigorát. A könnyítések nem sokkal a rendelkezés életbe léptetése után kezdődtek, mivel ahogy a Gömárá utal rá, az eredeti tanítás csak Nechemjá ben Chácháljá idejében volt érvényben (Toszáfot).
[11] Mönáchot 96a.
[12] Noha a rabbinikus tilalmak általában nem vonatkoznak a Szentélyre, néhány kivétel azért előfordul. A szombati vallási fegyelem megszigorításának szükségessége arra ösztönözte a Bölcseket, hogy az eszközök mozgatásának tilalmát még a Szentélyre is terjesszék ki. (Toszáfot).
[13] Pszáchim 64a.
[14] A peszáchi áldozatot csakúgy, mint a többit, meg kellett nyúzni, mielőtt az áldozati részeit az Oltárra helyezték (lásd fent, 116b.). A nyúzást megkönnyítendő, az állatot felfüggesztették. Erre a célra a Szentélyudvar falaiba és oszlopaiba számos kampót rögzítettek. Mivel azonban egyidejűleg rengeteg peszáchi áldozatot hoztak a Szentélybe, a kampók nem bizonyultak elegendőnek. Akiknek nem jutott kampó, azok az itt leírt módon függesztették fel áldozati állataikat (misna uo.). Ehhez az eljáráshoz folyamodtak olyankor, amikor Niszán tizennegyedik napja (azaz a Peszách előestéje, az áldozat meghozatalának ideje) hétköznapra esett. (Rási)
[15] Kélim 11:4.
[16] Azaz a brájtá, amelyik azt állítja, hogy a mozsarat nem szabad mozgatni, ha nincs benne fokhagyma. Noha Rává úgy értelmezte, hogy a szóban forgó brájtá csak arról az esetről beszél, amikor a mozsarat a napsütésről árnyékba viszik, Ábájé pedig úgy, hogy csak arról, amikor a mozsarat csupán a helye felszabadítása érdekében mozgatják, és így a brájtá még ma is fontos, ezek erőltetett értelmezések. Logikusabb, ha szó szerint értelmezzük a brajtát, miszerint az megtiltja a mozsár mindennemű mozgatását úgy, ahogy azt a rendelkezés Nechemjá ben Chácháljá-féle módosítása előtt tanították. (Rási)
[17] Mivel nem hagyatkozunk csodára, hogy az majd megóvja a cipókat a megpenészedéstől (Rási). Csoda egyébként rendszeresen történt: amikor a hétvégeken eltávolították a Asztalról a cipókat, gyakran még olyan melegek voltak, mintha akkor vették volna ki őket a kemencéből (Mönáchot 96b.).
[18] Lásd a 81. jegyzetet.
[19] Ez az értelmezése annak a brájtának, amelyet fentebb, a 123a. oldalon Rábá maga javasolt.
[20] Rábá fentebb is (a 122b. oldal alján) ezt a logikát követte, amikor azt mondotta, hogy a kovácskalapácsot szabad diótörésre, azaz megengedett célra használni (Rási). Ábájé szintén ezt az álláspontot tette magáévá a 123b. oldalon (lásd ott a 135. jegyzetet).
[21] Rabbi Nechemjá csak a rendeltetésének megfelelő cél érdekében engedi meg az eszköz mozgatását, de más megengedhető cél érdekében nem (lásd a következő jegyzetet).
[22] A „használata kedvéért” kifejezésnek más jelentése van rabbi Nechemjá számára, mint a Misna első bölcse (arámi nyelven: táná kámá) számára. A táná kámá szerint bármilyen megengedett cél érdekében szabad mozgatni eszközöket, rabbi Nechemjá szerint viszont csak rendeltetésszerű használat érdekében, ahogyan lentebb egy brájtában egyértelműen írja (lásd a 123a. oldal). Rává szerint rabbi Nechemjá ennek ellenére megengedi, hogy a megengedett eszközt a helye miatt mozgassák. Rává ezt rendeltetésszerű használatnak minősíti, mivel az eszközöket, miután használták őket, szokás szerint visszateszik arra a helyre, ahol tartják őket. Tiltott eszköz mozgatását még a rendeltetésszerű használata érdekében sem engedélyezi, mivel az tiltott, azt pedig sosem hagyja jóvá, hogy egy eszközt másodlagos célra használjanak (Rási). Rabbi Nechemjá tehát nemcsak misnánk táná kámájával száll szembe, hanem fejezetünk előző Misnájával is, amely legalább a rendeltetésszerű cél érdekében megengedi a tiltott eszköz mozgatását.
[23] Az elv, miszerint az evőeszközökre nem terjedt ki a szombaton nem mozgatható eszközökre vonatkozó rendelkezés (lásd 123b. oldal), rabbi Nechemjá szerint nem érvényes. Ő lentebb egy brájtában (146a.) azt állítja, hogy még egy kanalat is csak a rendeltetésszerű használata érdekében szabad mozgatni.
[24] Bécá 36b.
[25] A fokhagyma összezúzása tiltott művelet, mivel fűszerek összetörése az őrlés möláchájának megszegése, így a mozsár tiltott eszköz.
[26] A brájtá első része idézve van fentebb: 123a.
[27] Uo. 32b.
[28] Úgy tetszik, hogy a Gömárá egyszerűen úgy is felelhetett volna, hogy ez a misna rabbi Nechemjá véleményét követi. Úgy tűnik azonban, hogy a Gömárá azért nem ezzel a válasszal állt elő, mert nem akarta egy sztám (anonim) misna álláspontját úgy interpretálni, hogy az a rabbi Nechemjá-féle értelmezésre épül, mivel a sztám misna általában a Bölcsek többségi véleményét közli.
[29] Bét Joszéf, bevezetés az Orách Chájim 308hoz). Szombaton tehát fa egyáltalán nem mozgatható. Jom tovkor azonban a fa nem mukce, mivel alkalmas tüzelőanyag, és ebben a minőségében szabad használni. Más célból mindazonáltal nem szabad mozgatni, mégpedig egy olyan rendelkezés miatt, amelyet az az aggodalom szült, hogy a fát esetleg szombaton is használnák.
[30] Bécá 35b.
[31] Uo. 36b.
[32] 2Mózes 12:16.
[33] 3Mózes 22:28.
[34] Bécá 12a.
[35] lásd Nechemjá 13:15.
[36] Érdemes megjegyezni, hogy a Gömárá a Bécá traktátusban (33a.) egészen másképp magyarázza a misnát, és a szerint a magyarázat szerint halachikusan érvényes.
  • Küldés emailben

Fejezetek