2/3. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 2.kötet. A Szombat parancsa

Sábát 17.fejezet: Kol hákélim I.

Talmud

Sábát Talmud
17. fejezet:
Kol hákélim.Kol hákélim..: A mukce törvénye

Bevezetés

A traktátus bevezetőjében elmagyaráztuk, hogy a Bölcsek tiltották az olyan dolgok szombati mozgatását még az egyébként megengedett használatra szántakét is, amelyeket a szombat bejövetele előtt nem készítettek elő szombati használatra. Ezeket „mukce tilalmaknak” nevezik.
Maimonidész ezzel kapcsolatban azt írja[1]:
A Bölcsek tiltották, hogy bizonyos dolgokat úgy mozgassanak szombaton, ahogyan hétköznap szokás. Miért vezették be ezt a tilalmat? Azt mondották: Mivel a Próféták figyelmeztettek minket, és megparancsolták, hogy a járásunk szombaton ne olyan legyen, mint hétköznap, és a beszédünk szombaton ne olyan legyen, mint hétköznap, mert írva van[2], hogy „…nem is beszélsz róluk…”, akkor mennyivel inkább érvényes ez arra, hogy szombaton ne mozgassunk úgy tárgyakat, ahogyan hétköznap mozgatjuk őket.
Ennek az a célja, hogy a szombat ne is lássék hétköznapnak, amikor az ember fölemel tárgyakat és elrendezi őket szegletről szegletre, házról házra, köveket mozdít el és hasonló cselekedeteket végez. Mivel az ember [szombaton] csak nyugodtan üldögél a házában, keres magának valami tennivalót, s ennek folyományaként egyáltalán nem lesz pihenése, és a szombat oka ahogy írva van[3]: „…hogy nyugodjék” semmivé lesz.
Továbbá: ha olyan dolgokat nézegetne és mozgatna, amelyek célirányos használata szombaton tiltva van, lehetséges, hogy foglalatoskodna velük egy kicsit, és végül valamilyen tiltott munkát végezne.
Továbbá: mivel egyeseknek nincs foglalkozásuk vagy mesterségük, hanem álló nap csak tétlenkednek, például akik ráérnek és az utcasarkokon üldögélnek, akik állandóan tartózkodnak a munkától, akkor ezek, ha szombaton szabad volna ugyanúgy járni, beszélni és dolgokat mozgatni, mint más napokon, nem pihennének észrevehető módon. Ennek megfelelően az ilyen dolgokkal kapcsolatosan tanúsított magatartás megváltoztatása a pihenésnek egy olyan formája, amellyel mindenki élhet. Ezért léptették életbe a „mozgatás” tilalmát, ezért nem szabad szombaton olyan tárgyakat mozgatnia az embernek, amelyekre nincs szüksége amint ezt lentebb kifejtjük. szól Maimonidész idézete.
Ez a fejezet a tárgyak mozgatásával kapcsolatos törvény forrása, és egyben a mukce más törvényeié is. Elsősorban arról szól, hogy a mukce törvénye szempontjából mi számít eszköznek, illetve arról, hogy milyen speciális megszorítások vonatkoznak egy bizonyos kategóriába tartozó eszköz szombati mozgatására.
Általánosságban véve minden olyan dolog, amely se nem szerszám se nem ehető étel, az מוקצה מחמת גופו természetétől fogva mukce. A Misna és aGömárá ebben a fejezetben arról tárgyal, hogy milyen előkészületek szükségesek ahhoz, hogy egy tárgy eszköznek, és így nem-mukcénakminősüljön. Elemezni fogjuk azokat a körülményeket is, amelyek között egy eltört eszköz darabjai megőrzik korábbi nem-mukce státuszukat.
A mukce további kategóriái:
* כלי שמלאכתו לאיסור kli semöláchto löiszur a munkavégzés tórai tilalmából következő, tehát annak eszközeire és anyagaira vonatkozó mukce;
* מוקצה מחמת כסרון כיס mukce máchmát chiszáron kisz: különleges feladatokra szánt és féltett drága eszközökkel, például körülmetélésre vagy állatok levágására használatos késsel kapcsolatos mukce;
* מוקצה מחמת מיאוס mukce máchmát miusz undor miatti mukce, ami olyasmikre vonatkozik, amiktől az ember viszolyog és lehetőleg nem érinti meg;
* olyan tárgyakra vonatkozó mukce, mint a sófár, luláv és hasonlók. Az ezekkel végzett micvák megtartása szombaton tilos;
* נולד nolád szombaton „született” új tárgyra vonatkozó mukce, azaz például szombaton tojt tojásra vagy a fáról szombaton lehullott gyümölcsre.
Azt a tárgyat, ami mukce, általában sem használni sem mozgatni nem szabad. Ebből a fejezetből megtudjuk, hogy bizonyos esetekben olyan tárgyak mozgatása is korlátozott mértékben megengedett, amelyek a szó szoros értelmében nem mukcék (azaz habár szerszámok és eszközök, mégsem lettek teljesen „előkészítve” szombati használatra). Ezek a megszorítások azonban nem minden eszközre vonatkoznak, és nem olyan szigorúak, mint az igazán mukce tárgyakra vonatkozó előírások, így az ilyen kategóriába eső eszközök nem mozgathatók ugyan kedvünk szerint, de egy-egy konkrét céllal igen.
A Gömárá ebben a szakaszban az eszközök két általános kategóriáját tárgyalja. Ezek a következők:
(a) כלי שמלאכתו להיתר [szombaton] megengedett munkára használatos eszközök,
(b) כלי שמלאכתו לאיסור [elsődlegesen] tiltott munkára használatos eszközök.
[Az egyszerűség kedvéért az ezekbe a kategóriákba tartozó eszközöket mostantól „megengedett eszköz”-nek illetve „tiltott eszköz”-nek nevezzük.]
A Gömárá felsorolja azokat a célokat, melyek érdekében az ember egy tárgyat elmozdítana szombaton:
(1) מחמת גופו a használata kedvéért, azaz olyan feladat elvégzésére használjuk az eszközt, ami szombaton megengedhető.
(2) מחמת מקומו a helye kedvéért, azaz az eszköz által elfoglalt helyet felszabadítjuk valamilyen más célra.
(3) מחמה לצל napról árnyékba, azaz elejét vesszük az eszköz károsodásának. A Gömárá a továbbiakban tárgyalja, hogy mely fenti esetekben szabad a „megengedett” illetve a „tiltott eszköz”-öket elmozdítanunk.
Ezekről a kérdésekről szól ez a fejezet.

A Talmud szövege

Sábát, 17. fejezet
122. lap második oldalától
a 125. lap második oldalának végéig

A szombaton mozgatható mukcék
1. MISNÁ:
[A Misna olyan eszközökre vonatkozó szabállyal kezdődik, amelyeknek ajtajuk van, mint például a szekrényeknek:]
(a) Minden olyan eszközt szabad mozgatni szombaton, amelynek ajtaja vagy fedele van, például kocsi, láda vagy mozgatható szekrény, és vele együtt az ajtaját is, noha az ajtó önmagában nem feltétlenül tekintendő nem-mukce eszköznek, mivel egy valódi eszközhöz van kapcsolva, ezért nem mukce.
Sőt még ha az ajtó [szombaton] vált is le róla, akkor is megőrzi nem-mukce státuszát, és szabad önmagában mozgatni. Mivel ezek nem olyanok, mint a házak ajtajai, amelyeket önmagukban nem szabad mozgatni. Hiszen egy ház ajtaja a helyéről levéve, önmagában nem eszköz (minthogy a ház maga sem „eszköz”), tehát nem tekintendő szombati használatra „előkészítettnek”, s következésképp természeténél fogva mukce. Egy eszköz ajtaja vagy a fedele azonban, mivel kapcsolatban van az eszköz fő részével, maga is „eszköznek” minősül. Még ha le is válik, és már nem része az eszköznek, akkor is megtartja az eredeti státuszát, és lehet mozgatni, mivel vissza készülnek tenni.
[A Misna most felsorolja azokat a célokat, amelyek érdekében bizonyos eszközöket szabad mozgatni:]
(b) Az ember FOGHAT EGY KALAPÁCSOT, hogy diót törjön vele, fejszét, hogy feldarabolja a préselt fügetömböt[4], fűrészt, hogy sajtot szeljen vele, lapátot, hogy szárított fügét vegyen ki vele egy hordó fenekéről, szelelőlapátot vagy vasvillát, hogy ételt tegyen rá egy olyan gyereknek,aki például egy patak túlsó partján áll, és nem tud átkelni érte, orsót vagy takácsnádat[5], hogy felszúrjon rá egy gyümölcsöt[6], varrótűt, hogy szálkát távolítson el vele, vagy zsákvarró tűt ajtó kinyitására,ha nem találjuk a kulcsunkat.

I.
A hétköznap levált ajtó szállítása szombaton
GÖMÁRÁ:
[A Gömárá elemzi a Misna első megállapítását:]
A Misna azt mondja, hogy „Minden olyan eszközt szabad mozgatni szombaton, amelynek ajtaja vagy fedele van, és vele együtt az ajtaját is, Sőt még ha az ajtó [szombaton] vált is le róla”. Ez azt jelenti, hogy ha hétköznap vált le, akkor méginkább szabad mozgatni.
De hát nem éppen ennek az ellenkezője látszik logikusabbnak?! Hiszen minden tárgy mukce státusza a szombat bejövetele előtti alkonyati időszakhoz (béjn hásmásot) kötődik. Így logikus, hogy egy ajtó, amely a szombat bejövetelekor egy nem-mukce tárgyhoz volt rögzítve, és csupán szombaton vált le róla, az „elő volt készítve” az eszközök fő részeivel együtt való használatra. Tehát amikor szombaton leválik, továbbra is nem-mukce marad.
Ha azonban hétköznap válik le, akkor a szombat bejövetelekor nem volt előkészítve arra, hogy az eszköz fő részeivel együtt használják. Tehát az lenne logikus, hogy az ilyen inkább számítson mukcénak. Hogyan kell hát értelmeznünk a misnát, aminek megfogalmazásából mégis úgy tűnik, hogy ez a szabály nyilvánvaló! ?
[A Gömárá így magyarázza a misna megállapítását:]
Ábájé mondotta: A misnát így kell olvasni: „Minden eszközt szabad mozgatni szombaton, és vele együtt az ajtaját is. Sőt akkor is szabad mozgatni SZOMBATON, még ha az ajtaja hétköznap vált is le róla”. A misna tehát azt tanítja, hogy az ajtókat még azután is lehet mozgatni, ha leváltak az eszközről, függetlenül attól, hogy ez szombaton vagy akár hétköznap történt.

II.
Az ajtó le- és felszerelése szombaton
[Miután megtárgyalta az eszközök levált ajtajának mukce státuszát, a Gömárá áttér arra, hogy szabad-e szombaton ajtót levenni illetve visszaszerelni.]
Egy brájtában azt tanultuk:
(a) Szabad szombaton kocsi, láda vagy szekrény ajtaját le venni a helyéről, de nem szabad visszaakasztani.
(b) Csirkeól ajtaját azonban nem szabad se levenni, se visszatenni.
[A Gömárá elemzi ezeket a szabályokat:]
Érthető, hogy a brájtá úgy határoz, hogy csirkeól ajtaját nem szabad se levenni, se visszatenni, mivel a földhöz van rögzítve, és azt a nézőpontot fogadja el, hogy az építés tilalma a földhöz rögzített dolgokra vonatkozik, és a rombolás tilalma úgyszintén földhöz rögzített tárgyakra vonatkozik.
De ami a földhöz nem rögzített kocsi, láda vagy szekrény ajtaját illeti, milyen véleményen van a brájtá szerzője? Ha azt állítja, hogy az építés tilalma a földhöz nem rögzített eszközökre is vonatkozik, akkor egyet kell értenie azzal, hogy a rombolás tilalma szintén vonatkozik földhöz nem rögzített eszközökre. Ha pedig azon a véleményen van, hogy a rombolás tilalma nem vonatkozik ilyen eszközökre, akkor az építés tilalma sem vonatkozhat rájuk! Hogyan mondhatja hát, hogy ajtókat leakasztani szabad, de visszaakasztani tilos?
[A Gömárá így válaszol:]
Ábájé azt mondta: A brájtá szerzője valójában úgy vélekedik, hogy az építés tilalma vonatkozik a földhöz nem rögzített eszközökre, és a rombolás tilalma is vonatkozik ezekre az eszközökre, és a brájtá első pontja csak egyetlen szabályt szögez le, nevezetesen azt, hogy ha az ajtókat már eltávolították a sarokvasaikról, akkor nem szabad visszatenni őket, de természetesen tilos őket szombaton eltávolítani is.
[Ábájé okfejtését nem fogadják el:]
Rává azt mondta neki: [Ennek az értelmezésnek két olyan cáfolata van,amely a brájtá szövegfogalmazásából látható.]
Először is az, hogy a brájtá azt mondja: „szabad le venni”,és nem azt, hogy „ha már levették őket”.
Továbbá, ha a „szabad le venni” kifejezés nem azt jelenti, hogy az ajtók eltávolíthatóak, akkor mi a jelentése a „de” szónak a következő kijelentésben: „…de nem szabad visszaakasztani”?
[Rává egy másik magyarázatot ad:]
Rává inkább azt mondta: A brájtá szerzője azt állítja, hogy az építés tilalma nem vonatkozik földhöz nem rögzített eszközökre, és a rombolás tilalma szintén nem vonatkozik ezekre az eszközökre. De a Bölcsek megtiltották az ajtók visszahelyezését, attól tartva, hogy talán valaki szerszámmal ütné a helyére azokat. Hiszen az ajtó erős odarögzítése egy eszköz összeállításának befejező művelete lenne, és megszegné a végső ütés (máke böpátis) tilalmát.

III.
Ábájé és Rábá vitája a tiltott eszköz szombati használatáról
A misnában az áll: „AZ EMBER FOGHAT EGY KALAPÁCSOT,HOGY DIÓT TÖRJÖN VELE…”.
[A Gömárá most azt elemzi, miféle kalapácsról van szó:]
Ráv Jehudá azt mondta: A misna ezt úgy érti, hogy foghatunk egy diótörő kalapácsot amely megengedett eszköznek számít és azzal feltörhetjük a diót, de egy kovácskalapács melynek státusza tiltott eszköz nem használható diótörésre. Ráv Jehudá azért értelmezi így a Misnát,mivel véleménye szerint tiltott eszközt, még megengedett tevékenységre sem szabad használni[7].
[Ráv Jehudá értelmezését elutasítják:]
Rábá azt mondta neki: De akkor hogyan értelmezed a misná utóbbi tételét, amely azt mondja: „AZ EMBER FOGHAT… SZELELŐLAPÁTOT VAGY VASVILLÁT, HOGY ételt TEGYEN RÁ EGY GYEREKNEK…”? Vajon egy szelelőlapát vagy egy vasvilla arra lett szánva, hogy gyermeket etessenek vele? A misna nyilvánvalóan olyan szelelőlapátról vagy vasvilláról beszél, amelynek elsődleges funkciója a gabona szelelése ami szombaton tiltott munka, de ennek ellenére jóváhagyja, hogy megengedett célra használják. A misna tehát még egy tiltott eszközhasználatát is megengedi, ha nem tiltott célra alkalmazzák.

[Rábá egy másik értelmezést ad:]
Rábá inkább azt mondta: A misna azt akarja mondani, hogy még egy kovácskalapácsot isszabad diótörésre használni. Mivel véleménye szerint, tiltott eszközt, megengedett tevékenységre szabad használni[8].

(123/a lap kezdődik)

[Rábá véleményét kétségbe vonták:]
Ábájé kétségbe vonta Rábá véleményét, mégpedig a következő brájtá alapján:
Ha egy fokhagyma összezúzására használatos mozsárban[9] van fokhagyma, akkor mozgatható szombaton, mivel szabad a mukce eszközt mozgatni, ha nem-mukce tárgy van benne, de ha nincsen benne, akkor nem lehet mozgatni,még megengedett funkció érdekében sem.
Látjuk tehát, hogy egy tiltott eszköz önmagában semmiképp nem mozdítható. Ez pedig ellentmond Rábá fenti véleményének!
[Rábá így felel:]
Azt mondta neki (Ábájénak): Kinek a véleményét tükrözi ez a brájtá? Ez rabbi Nechemjá véleménye, aki azt mondotta, hogy egy eszközt szombaton csak a maga feladatára szabad használni. Tehát szombaton tiltott eszköz, mint például egy mozsár, egyáltalán nem mozgatható. A mi misnánk azonban nincs ezen a véleményen, azaz nem ez az elfogadott álláspont.

[Ábájé újabb kérdést tesz föl:]
Kétségbe vonta Rábá szavait, mégpedig a következő brájtá alapján: (Bét Sámáj mondta: Mozsártörőt melyet zúzásra, porításra használnak, s így tiltott eszköznek számít, nem szabad ünnepnapon arra használni, hogy húst daraboljanak rajta. Bét Hilél viszont megengedi ezt,habár egyetért Bét Sámájjal, az ünnepi étkezés gazdagítása érdekében különleges kedvezményt tesz.) Abban viszont egyetértenek, hogy ha valaki ünnepnapon már darabolt rajta húst, akkor nem szabad utána elmozdítani. Hiszen egyetértenek abban, hogy egy tiltott eszköz, mint például egy mozsár, szombaton vagy ünnepnapon egyáltalán nem mozgatható, még megengedhető cél érdekében sem?
[Idézik Rábá válaszát:]
Rábáeredetileg azt akarta felelni Ábájénak, hogy ez a brájtá szintén, nem a misnánk elfogadott álláspontját, hanem rabbi Nechemjá véleményét tükrözi. Miután azonban meghallotta, mit mondott Ráv Chináná bár Selemjá, Ráv nevében, visszavonta az Ábájé kérdésére adott válaszát, és egy még hatásosabbal felelt.
Ráv Chináná ugye azt mondta: „Mindenki a rabbi Nechemjá véleményét vitató rabbik is egyetért abban, hogy az orsók, ruhaprések és sulykok egyedülállók, mert nagy értékűek,így tulajdonusuk különlegesen vigyáz rájuk, és kijelölt helyen tartja őket, félretéve ezeket a tárgyakat minden egyéb használat elől. Ennek következtében ezek olyan mukcék, amelyeket még a használatuk kedvéért, és megengedett célra sem szabad használni.” Ez a kategóriaaz anyagi veszteség[től való félelem] miatti mukce מוקצה מחמת חסרון כיס.
Rábá szerint: Ezeknek (a mozsár és a mozsártörő) az eszközöknek a tekintetében szintén kijelenthetjük, hogy a tulajdonos kijelölt helyen tartja őket, hogy ne legyenek használva semmi egyébre. Így mivel szombat előtt nagy értékük miatt félre lettek téve, mindenki egyetért abban, hogy szombaton nem mozgathatók, minden használatában mukcék[10].
Tehát az Ábájé által ellenvetésként felhozott két brájtá, nem cáfolja Rábá álláspontját.

IV.
Az aranyműves- és a fűszerkészítő kalapácsa
[A Gömárá további véleményeket idéz azzal kapcsolatban, hogy milyen fajta kalapácsokat engedélyez misnánk diótörés céljára.]
Mondották: Rabbi Chijá bár Ábá mondotta rabbi Jochánán nevében: Misnánk rendelkezése egy aranyműves kalapácsáról is szól, mert noha egy aranyműves eléggé sajátos módon használja a kalapácsát, mivel az ütőfelületének simának kell maradnia, hogy az aranylapok lapítása közben át ne lyukassza a lapokat, annyira azért nem félti, hogy félretegye őket minden másfajta használat elől, mivel az ütőfelület az üllőre csapás által bármikor lesimítható. Az aranyműves-kalapács tehát nem tekintendő az anyagi veszteség[től való félelem] miatti mukcénak.
Ráv Semen bár Ábá mondotta: Misnánk a mégféltettebb[11] fűszerek összezúzására használatos kalapácsot is megengedi.
[A Gömárá tisztázza a vitát:]
Aki azt mondja, hogy a megengedő rendelkezés fűszerkészítő kalapácsáravonatkozik, az azt állítja, hogy aranyműves kalapácsára méginkább igaz ez, hiszen az aranyműves kalapácsa kevésbé van kitéve annak, hogy tönkremenjen, mint a fűszerkészítő kalapácsa.
Míg aki azt mondja, hogy a Misna egy aranyműves kalapácsárólszól, az azon a véleményen lesz, hogymivel a fűszerkészítő a kalapácsára nagyon vigyáz, minden egyéb használat elől félreteszi, így tehát minden tekintetben mukcénak számít.

V.
A mukce közvetett mozgatása
A misnában az áll: „…ORSÓT VAGY TAKÁCSNÁDAT, hogy felszúrjon rá egy gyümölcsöt…”.
[A Gömárá egy brajtát idéz, amely példát hoz a misnabeli szabályozásra:]
Egy brájtában azt tanultuk:
Egy éretlen füge, amelyet szombat előtt a mukcénak számító szalma[12] közé temettek, hogy ott érjen, és a tészta, amelyet szombat előtt az ugyancsak mukcénak számító parázs[13] közé temettek, hogy szombatra megsüljön, abban az esetben, ha elegendő füge vagy sütemény bukkant elő a szalma vagy a parázs közül, hogy megfoghassuk, akkor szabad mozgatni és kiemelni mukce környezetébőlannál a résznél fogva. Ebben az esetben nem érhet minket az a vád, hogy közvetett módon mozgatjuk a mukcét, mivel a mukcét egyáltalán nem emeljük fel, hanem csak lehull az eltemetett és kiemelt tárgyról. Ha azonban a füge vagy a sütemény nem bukkan elő a megfogáshoz elegendő mértékben, akkor nem szabad kiemelni mukce környezetéből.
Rabbi Elázár ben Tádáj viszont azt állítja, hogy ha valaki nem mozdítja közvetlenül a mukcét, azaz a kezével vagy szerszámmal, akkor kiemelheti a betemetett tárgyat. Noha a tárgyat borító mukce ennek során kissé fölemelkedik majd visszahull, s így közvetett módon mozgatjuk, így tehátmég ha a füge vagy a sütemény nem is bukkan elő a megfogáshoz elegendő mértékben, akkor is egy orsóval vagy egy takácsnáddal föl szabad szúrni, és föl szabad emelni, és a szalma vagy a parázs magától hull vissza.

[A Gömárá hozzáfűzi:]
Ráv Náchmán mondta: A háláchá rabbi Elázár ben Tádájt követi.
[A Gömárá megkérdezi:]
Ez a kijelentés arra utal, hogy rabbi Náchmán azon a véleményen van, hogy a mukcét illetően a közvetett mozgatás nem számít mozgatásnak,következésképp tehát meg van engedve?
Ellenben Ráv Náchmán azt mondta: Egy torma esetében, ha azt előzőleg már kihúzták a földből, de visszatemették, hogy érjen, de ezután részben feltárul, akkor ha a felső része áll fölfelé, akkor szabad megfogni és kiemelni a talajból, mivel ez esetben ezt a szélesebb részt megragadva minden földmozgatás nélkül kiemelhető a földből. De ha fejjel lefelé áll, akkor tilos,mivel a keskeny vége van fölül, akkor a kihúzásakor szükségszerűen némi föld is mozdul vele együtt.
Azt látjuk tehát, hogy Ráv Náchmán annak ellenére tiltja a mukce ilymódon való mozgatását, hogy az csupán közvetett mozgatás lenne.?
[A Gömárá megállapítja:]
Ráv Náchmán ezt a szabályozást, amelya betemetett tormára vonatkozik, visszavonta,mivel a háláchá ténylegesen megengedi, hogy egy nem-mukce tárgy miatt közvetetten mukcét mozgassunk.

VI.
A tumá és a szombat eszközei
A misnában az áll: „…varrótűt, hogy szálkát távolítson el vele…”
[A Gömárá a törött tű státuszát elemzi:]
Rábá fia, Rává küldte a következő kérdést Ráv Joszéfhez:
Tanítsa meg nekünk mesterünk, milyen törvény vonatkozik az olyan varrótűre, amelynek foka vagy hegye hiányzik.Elveszíti-e az ilyen tű eszköz-státuszát, és mukce lesz?
Azt válaszolta Ráv Joszéf: Megtudtuk a misnánkból, amelyben az áll: „FOGHAT AZ EMBER… EGY VARRÓTŰT, HOGY SZÁLKÁT TÁVOLÍTSON EL VELE…”. Hát mi a különbség egy szálka szempontjából, hogy van-e foka a tűnek, vagy nincs? Semmi! Mivel a misna szerint egy szálka eltávolítására jogosan használható a varrótű, és mivel a varrótű akkor is megfelel erre a célra, ha letört a foka, ebből az következik, hogy az ilyen tű is megtartja eszköz-státuszát, és nem mukce[14].
[Ráv Joszéf véleményét kétségbe vonják:]
Rábá fia, Rává kétségbe vonta Ráv Joszéfszavait, mégpedig a következő misna[15] alapján: AZ OLYAN TŰ, AMELYNEK NINCS FOKA VAGY HEGYE, AZ TÁHOR(tiszta), azaz nem fogékony a tumára (a tisztátalanságra), mivel már nem alkalmas az eredeti használatára, nem tekintendő eszköznek[16], és tisztátlanná csak egy eszköz válhat. Ebből tehát látjuk, hogy a fok nélküli tű elveszti eszköz-státuszát.?
[Ezt visszautasítják:]
Ábájé mondta: a tumá törvényeit állítod szembe a szombat törvényeivel? Ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani, mivel ezeknek a törvényeknek eltérő kritériumaik vannak. Ahhoz, hogy egy tárgy tisztátlannáváljon, megkívánjuk, hogy kli máásze (megmunkált) legyen, és ha egy tűnek hiányzik a foka vagy a hegye, akkor nem illik ebbe a kategóriába[17]. Azonban a szombat törvényei szerint, ami alkalmas valamiféle használatra, eszköznek számít és nem-mukce[18]. Ez a tű, amelynek letört a foka, szintén alkalmas szálka eltávolítására.

[A Gömárá egy eltérő nézetet idéz:]
Rává mondta: Aki a tumá törvénye alapján kétségbe vonta Ráv Joszéf szavait, helyesen tette. Mivel az ami a tumá szempontjából nem tekintendő eszköznek, az a szombat szempontjából sem tekinthető annak.
[Rává véleményét kétségbe vonják:]
Kétségbe vonták Rává szavait, mégpedig a következő brájtá alapján:
Akár át van lyukasztva a tű (azaz van foka), akár nincs, szabad mozgatni szombaton; és azt, hogy van jelentősége, annak hogy át van fúrva, azt csak a tumá szempontjából mondták, hiszen csak ottjelent ez különbséget a tű minősítésekor.
Így hát látjuk, hogy a tű a foka eltávolítása után a mukce szempontjából megtartja eszköz-státuszát, noha a tumá tekintetében többé nem tekintendő eszköznek.?
[A válasz:]
Ábájé Rává véleményének megfelelően a következőképp magyarázta a brajtát:
A brajtában befejezetlen tűről van szó. Noha ezek a tumá szempontjából még nem tekintendők eszköznek, mert csak a teljesen elkészült tárgy tekintendő annak, mégis nem-mukcénak minősülnek, hiszen amíg valami az éppen aktuális állapotában is használható, eszköznek számít. Előfordul, hogy valaki meggondolja, hogy mire akarja használni, és ahelyett, hogy kilyukasztaná a tű fokát, inkább szálkák eltávolítására használatos szerszámnak szánja őket.
Ha azonban kész tűről van szó, és annak törik le a foka vagy a hegye, akkor nincs alapja a tumá és a szombat törvényei közti különbségtételnek. Noha egy törött tű még alkalmas egy szálka eltávolítására, az ember általában nem őrizgeti ebből a célból, hanem az ember a fémhulladék közé dobja. Tehát elveszti eredeti eszköz-rendeltetését, és mukcévé válik.
Így tehát végeredményben ezzel a szituációval kapcsolatban elfogadható Rává véleménye, miszerint ami a tumá szempontjából már nem tekintendő eszköznek, az a szombat szempontjából sem tekinthető annak.

VII.
Újszülött csecsemő tagjainak kiegyenesítése
[A Gömárá itt áttér egy nem ide tartozó vitára, amelynek egyik résztvevője a véleménye alátámasztására a szóban forgó misnát idézi.]
Egy szülés közben kificamodotttagú csecsemő testrészeinek kiegyenesítését szombaton Ráv Náchmán tiltja[19], mivel az emberi test „javítása” hasonló egy eszköz javításához, ami bibliai tilalom alá esik a végső ütés (máke böpátis) törvényének megsértése alapján. Ráv Séset azonban megengedi, mivel szerinte semmi sem tiltja az emberi test „javítását” olyan esetben, ha nem használnak hozzá gyógyszert[20].

(123/b lap kezdődik)

[Ráv Náchmán egy forrást idéz a véleménye alátámasztására:]
Ráv Náchmán mondta: Mi az a forrás, amire hivatkozom? Egy misna[21]:
TILOS HÁNYÁST ELŐIDÉZŐ SZERT[22] BEVENNI SZOMBATON. Ez a tilalom nem az egészségi okok miatt történő hánytatást tiltja, hanem arra az esetre vonatkozik, amikor valaki azért üríti ki az emésztőrendszerét, hogy folytatni tudja az evés-ivást. Mivel ez nem az egészség érdekében történik, a tilalom alapja nem lehet az orvosságok használatára vonatkozó tilalom, hanem amiatt tilos, mert a test „javításának” tekintik.
Ebből arra következtetek, hogy amiképpen nem szabad hányást előidéző szer bevétele által „javítani” a testet, ugyanúgy tilos a tagjai kiegyenesítése által egy csecsemőt „javítani”!
[A bizonyítást elutasítják:]
Ráv Séset azonban visszavág: Ott a hányást előidéző szer nem tartozik hozzá az ember megszokott életviteléhez, itt viszont a csecsemőtagjainak kiegyenesítése hozzátartozik az megszokott életviteléhez,hiszen egy kisded tagjait kiegyenesíteni olyan, mint táplálni, és mivel ez a feladat normális és szükséges, ezért nem tekintetik „javításnak”, és nem hasonlítható ahhoz az esethez, amikor valaki azért vesz be hányást előidéző szert, hogy a hányás után megint teletömhesse magát.

[Ráv Séset egy a misnánkat idézi véleménye alátámasztására:]
Ráv Séset mondta: Mi az a forrás, amire hivatkozom? Misnánk:
FOGHAT AZ EMBER… VARRÓTŰT, HOGY SZÁLKÁT TÁVOLÍTSON EL VELE…
Láthatjuk tehát, hogy semmi sem tiltja az emberi test „javítását”, ha nem alkalmaznak hozzá gyógyszert!
[A bizonyítékot elutasítják:]
De Ráv Náchmán visszavág: Ott a szálka egy külső tárgy, amely csupán beágyazódott a bőrbe, tehát az eltávolítása nem tekintendő „javításnak”. Itt viszont a tagok nem csupán beágyazódtak,hanem ténylegesen kötődnek a testhez. Ha megfelelő módon visszaillesztjük az ízületeket a tokjaikba, az olyan, mintha egy eszközt javítanánk meg következésképp tilos.

* * *

Az olívabogyók megforgatására való nádpálca
2. MISNA:
(a) Egy olívabogyók megforgatására való nádpálca[23], ha van természetes csomó a végén, vagy ember által beledugott dugó zárja le, akkor fogékony a tumára (azaz rituális tisztátalanságra), de ha nincs (a nád vége nyitott), akkor nem[24].
(b) Mindkét esetben használható szombaton. Mivel a pálca elég erős ahhoz, hogy olívabogyókat forgassanak vele, és erre a célra készült, ezért a szombati törvények szempontjából eszköznek tekintendő, és nem mukce[25].

* * *

GÖMÁRÁ:
[A Gömárá azt a szabályt elemzi, miszerint a csomós végű pálca fogékony a tumára:]
Miért van ez így? Hiszen az (a pálca) egy lapos faeszköz, nincs befogadó része, és a lapos faeszközök nem fogékonyak a tumára. Miért nem fogékonyak a tumára? Azért nem, mert ahhoz, hogy a faeszköz fogékony legyen a tumára, megkívántatik, hogy hasonló legyen egy zsákhoz, amelyarra szolgál, hogy tartsanak benne valamit.
A vers, amely azt tanítja, hogy különféle eszközök fogékonyak a tumára, a 3Mózes 11:32: „…tisztátalan legyen, akár faedény, ruha, bőr vagy zsák…”. Azzal, hogy a faeszközöket együtt sorolja fel a zsákkal, a Tóra azt tanítja, hogy ez csak olyan faeszközökre vonatkozik, amelyek zsák módjára, arra szolgálnak, hogy tartsanak bennük valamit. A faeszköz tehát csak akkor fogékony a tumára, ha van benne olyan üreg, amit tárolásra szántak. Esetünkben még ha a pálcában van is üreg, azt nem tárolásra szánták.
Miért lehet fogékony mégis egy pálca a tumára?
[A válasz:]
Egy brájtában tanultunk rabbi Nechemjá nevében: A nád végén a csomó enyhe homorulatot, apró üreget képez. Mikor a náddal megforgatják az olívaszemeket, a bogyókból kiszivárgó olaj a nád végéhez tapad, és meggyűlik ebben a homorulatban. Az olajütő ezt megfordítja és szemügyre veszi, hogy jobban meg tudja határozni, érett-e már a sajtolásra az olíva. Ilyenformán tehát az üreges nád olajtartóként szolgál, és emiatt a homorulat miatt minősül tumára fogékonynak. Ezzel ellentétben az olyan nádban, amelyiken nincs csomó, nem marad meg az olaj, következésképp nem fogékony a tumára.
Viszont akár van benne üreg, akár nincs, a pálca használható szombaton, mivel az olívaszemek megfordítására szolgál, és ígyeszköznek számít.

[1] Misne Torá, A szombat szabályai 24:12–13.
[2] Jesájá 58:13.
[3] 5Mózes 5:14.
[4] Miután a fügéket megszárították, kör alakra préselték őket. Ezek a kör alakú „fügetömbök” olyan kemények és vastagok voltak, hogy bárd kellett a szeletelésükhöz (Rási).
[5] A takácsnád egy hosszú pálca, amelyet szövéskor az egymás melletti szálat szétválasztására használtak.
[6] Azaz fölemelni valamilyen bogyót vagy egy puha gyümölcsöt a tányérról, hogy az ember a szájához vigye (Rási).
[7] Az általa elfoglalt hely miatt, azaz azért, hogy helyet csináljunk valaminek, pedig méginkább nem szabad mozdítani.
[8] Rábá ezzel szemben azt mondja, hogy az ilyen típusú eszközt nem szabad az általa elfoglalt hely miatt mozgatni (lásd lejjebb, 124a. Rási).
[9] A fokhagyma összezúzása tiltott művelet, mivel fűszerek összetörése az őrlés möláchájának megszegése, így a mozsár tiltott eszköz.
[10] A Gömárá később (123b.) még egyszer előveszi a mozsár ügyét, és egy másik magyarázatot ad a problémára.
[11] A fűszerkészítő félti a kalapácsát, attól tart, hogy bepiszkolódik, és ezért fűszerzúzásra alkalmatlanná válik.
[12] A szalma el van különítve habarcs készítéséhez, ezért mukce (Rási).
[13] Míg a parázs ég, egyáltalán nem mozdítható, mivel a mozgatás lángra lobbantja a felső réteget és eloltja az alsót, márpedig ez a gyújtás és az eloltás tilalmának megszegése lenne. Miután a parázs már kihunyt, státusza nem változik és mukce marad.
[14] Ráv Joszéf a letört hegyű tűvel nem foglalkozik, a válasza mégis azt sugallja, hogy ilyen esetben a tű mukce,mivel a szálka eltávolítása esetében van különbség aközött, hogy egy hegyes vagy egy tompa tűvel csinálják.
[15] Kélim 13:5.
[16] Sőt még ha a törés előtt valóban támé (tisztátlan) volt is, most táhor (tiszta).
[17] A Tóra a midjánitákkal vívott háborúról, illetve a zsákmányolt és a holttestek miatt tisztátalanná vált aranytárgyakról szólva, azt mondja: „…kli máásze (megmunkált tárgy)”(4Mózes 31:51.). Ebből tudjuk, hogy csak a konkrét célra készült, és funkciójukra még használható tárgyak válhatnak tisztátalanná (lásd Rási).
[18] Nincs olyan előírás, hogy az eszköznek „kli máásze”-nak kell lennie ahhoz, hogy nem-mukcének minősüljön. Még egy közönséges kődarab sem mukce, amit szombat előtt bármilyen használatra szántak. Ebből következik, hogy az az eszköz, amely már nem működik az eredeti rendeltetésének megfelelően, abban az esetben, ha még használható valamilyen megengedett célra, megtartja nem-mukce státuszát.
[19] Nyilvánvaló, hogy a vita tárgya egy olyan eset, amikor nem életbevágóan fontos a tag kiegyenesítése, mert különben mindenki megengedné.
[20] A gyógyszerek használatát nem kritikus esetekben rabbinikus rendelet tiltja, nehogy valaki füvek őrlésével állítsa elő.
[21] Lejjebb, 147a.
[22] Szószerint: ápiktövizin. Ennek orvosi megfelelője talán az: ipecac.
[23] Miután az olívát leszedik, kádakban puhítják, míg alkalmassá nem válik a préselésre. Az olívaszemeket egy pálcával időnként megfordítják a kádban, hogy lássák, megérettek-e már (Rási).
[24] A Gömárá később tisztázza ezt a szabályt.
[25] Mindazonáltal tiltott eszköznek tekintendő, és ezért csak megengedett célra használható, vagy a helye kedvéért mozdítható.

  • Küldés emailben

Fejezetek