Szemelvények Mózes első könyvéből

Káin és Ábel
4. fejezet
1. Az ember pedig megismerte Évát, az ő feleségét; ez fogant és szülte Káint, és mondta: Szereztem férfit az Örökkévaló által. 2. Továbbá szülte annak testvérét Ábelt; és Ábel juhpásztor lett, Káin pedig földműves volt. 3. És történt napok múltán, hogy Káin hozott: föld gyümölcséből áldozatot az Örökkévalónak. 4. És Ábel, őszintén hozott juhainak elsőszülötteiből és pedig a kövérjeikből; és fordult az Örökkévaló Ábelhez és áldozatához, 5. Káinhoz pedig és áldozatához nem fordult; ez igen boszantotta Káint és beesett az arca. 6. Ekkor mondta az Örökkévaló Káinnak: Miért bosszankodsz és miért esett be arcod? 7. Nemde ha jót cselekszel, akkor emelkedsz, ha pedig nem cselekszel jót, az ajtónál hever a bűn, utánad van vágyakozása, de te uralkodjál rajta. 8. És beszélt Káin Ábellel, az ő testvérével. történt, midőn a mezőn voltak, rátámadt Káin Ábelre az ő testvérére és megölte őt.
9. És mondta az Örökkévaló Káinnak: Hol van Ábel, a te testvéred? És ő mondta: Nem tudom; vajon testvérem őrzője vagyok-e én? 10. És mondta (az Örökkévaló): Mit tettél? a te testvéred vérének hangja kiált föl hozzám a földből! 11. Azért most kiátkozott légy te a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvérednek vérét a te kezedből. 12. Ha megmunkálod a földet, ne adja többé erejét neked, kóbor és bujdosó légy a földön. 13. És mondta Káin az Örökkévalónak: Nagyobb az én bűnöm, semhogy elviselhetném. 14. Íme, elűztél engem ma a föld szinéról; a Te színed elől rejtőzzem el, kóbor és bujdosó legyek a földön, lesz tehát, hogy bárki rámtalál, megöl engem. 15. És mondta neki az Örökkévaló: Azért, aki a Káint megöli; hétszeres a bosszú őérte! És csinált az Örökkévaló jelt Káinra, hogy agyon ne üsse őt, bárki rátalál. 16. És elment Káin az Örökkévaló színe elől és letelepedett Nód országában, Édentől keletre.

Bábel tornya és a nyelvek sokfélesége
11. fejezet
1. És volt az egész föld egy nyelvű és egyforma beszédű. 2. És történt, midőn elvonultak keletről, találtak egy völgyet Sineor országában és letelepedtek ott. 3. És mondta egyik a másiknak: Nosza! vessünk téglát és égessük azt égetett téglává; és lett számukra a tégla kő gyanánt és a gyanta volt számukra vakolat gyanánt. 4. És mondták: Nosza! építsünk magunknak várost és tornyot, csúcsa az eget érje, hogy szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén. 5. És leszállott az Örökkévaló, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet építettek az ember fiai. 6. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy nép és egy nyelve van mindnyájuknak s ez az, amit ők tenni kezdtek és most nem lesz megvonható tőlük semmi, amit tenni szándékoznak. 7. Nosza! szálljunk le és zavarjuk el legott nyelvüket, hogy ne értse meg egyik a másik nyelvét. 8. És elszórta őket onnan az Örökkévaló az egész föld színére és abbahagyták a város építését. 9. Azért nevezték Bábelnek, mert ott zavarta meg az Örökkévaló az egész föld nyelvét és onnan szórta el őket az Örökkévaló az egész föld színére.

Ábrahám ígéretet kap, hogy örököse lesz
15. fejezet
1. Ezen dolgok után volt az Örökkévaló igéje Ávromhoz látomásban, mondván: Ne félj Ávrom, én pajzsod vagyok neked, a te jutalmad igen sok. 2. És mondta Ávrom: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok magtalanul és házam birtokosa a damaszkusi Eliezer. 3. És mondta Ávrom: Íme, nekem nem adtál magzatot és íme, az én házam szolgaszülöttje örököl utánam. 4. És íme az Örökkévaló igéje hozzá, mondván: Nem örököl ez te utánad, hanem az, aki származni fog ágyékodból, az örököl majd utánad. 5. És kivezette őt a szabadba és mondta: Tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod! 6. És ő hitt az Örökkévalóban és (Isten) betudta azt neki igazságul. 7. És mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad azt.
8. És ő mondta: Uram, Isten! mi által tudom meg, hogy én fogom azt bírni? 9. És mondta neki: Vegyél nekem egy három éves üszőt, egy hároméves kecskét és egy három éves kost, egy gerlicét és egy galambfiát. 10. És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté. 11. És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra, de Ávrom elkergette azokat. 12. És midőn a nap lemenőben volt, mély álom borult Ávromra és íme, félelem, nagy sötétség borul rá. 13. És mondta (Isten) Ávromnak: Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig. 14. De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal. 15. Te pedig elmégy atyáidhoz békében, el fogsz temettetni jó vénségben. 16. És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert nem telik be az Emóri vétke addig. 17. És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között. 18. Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig, a Perosz folyamig: 19. A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit, 20. a Chittit, a Perizzit és a Refóimot, 21. az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.

Ábrahám szövetsége
17.fejezet
1. Midőn Ávrom kilencvenkilenc éves volt, megjelent az Örökkévaló Ávromnak és mondta neki: Én vagyok Isten, a Mindenható, járj előttem és légy tökéletes. 2. És én teszem szövetségemet közém és közéd és megsokasítlak igen nagyon. 3. És Ávrom leborult arcára; Isten pedig beszélt vele, mondván: 4. Az én szövetségem íme veled van és te leszel a népek tömegének atyjává. 5. Azért ne neveztessék a te neved Ávromnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek tömegének atyjává teszlek én téged. 6. És megszaporítlak téged igen nagyon és népekké teszlek, és királyok származnak majd tőled. 7. És én fönntartom, szövetségemet közöttem és közötted, meg magzatod között utánad, az ő nemzedékeiken át, örök szövetség gyanánt, hogy legyek teneked Istened és magzatodnak utánad. 8. Neked adom és a te magzatodnak utánad tartózkodásod országát: Kánaán egész országát, örök birtokul; és én leszek nekik Istenük. 9. És mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet őrizd meg, te és a te magzatod utánad, az ő nemzedékeiken át. 10. Ez az én szövetségem, amelyet megőrizzetek közöttem és köztetek és magzatod között utánad: Metéltessék körül nálatok minden férfiszemély! 11. Metéljétek körül fitymátok húsát és legyen ez szövetségjelül köztem és köztetek: 12. És pedig nyolc napos korában metéltessék körül nálatok minden férfiszemély, nemzedékeiteken át; a házban született vagy a pénzen vett bármely idegen közül, aki nem a te magzatodból való. 13. Körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett és legyen szövetségem a testeteken örök szövetségül! 14. A körülmetéletlen férfiszemély pedig, aki nem metéli körül fitymájának húsát, irtassék ki az a lélek népe köréből, szövetségemet szegte meg.
15. És mondta Isten Ábrahámnak: Szórájt, a te feleségedet ne nevezd Szórájnak, hanem Sára legyen a neve. 16. Én pedig megáldom őt és adok is őtőle neked fiat; megáldom őt, hogy nemzetekké legyen és népek királyai származzanak tőle. 17. És leborult Ábrahám arcára és nevetett; mondta pedig szívében: Vajon a száz évesnek szülessék-e, vagy Sára, a kilencven éves szüljön? 18. És mondta Ábrahám Istennek: Vajha Ismáel élne a te színed előtt! 19. És mondta Isten: Bizony, Sára, a te feleséged szül neked fiút és nevezd őt Jicchoknak (Izsák); és fönntartom szövetségemet vele örök szövetségül az ő magzata számára, utána. 20. Ismáelre nézve pedig meghallgattalak; íme, megáldom őt, megszaporítom őt és megsokasítom őt igen nagyon, tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem őt. 21. De szövetségemet Izsákkal tartom fönn, akit Sára fog neked szülni ezen időben, a jövő évben. 22. Midőn végzett azzal, hogy beszéljen vele, fölszállt Isten Ábrahámtól.
23. És vette Ábrahám Ismáelt, az ő fiát és házának minden szülöttét, és minden pénzen vettet, minden férfiszemélyt Ábrahám háza népe közül és körülmetélte fitymájának húsát ugyanazon a napon, melyen beszélt vele Isten. 24. Ábrahám pedig kilencvenkilenc éves volt, midőn körülmetélte fitymájának húsát. 25. És Ismáel, az ő fia, tizenhárom éves volt, midőn körülmetéltetett fitymájának húsa. 26. Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Ismáel, az ő fia; 27. meg házának minden férfi, házában született vagy pénzen vett az idegen közül, vele együtt metéltettek körül.

Az angyalok, Szodoma és Lót
19. fejezet
1. És elérkezett a két angyal Szodomába este, Lót pedig ült Szodoma kapujában; midőn Lót látta, fölkelt elébük és meghajolt arccal a földig. 2. És mondta: Íme, kérlek, uraim! térjetek csak be szolgátok házába, háljatok meg, mossátok meg lábaitokat és reggel fölkeltek és mentek utatokra. De ők mondták: Nem, hanem az utcán hálunk. 3. De ő igen unszolta őket és betértek hozzá, bementek házába; és ő készített nekik lakomát, kovásztalan lepényt sütött és ők ettek. 4. Mielőtt lefeküdtek volna, a város emberei, Szodoma emberei körülvették a házat, ifjútól öregig, az egész nép, minden végről. 5. Szólították Lótot és mondták neki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Vezesd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket. 6. És kiment hozzájuk Lót a bejárat elé, az ajtót pedig bezárta maga mögött. 7. És mondta: Ne, ó testvéreim, ne cselekedjetek rosszat! 8. Íme, kérlek, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, amint jónak tetszik szemeitekben; csak ezen férfiaknak ne tegyetek semmit, mivelhogy már jöttek födelem árnyékába. 9. De ők mondták: Állj odébb! És mondták: Ez az egy idejött, hogy itt tartózkodjék és már bíráskodni akar! Most rosszabbul fogunk veled bánni, mint velük. És igen szorították a férfiút, Lótot és odaléptek, hogy betörjék az ajtót. 10. Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták. 11. És az embereket, kik a ház bejáratánál voltak, vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig; így belefáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.
12. És mondták a férfiak Lótnak: Még kid van itt? Vőt, fiaidat, leányaidat és mindazt, akid van a városban vidd ki a helységből; 13. mert mi elpusztítjuk ezt a helységet, mert nagy lett a jajkiáltás miattuk az Örökkévaló színe előtt; és elküldött bennünket az; Örökkévaló, hogy elpusztítsuk. 14. És kiment Lót és szólt az ő vejeihez, akik el akarták venni leányait és mondta: Fel, menjetek ki ezen helységből, mert az Örökkévaló elpusztítja a várost; de ő tréfálkozónak tűnt fel vejei szemeiben. 15. És amint a hajnalpír feljött, sürgették az angyalok Lótot, mondván: Fel, vedd feleségedet, két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne vessz a város vétke miatt. 16. Midőn késedelmeskedett, akkor megragadták a férfiak a kezét, az ő feleségének a kezét és két leánya kezét – az Örökkévaló könyörülete lévén rajta és kivezették őt és otthagyták a városon kívül. 17. És volt, midőn kivezette őket a szabadba, mondta: Menekülj lelked kedvéért, ne tekints magad mögé és meg se állj az egész környékben; a hegységbe menekülj, hogy el ne vessz. 18. És mondta nekik Lót: Ó ne uraim! 19. Íme, kegyet talált szolgád szemeidben és naggyá tetted kegyelmedet, melyet műveltél velem, hogy életben tartod lelkemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, hogy utol ne érne a veszedelem és én meghalok. 20. Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek és kicsiny is az, hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem. 21. És mondta neki: Íme, tekintetbe veszlek ebben a dologban is, hogy nem forgatom föl ama várost, melyről szóltál. 22. Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit amíg oda nem érsz azért nevezte el ama várost Cóárnak.
23. A nap feljött a földre és Lót Cóárba ért. 24. Az Örökkévaló pedig hullatott Szodomára és Gomorrhára kénkövet és tüzet, az Örökkévalótól az égből. 25. És felforgatta a városokat, meg az egész környéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét. 26. És felesége hátratekintett és sóoszloppá lett. 27. Ábrahám pedig kora reggel fölkelt (és elment) azon helyre, ahol állott az Örökkévaló színe előtt. 28. És tekintett Szodoma meg Gomorrha felé és a környék egész földje felé és látta, íme fölszállt a földből, mint a kemence füstje. 29. És volt, midőn elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és elküldte Lótot a felforgatás közepéből, midőn felforgatta a városokat, melyekben Lót lakott.
30. És Lót fölment Cóárból és lakott a hegyen, és két leánya vele, mert félt Cóárban lakni; és lakott a barlangban, ő és két leánya. 31. És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint. 32. Jer, adjunk apánknak bort inni és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól. 33. És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 34. És történt másnap, szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Ime, én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki inni bort ez éjjel is és menj be, hálj vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól. 35. És adtak inni azon éjjel is atyjuknak bort, és fölket a fiatalabbik s hált vele, és ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36. És viselős lett Lót két lánya atyjuktól; 37. és szült az idősebbik fiút és elnevezte Moábnak; az Moáb atyja mind e napig; 38. és a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak: az Ammón fiainak atyja mind e napig.

Sára halála és temetése
23. fejezet
1. És volt Sárának élete: százhuszonhét év; ezek Sára életévei. 2. És meghalt Sára Kirjász-Árbában, az Hebrón, Kánaán országában; és eljött Ábrahám, hogy gyászolja Sárát és sirassa. 3. És fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől és szólt Chész fiaihoz, mondván: 4. Idegen és lakó vagyok és nálatok, adjatok nekem sírnak való birtokot nálatok, hadd temessem el halottamat magam elől. 5. És feleltek Chész fiai Ábrahámnak, mondván: neki: 6. Hallgass meg minket, Uram! Isten fejedelme vagy te mi közöttünk, sírjaink legkiválóbbjába temesd el halottadat; senki közülünk sem fogja megvonni az ő sírját te tőled, hogy eltemessed a te halottadat. 7. Ábrahám pedig fölkelt és meghajolt az ország népe, Chész fiai előtt. 8. És szólt hozzájuk mondván: Ha úgy akarjátok, hogy eltemessem halottamat magam elől, hallgassatok meg engem és könyörögjetek értem Efrónnál, Cóchár fiánál, 9. hogy adja nekem a Máchpéla barlangját, mely az övé, mely az ő mezeje végében van; teljes pénzért adja nekem közöttetek sírnak való birtokul. 10. Efrón pedig ült Chész fiai között; és felelt Efrón, a chitti, Ábrahámnak, Chész fiai fülének hallatára, mindazok hallatára, akik bemennek az ő városának kapuján, mondván: 11. Nem, uram! hallgass meg engem; a mezőt neked adtam és a barlangot, mely benne van, neked adtam azt, népem fiai szeme előtt adtam azt neked; temesd el halottadat. 12. És meghajolt Ábrahám az ország népe előtt. 13. És szólt Efrónhoz az ország népének füle hallatára, mondván: Bárcsak meghallgatnál engem: megadom a pénzt a mezőért, vedd el tőlem, hogy hadd temessem el halottamat oda. 14. És felelt Efrón Ábrahámnak, mondván neki: 15. Uram, hallgass meg engem! Egy föld négyszáz sékel ezüstért, köztem és közted, mi az? Halottadat pedig temesd el. 16. És elértette Ábrahám Efrónt és lemérte Ábrahám Efrónnak az ezüstöt, amelyről szólt Chész fiainak füle hallatára, négyszáz sékel ezüstöt, kelendőt a kereskedőnél. 17. Így maradt Efrón mezeje, mely Máchpélában van, mely Mámré előtt van, a mező és a barlang, mely benne van és minden fa, mely a mezőn van, egész határában, köröskörül, 18. Ábrahámé vétel gyanánt, Chész fiai szeme előtt, mindazok előtt, akik bemennek az ő városának kapuján, 19. És aztán eltemette Ábrahám Sárát, az ő feleségét Máchpéla mezejének barlangjába, Mámré előtt, az Hebrón; Kánaán országában. 20. És maradt a mező, meg a barlang, mely benne van, Ábrahámé sírnak való birtokul Chész fiaitól.

Izsák áldása
27. fejezet
1. És volt, midőn megöregedett Izsák, elhomályosodtak szemei, hogy nem látott és szólította Ézsaut, az ő nagyobbik fiát és mondta neki: Fiam; és ez mondta neki: Itt vagyok. 2. És mondta (Izsák): Íme, kérlek, megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3. Most tehát vedd csak eszközeidet: tegzedet és ifjadat, menj ki a mezőre és vadássz nekem vadat; 4. és készíts nekem ízletes ételt, amint én szeretem és hozd el nekem, hogy egyem, azért, hogy megáldjon lelkem, mielőtt meghalok. 5. Rebeka pedig hallotta, amint beszélt Izsák Ézsauval, az ő fiával. És Ézsau elment a mezőre, hogy vadásszon vadat és elhozza.
6. Rebeka pedig szólt Jákobhoz, az ő fiához, mondván: Íme, hallottam. amint atyád szólt Ézsauhoz, a te testvéredhez, mondván: 7. Hozz nekem vadat és készíts nekem ízletes ételt, hogy egyem és megáldjalak az Örökkévaló színe előtt, halálom előtt. 8. Azért most fiam, hallgass szavamra, arra, amit én parancsolok neked. 9. Menj csak a juhokhoz és vegyél nekem onnan két jó kecskegödölyét, hogy készítsek belőlük ízletes ételt atyádnak, amint ő szereti. 10. Te elviszed azt atyádnak, hogy egyék, azért, hogy megáldjon téged halála előtt. 11. És mondta Jákob Rebekának, az ő anyjának: Íme, Ézsau az én testvérem szőrős ember, én pedig sima ember vagyok; 12. talán megtapogat engem atyám és akkor leszek az ő szemeiben mint valami ámító; és hozok magamnak átkot, de nem áldást. 13. És mondta neki az anyja: Rám a te átkod, fiam! Csak hallgass szavamra, menj, hozd el nekem. 14. Ő ment, vette és elhozta anyjának; anyja pedig készített ízletes ételt, amint atyja szerette. 15. És elővette Rebeka Ézsaunak, az ő nagyobbik fiának ruháit, a drágákat, melyek nála voltak a házban, és felöltöztette Jákobot, az ő kisebbik fiát. 16. A kecskegödölyék bőrét pedig felöltötte a kezeire és nyaka simaságára; 17. és odaadta az ízletes ételt meg a kenyeret, melyet készített, Jákobnak; az ő fiának kezébe. 18. Ez bement atyjához és mondta: Atyám! És azt mondta: Itt vagyok; ki vagy te, fiam? 19. És mondta Jákob az ő atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted; cselekedtem, amint szóltál hozzám. Kelj föl, kérlek, ülj le és egyél vadamból, azért, hogy megáldjon engem a te lelked. 20. És mondta Izsák az ő fiának: Hogy is találtad ilyen hamar, fiam? És ő mondta: Mert elém rendelte az Örökkévaló, a te Istened. 21. És mondta Izsák Jákobnak: Lépj csak ide, hogy megtapogassalak fiam; vajon te vagy-e az én Ézsau fiam avagy nem? 22. És odalépett Jákob Izsákhoz, az ő atyjához; ez megtapogatta őt és mondta: A hang Jákob hangja, de a kezek Ézsau kezei. 23. És nem ismerte föl; mert olyanok voltak a kezei, mint Ézsaunak, az ő testvérének kezei: szőrösek; és megáldotta őt. 24. És mondta: Te vagy az, Ézsau fiam? És az mondta: Én. 25. És mondta: Add ide nekem, hadd egyem fiam vadjából, hogy megáldjon a lelkem; és odaadta neki és ő evett, hozott neki bort és ő ivott. 26. És mondta neki Izsák, az ő atyja: Lépj csak ide és csókolj meg engem, fiam. 27. Ő odalépett és megcsókolta; (Izsák) megérezte ruhái illatát, megáldotta őt és mondta: Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott az Örökkévaló. 28. Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből; sok gabonát és mustot. 29. Szolgáljanak téged népek és boruljanak le előtted nemzetek, légy ura testvéreidnek és boruljanak le előtted anyád fiai; aki téged átkoz, átkozott az és s ki téged áld, áldott az!
30. És volt, midőn Izsák végzett azzal, hogy megáldja Jákobot, akkor történt, hogy alig ment ki Jákob Izsáknak, az ő atyjának színe elől, Ézsau, az ő testvére jött vadászatáról. 31. És ő is készített ízletes ételt és elvitte atyjának; és mondta az atyjának: Keljen föl atyám és egyék fiának vadjából, azért, hogy megáldjon engem a te lelked. 32. És mondta neki Izsák, az ő atyja: Ki vagy te? És ő mondta: Én vagyok fiad, a te elsőszülötted Ézsau. 33. És megrémült Izsák nagy rémülettel, szerfelett, és mondta: Ki az tehát, aki vadat vadászott, elhozta nekem és én ettem mindenből, mielőtt te jöttél és megáldottam őt; áldott is legyen. 34. Amint Ézsau hallotta az ő atyjának szavait, fölkiáltott nagy és keserves kiáltással, szerfelett és mondta atyjának: Áldj meg engem is atyám! 35. Az pedig mondta: Eljött testvéred álnoksággal és elvette a te áldásodat. 36. És ő mondta: Azért nevezték hát Jákobnak, rászedett engem immár kétszer: elsőszülöttségemet elvette és íme, most elvette áldásomat! És mondta: Vajon nem hagytál-e nekem áldást? 37. Izsák felelt és mondta Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt és összes testvéreit átadtam neki szolgákul, gabonával és musttal támogattam őt; veled tehát mid tegyek, fiam! 38. És mondta Ézsau az ő atyjának: Vajon csak egy áldásod van-e neked, atyám? Áldj meg engem is atyám. És fölemelte Ézsau hangját és sírt. 39. És felelt Izsák, az atyja és mondta neki: Íme, a föld kövérségéből lehetne lakóhelyed és az ég harmatából felülről, 40. de kardod után élj és testvéredet szolgáld; és lesz, ha majd törekszel, lerázod jármát nyakadról.
41. És gyűlölte Ézsau Jákobot az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az atyja…

Lábán üldözi Jákóbot
31. fejezet
22. És tudtára adták Lábánnak harmadnapra, hogy Jákob elszökött. 23. Magával vitte (Lábán) a rokonait és üldözte őt hét napi úton és utolérte őt Gileád hegyénél. 24. De Isten eljött az arámi Lábánhoz éjjeli álomban és mondta neki: Őrizkedjél, hogy ne beszélj Jákobbal se jót, se rosszat! 25. És elérte Lábán Jákobot; Jákob felütötte sátorát a hegyen és Lábán felütötte az ő rokonaival Gileád hegyén.
26. És mondta Lábán Jákobnak: Mit tettél, hogy megloptad szívemet és elvezetted leányaimat, mint kardejtette foglyokat? 27. Miért szöktél el titokban és megloptál engem! Nem adtad tudtomra, hogy elbocsátottalak volna örömmel, énekkel, dobszóval és hárfával. 28. És nem engedted hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat; ezúttal balgául cselekedtél. 29. Volna hatalma kezemnek, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjjel szólt hozzám, mondván: Őrizkedjél, hogy ne beszélj Jákobbal se jót, se rosszat! 30. És most elmentél, mert vágyódtál atyád háza táján, de miért loptad el isteneimet? 31. És felelt Jákob és mondta Lábánnak: Mivel féltem, mert azt gondoltam, talán elrablod leányaidat tőlem. 32. Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne maradjon életben; rokonaink előtt ismerd fel, mid van nálam és vedd el. Jákob pedig nem tudta, hogy Ráchel lopta el azokat. 33. És bement Lábán Jákob sátorába, Léa sátorába és a két szolgáló sátorába, de nem találta; kiment Léa sátorából és bement Ráchel sátorába. 34. Ráchel pedig vette a bálványképeket és betette azokat a teve nyergébe és rájuk ült. Átkutatta az egész sátort és nem találta. 35. És mondta atyjának: Ne keltsen haragot uram szemeiben, hogy nem bírok fölkelni előtted, mert a nők módja szerint van rajtam. És ő kutatott, de nem tatálta a bálványképeket.
36. Ez bosszantotta Jákobot és pörlekedett Lábánnal; fölszólalt Jákob és mondta Lábánnak: Mi az én bűnöm, mi az én vétkem, hogy üldözőbe vettél? 37. Hogy átkutattad minden holmimat, mit találtál házad minden holmijából? Tedd ide rokonaim és rokonaid elé, hogy döntsenek kettőnk között. 38. Immár húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el és juhaid kosait nem ettem meg. 39. Széttépettet nem hoztam hozzád, én bűnhődtem érte; kezemből követelted a nappal ellopottat és az éjjel ellopottat. 44. Úgy voltam nappal, hogy megemésztett a hőség és a fagy éjjel, hogy elillant az álom szemeimről. 41. Íme, húsz évig voltam házadban, szolgáltalak tizennégy évig két leányodért és hat évig juhaidért, te pedig megváltoztattad béremet tízszer. 42. Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátottál volna el engem; nyomorúságomat és kezem fáradozását látta Isten és döntött tegnap éjjel.
43. Lábán pedig felelt és mondta Jákobnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a juhok az én juhaim és minden, amit látsz, az enyém az; leányaimmal pedig, mit tegyek ezekkel ma, vagy az ő fiaikkal, akiket szültek? 44. Most tehát gyere, hadd kössünk szövetséget, én meg te, hogy legyen tanú köztem és közted. 45. És vett Jákob egy követ és oszloppá emelte azt. 46. És mondta Jákob a rokonainak: Szedjetek köveket! Ők vettek köveket és csináltak kőhalmot; és ettek ott a kőhalomnál. 47. És elnevezte Lábán Jegár-Száhádúszónak; Jákob pedig nevezte Gál-Édnek. 48. És mondta Lábán: Ez a kőhalom tanú köztem és közted ma; azért nevezte el Gál-Édnek, 49. és Micpónak, mert mondta: Őrködjék az Örökkévaló köztem és közted, miután majd elváltunk egymástól, 50. hogy nem nyomorgatod leányaimat és hogy nem veszel feleségeket leányaimon kívül! Nincs senki velünk; lásd, Isten a tanú köztem és közted. 51. És mondta Lábán Jákobnak: Íme, ez a kőhalom és íme, az oszlop, melyet felhánytam köztem és közted, 52. tanú ez a kőhalom és tanú az oszlop, hogy én nem fogok átvonulni hozzád a kőhalmon túl és te sem fogsz átvonulni hozzám a kőhalmon és az oszlopon túl rosszra! 53. Ábrahám Istene és Nóchór Istene ítéljen közöttünk, az ő atyjuk Istene! És Jákob megesküdött Izsáknak, az ő atyjának félelmére. 54. És áldozott Jákob vágóáldozatot a hegyen és meghívta rokonait, hogy egyenek kenyeret; ettek kenyeret és megháltak a hegyen.

Dina története
34. fejezet
1. És kiment Dina, Léa leánya, a kit szült Jákóbnak, hogy megnézze az ország leányait. 2. És meglátta őt Sekhem, a chivvita, Chamór fia, az ország fejedelme, vette őt, hált vele és meggyalázta. 3. És ragaszkodott a lelke Dinához, Jákób leányához, s megszerette a leányt és a leánynak szívére beszélt. 4. És szólt Sekhem Chamórhoz, az atyjához, mondván: Vedd el nekem e leányt feleségül. 5. Jákób pedig meghallotta, hogy megfertőztették Dinát, a leányát, de fiai az ő jószágával a mezőn voltak, és hallgatott Jákób, míg megjöttek. 6. És kiment Chamór, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele. 7. Jákób fiai pedig jöttek a mezőről; midőn meghallották, bosszankodtak a férfiak és haragjukra volt nagyon, hogy aljasságot tettek Izraélben, hálván Jákób leányával, és így nem szabad tenni.
8. És beszélt velük Chamór, mondván: Sekhem fiam lelke csüng leánytokon, adjátok, kérlek, őt neki feleségül. 9. Házasodjatok össze velünk: leányaitokat adjátok nekünk és leányainkat vegyétek el magatoknak; 10. és velünk lakjatok: az ország legyen előttetek, lakjátok és járjátok be és foglaljatok birtokot benne. 11. És szólt Sekhem az atyjához és fivéreihez: Csak találjak kegyet szemeitekben, és a mit mondtok nekem, azt megadom. 12. Vessetek ki reám igen sok jegybért meg ajándékot és én megadom, a mint mondjátok nekem; de adjátok nekem a leányt feleségül. 13. És feleltek Jákób fiai Sekhemnek és Chamórnak, az atyjának csellel és szóltak – mivelhogy megfertőztette Dinát, a nővérüket – 14. és mondták nekik: Nem tehetjük ezt a dolgot, hogy odaadjuk nővérünket egy férfiúnak, kinek előbőre van, mert szégyen az nekünk. 15. Csak akképpen egyezünk meg veletek, ha olyanok lesztek, mint mi, körülmetélkedvén köztetek minden férfi; 16. akkor odaadjuk leányainkat nektek, leányaitokat pedig elvesszük magunknak, veletek lakunk és leszünk egy néppé. 17. De ha nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, akkor vesszük leányunkat és megyünk. 18. És jónak tetszettek szavaik Chamór szemeiben és Sekhem, Chamór fiának szemeiben. 19. És nem késett az ifjú megtenni a dolgot, mert megkedvelte Jákób leányát; ő pedig tiszteltebb volt atyja egész házánál. 20. És jöttek Chamór és Sekhem a fia, városuk kapujába és szóltak városuk embereihez, mondván: 21. Ezek az emberek békések velünk, lakjanak hát az országban és járják azt be, és az ország íme tág határú előttük; leányaikat vegyük el magunknak feleségül, leányainkat pedig adjuk nekik. 22. Csak akképpen egyeznek meg velünk ez emberek, hogy velünk lakjanak, hogy egy néppé legyünk, ha körülmetélkedik közöttünk minden férfi, a mint ők körülmetéltek. 23. Jószáguk, birtokuk s minden barmuk, nemde a mienk? Csak egyezzünk meg velük, hogy velünk lakjanak. 24. És hallgattak Chamórra és Sekhemre, a fiára mind, a kik kimentek városának kapujába és körülmetélkedett minden férfi, mind, a kik kimentek városának kapujába.
25. És történt a harmadik napon, midőn fájdalmat szenvedtek, vették Jákóbnak két fia, Simeón és Lévi, Dina fivérei, mindegyik a kardját és mentek a gyanútlan város ellen és megöltek minden férfit; 26. Chamórt és Sekhemet a fiát is megölték a kard élével és vették Dinát Sekhem házából és elmentek. 27. Jákób fiai rámentek a megöltekre és kifosztották a várost, mivelhogy megfertőztették nővérüket. 28. Juhaikat, marhájukat és szamaraikat és a mi a városban meg a mezőn volt, elvették; 29. és egész vagyonukat és mind a gyermekeiket s asszonyaikat fogva vitték és elprédálták – mindent, a mi a házban volt. 30. És szólt Jákób Simeónhoz és Lévihez: Megzavartatok engem, rossz hírbe kevervén az ország lakójánál, a kanaáninál és a perizzinél, holott én csekély számmal vagyok, s ha ők összegyülekeznek ellenem, megvernek és elpusztulok én és házam. 31. És mondták: Hát mint paráznával bánjanak-e nővérünkkel?

Jehudá és Támár
38. fejezet
1. És történt abban az időben, elment Jehúda a testvéreitől és betért egy adullámi férfiúhoz, neve Chíra. 2. És meglátta ott Jehúda egy Súá nevű kanaáni férfiúnak a, leányát, elvette és bement hozzá. 3. És viselős lett, és szült egy fiút, és elnevezte Érnek. 4. És ismét viselős lett és szült egy fiút és elnevezte Ónánnak. 5. És ismét szült egy fiút és elnevezte Sélának; ő pedig Kezíbben volt, midőn szülte azt. 6. És vett Jehúda feleséget Érnek, az elsőszülöttjének, neve Támár. 7. De Ér, Jehúda elsőszülöttje rossz volt Isten szemeiben, és megölte az Örökkévaló. 8. És mondta Jehúda Ónánnak: Menj be testvéred feleségéhez és sógorképen vedd el és támassz magzatot testvérednek. 9. És tudta Ónán, hogy nem az övé lesz a magzat és volt, ha bement testvére feleségéhez, a földre veszítette, hogy ne adjon magzatot testvérének. 10. És rossznak tetszett az Örökkévaló szemeiben, a mit tett és megölte őt is. 11. Akkor mondta Jehúda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen atyád házában, a míg nagy lesz Séla fiam; mert azt gondolta, hátha meghal ő is, mint testvérei. És elment Támár és maradt atyja házában. 12. Sok idő múlt el és meghalt Súá leánya, Jehúda felesége; és megvigasztalódott Jehúda és fölment juhainak nyírőihez, ő és Chíra, az ő adullámi barátja, Timnába. 13. És tudtára adták Támárnak, mondván: Íme, ipad fölmegy Timnába juhait nyírni. 14. És letette özvegysége ruháit magáról, elfödte magát fátyollal és beburkolózott és leült Énájim bejáratán, mely a Timnába való úton van, mert látta, hogy nagy lett Séla és ő nem adatott hozzá feleségül. 15. És meglátta őt Jehúda és paráznának gondolta, mert elfödte arczát. 16. És letért hozzá az útra és mondta: Nosza, kérlek, hadd menjek be hozzád – mert nem tudta, hogy a menye. Mondta: Mit adsz nekem, ha bejössz hozzám? 17. És mondta: Én küldök majd egy kecskegödölyét a nyájból. Mondta: Ha adsz zálogot, a míg elküldöd. 18. És mondta: Mi az a zálog, a mit adjak neked? Mondta: Pecséted, zsinórod és a botod, mely kezedben van. És odaadta neki, bement hozzá, és viselős lett tőle. 19. És fölkelt, elment és letette fátyolát magáról, és felöltötte özvegysége ruháit. 20. És elküldte Jehúda a kecskegödölyét az ő adullámi barátja által, hogy átvegye a zálogot az asszony kezéből, de nem találta. 21. És megkérdezte a helysége embereit, mondván: Hol van a szentelt nő, a ki Énájimban az út mellett van? Mondták: Nem volt erre szentelt nő. 22. És visszatért Jehúdához és mondta: Nem találtam meg őt, és a helység emberei is mondták: Nem volt erre szentelt nő. 23. És mondta Jehúda: Tartsa meg magának, nehogy csúffá legyünk; íme, elküldtem e gödölyét, te pedig nem találtad meg őt. 24. És történt mintegy három hónap múlva, tudtára adták Jehúdának, mondván: Paráználkodott Támár, a menyed, és íme, viselős is paráznaságból. És mondta Jehúda: Vezessétek ki, hogy elégettessék. 25. Éppen kivezették, ekkor küldött ipjához, mondván: Attól a férfitól, a kié ezek, vagyok én viselős; mondta ugyanis: Ismerd csak fel, kié ez a pecsét, a zsinór és a bot. 26. És fölismerte Jehúda és mondta: Igazságosabb ő nálamnál, mivelhogy nem adtam őt Séla fiamhoz. És többé nem ismerte meg őt. 27. És volt szülésekor, íme, ikrek a méhében. 28. És volt, midőn szült, kinyúlt az egyiknek keze; akkor vett a bába és rákötött kezére piros fonalat, mondván: Ez jött ki először. 29. S történt, a mint visszahúzta kezét, íme kijött testvére, és mondta: Mily rést törtél magadnak! És így nevezték őt el: Pérecz. 30. Azután kijött testvére, a kinek kezén volt a piros fonal, és így nevezték el: Zérach.

Fáraó álmai
41. fejezet
1. És történt két év múltán, Fáraó álmodott, és íme, ő áll a folyam mellett. 2. És íme, a folyamból feljön hét tehén, szép ábrázatúak és kövér húsúak, és legelnek a nádasban. 3. És íme, más hét tehén jön fel utánuk a folyamból, rút ábrázatúak és vékony húsúak; és megálltak a tehenek mellett a folyam partján. 4. És fölfalták a tehenek, a rút ábrázatúak és vékony húsúak, a hét tehenet, a szép ábrázatúakat és kövéreket; és Fáraó fölébredt. 5. Elaludt és álmodott másodszor; és íme, hét kalász terem egy száron, kövérek és szépek. 6. És íme hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk. 7. És elnyelték a vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt; Fáraó fölébredt és íme, álom volt. 8. És volt reggel, nyugtalankodott a lelke, elküldött és hivatta Egyiptom összes írástudóit és összes bölcseit; és elbeszélte nekik Fáraó az ő álmát, de nem volt, aki megfejtse azokat Fáraónak.
9. Ekkor szólt a főpohárnok Fáraóhoz, mondván: Vétkeimet említem én föl ma. 10. Fáraó haragudott az ő szolgáira és őrizet alá helyezett engem a testőrök főnökének házában, engem és a fősütőmestert. 11. Mi pedig álmodtunk álmot egy éjjel, én és ő; mindegyik a maga álmának megfejtése szerint álmodtunk. 12. És ott volt velünk egy héber fiú, a testőrök főnökének szolgája, mi elbeszéltük neki és ő megfejtette nekünk álmainkat; mindegyiknek a maga álma szerint fejtette meg. 13. És volt, amint ő megfejtette nekünk, úgy lett, engem visszahelyeztek állásomba, őt pedig felakasztották. 14. És elküldött Fáraó, hivatta Józsefet és gyorsan kivették a börtönből; megnyiratkozott, ruhát váltott és bement Fáraóhoz.
15. És mondta Fáraó Józsefnek: Álmot álmodtam és nincs, aki megfejtse, én pedig hallottam rólad, mondván: értesz álmot, hogy megfejtsd azt. 16. És felelt József Fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti ki Fáraó békéjét. 17. És szólt Fáraó Józsefhez: Álmomban, íme, én álltam a folyam partján. 18. És íme, a folyamból feljön hét tehén, kövér húsúak és szép alakúak, és legelnek a nádasban. 19. És íme, más hét tehén jön fel utánuk, hitványak, igen rút alakúak és sovány húsúak; nem láttam olyanokat Egyiptom egész országában rútságra nézve. 20. És fölfalták a sovány és rút tehenek az első hét tehenet, a kövéreket; 21. és bejutottak belsejükbe, de nem ismerszett meg, hogy bejutottak belsejükbe, és ábrázatuk oly rút volt, mint kezdetben; erre fölébredtem. 22. Azután láttam álmomban, íme, hét kalász terem egy száron, teliek és szépek. 23. És íme, hét kalász, aszott, vékony, a keleti széltől elperzselve nő utánuk; 24. és elnyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam az írástudóknak, de nincs, aki megmagyarázza nekem. 25. És mondta József Fáraónak: Fáraó álma egy; amit Isten tesz, tudtára adta Fáraónak. 26. A hét szép tehén, az hét év, a hét szép kalász az hét év; az álom egy. 27. És a hét sovány és rút tehén, mely utánuk följött, az hét év, meg a hét üres kalász, a keleti széltől perzselve – lesz az éhség hét éve. 28. Ez az, amit mondtam Fáraónak; amit Isten tesz, azt megmutatta Fáraónak. 29. Íme, hét év jön, nagy bőség lesz Egyiptom egész országában. 30. De támad majd az éhség hét éve utánuk, úgy, hogy elfelejtik az egész bőséget Egyiptom országában; és fölemészti az éhség az országot. 31. És nem ismerszik majd meg a bőség az országban azon éhség miatt, azután, mert igen nyomasztó lesz az. 32. Hogy pedig az álom megismétlődött Fáraónál, kétszer, mivel meg van állapítva a dolog az Istentől és siet az Isten, hogy megtegye. 33. Most tehát szemeljen ki Fáraó értelmes és bölcs férfit és tegye őt Egyiptom országa fölé. 34. Tegye meg Fáraó, hogy rendeljen felügyelőket az ország fölé, és szedjen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét évében. 35. És gyűjtsék össze minden eleségét a jó éveknek, ezeknek a jövendőknek; halmozzanak föl gabonát Fáraó keze alatt, eleségül a városokban és őrizzék meg. 36. És legyen az eleség őrizetül az ország számára az éhség hét évére, amelyek lesznek Egyiptom országában, hogy el ne vesszen az ország az éhség miatt. 37. És jónak tetszett a dolog Fáraó szemeiben és összes szolgái szemeiben; 38. és mondta Fáraó szolgáinak: Találhatunk-e ilyet mint ez, férfiút, akiben Isten szelleme van?

Jákób utazása Egyiptomba
46. fejezet
28. Júdát pedig maga elé küldte Józsefhez, hogy mutasson előtte utat Gósenbe; és elérkeztek Gósen földjére. 29. És befogatott József a szekerébe és fölment Izrael, az ő atyja elé Gósenbe; midőn megjelent előtte nyakába borult és sírt nyakán sokáig. 30. És mondta Izrael Józsefnek: Immár meghalhatok, miután láttam arcodat, hogy még élsz. 31. És mondta József az ő testvéreinek és atyja házának: Fölmegyek, hadd adom tudtára Fáraónak és mondom neki: Testvéreim és atyám háza, akik Kánaán országában voltak, eljöttek hozzám; 32. az emberek pedig juhpásztorok, mert baromtenyésztő emberek voltak, és juhaikat meg marháikat és mindenüket amijük van, elhozták. 33. És lesz, ha hivat benneteket Fáraó és mondja: mi a foglalkozásotok? 34. Akkor mondjátok: Baromtenyésztő emberek voltak szolgáid ifjúságunktól kezdve egész mostanáig, mi is, atyáink is; azért, hogy lakjatok Gósen földjén; mert Egyiptomnak utálata minden juhpásztor.

Jákób és fiai Fáraó előtt
47. fejezet
1. József bement, tudtára adta Fáraónak és mondta: Atyám és testvéreim, meg juhaik és marháik és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán országából; és íme, ők Gósen földjén vannak. 2. Testvérei közül pedig vett öt embert és odaállította Fáraó elé. 3. És mondta Fáraó (József) testvéreinek: Mi a foglalkozásotok? És ők mondták Fáraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, atyáink is. 4. És mondták Fáraónak: Hogy az országban tartózkodjunk, azért jöttünk, mert nincs legelő a juhok számára; melyek szolgáidé; mert nyomasztó az éhség Kánaán országában; és most hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén. 5. És szólt Fáraó Józsefhez, mondván: Atyád és testvéreid eljöttek hozzád; 6. Egyiptom országa előtted van, az ország legjavában telepítsd le atyádat és testvéreidet: lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük derék emberek, hát tedd őket nyájfelügyelőkké a fölé, ami az enyém.

József bemutatja apját a királynak
7. És elhozta József Jákobot, az ő atyját, odaállította őt Fáraó elé és Jákob megáldotta Fáraót. 8. És mondta Fáraó Jákobnak: Mennyi a te életed éveinek napja? 9. És mondta Jákob Fáraónak: Földi tartózkodásom éveinek napjai: százharminc év; kevesek és rosszak voltak életem éveinek napjai és nem érték el atyáim életéveinek napjait az ő földi tartózkodásuk napjaiban. 10. És megáldotta Jákob Fáraót és elment Fáraó elől. 11. József pedig letelepítette atyját és testvéreit és adott nekik birtokot Egyiptom országában, az ország legjavában, Rámszész földjén, amint megparancsolta Fáraó. 12. És eltartotta József az ő atyját és testvéreit és atyjának egész házát kenyérrel a gyermekek száma szerint.

Jákób halála
49. fejezet
28. Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg. 29. És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van; 30. a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul. 31. Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát. 32. Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól. 33. Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.

Jákób temetése
50. fejezet
1. És ráborult József az ő atyja arcára és sírt rajta és megcsókolta őt. 2. És megparancsolta József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és az orvosok bebalzsamozták Izraelt. 3. És betelt számára negyven nap, mert így telnek be a bebalzsamozás napjai, és megsiratták őt az egyiptomiak hetven napig. 4. Midőn elmúltak megsiratásának napjai, akkor szólt József Fáraó házához, mondván: Ha ugyan kegyet találtam szemeitekben, szóljatok, kérlek, Fáraó fülei hallatára, mondván: 5. Atyám megesketett engem, mondván: Íme, én meghalok; síromba, melyet ástam magamnak Kánaán országában, oda temess el engem! Most tehát hadd menjek el, hogy eltemessem atyámat és azután visszatérek. 6. És mondta Fáraó: Menj föl és temesd el atyádat, amint megesketett téged.
7. És fölment József; hogy eltemesse az ő atyját; fölmentek vele Fáraó összes szolgái, házának vénei és Egyiptom országának összes vénei; 8. meg József egész háza, testvérei és atyjának háza; csak gyermekeiket, juhaikat és marhájukat hagyták Gósen földjén. 9. És fölmentek vele szekerek is, lovasok is és a tábor igen nagy volt. 10. Elérkeztek Óted szérűjéig, mely a Jordánon túl van és ott gyászoltak igen nagy és súlyos gyászolással; és tartott atyjáért hét napi gyászt. 11. Midőn látta az ország lakója, a Kánaáni; a gyászt Ótod szérűjében, mondta: Súlyos gyász ez Egyiptomnak; azért nevezték el Óvél-Micrájim (Egyiptom gyásza), mely a Jordánon túl van. 12. És fiai úgy cselekedtek vele, amint megparancsolta nekik. 13. És elvitték őt fiai Kánaán országába és eltemették őt a Máchpéla mezejének barlangjába, amelyet megvett Ábrahám mezőstül sírnak való birtokul Efróntól, a chittitől; Mámré előtt. 14. József pedig visszatért Egyiptomba, ő és testvérei, meg mind, akik fölmentek vele hogy eltemessék atyját, miután eltemette az atyját.