1. Szájadhoz harsonát! Mint a sas az Örökkévaló házára! Mivel megszegték szövetségemet és tanom ellem föllázadtak.
2. Nekem kiáltják: Istenem, ismerünk téged, mi Izraél.
3. Megutálta Izraél a jót, ellenség üldözze!
4. Királyokat választottak — de nem általam, vezéreket, de nem tudtommal; ezüstjüket és aranyukat földolgozták maguknak bálványokká – azért, hogy kiirtassék.
5. Utálatos lett a borjad, Sómrón! Föllobbant haragom ellenük: meddig nem juthatnak tisztaságra?
6. Mert Izraélből való mester készítette s nem isten az; bizony pozdorjává lesz a Sómrón borjúja.
7. Mert szelet vetnek és vihart aratnak; álló gabona nem lesz abból; ha mi sarjad, nem terem lisztet, ha terem is, idegenek nyelik el.
8. Elnyeletett Izraél! Most olyanok lettek a nemzetek között, mint edény, melyet nem kedvelnek.
9. Mert ők felmentek Assúrba: magában csatangoló vadszamár; Efraim bért kínált a szerelemért.
10. Ha bért kínálnak is a nemzetek közt, most összegyűjtöm őket; már kezdtek fogyni a vezérek királyának terhétől.
11. Mivel Efraim szaporított vétkezésre oltásokat, lettek neki az oltárok vétkezésre.
12. Fölírnám neki tanaim sokaságát, mint idegen valami tekintetnek.
13. Adományaimból való áldozatokat áldoznak és húst esznek, az Örökkévaló nem fogadta őket kedvesen; most megemlékezik bűnükről és gondol vétkeikre: ők Egyiptomba fognak visszatérni.
14. Elfelejtette Izraél az alkotóját, és épített palotákat, Jehúda pedig szaporította az erősített városokat; bocsátok tehát tüzet a városaira, hogy föleméssze kastélyait.
