A Tóra utolsó hetiszakaszában, mely a Vezot hábráchá (és ez az áldás) címet viseli, Mózes, „Isten embere” halála előtt közvetlenül megáldja Izrael gyermekeit. Az áldás egy rövid bevezető után törzsenként hangzik el. Az alábbi idézet a Joszefnek (József) mondott áldásból származik. A hetiszakasz flórája és faunája című sorozatunkban a reém nevű, hatalmas, szarvakkal rendelkező tulkot mutatjuk most be.
És Józsefről mondta: Első fajzású tulka dísze ő neki és Reém szarvai az ő szarvai, azokkal döf le népeket, egyetemben a föld végéig… (5Mózes 33:17)
A zsidó hagyomány ismer néhány különleges állatot, például a leviátánt vagy a táchást. Közéjük tartozik a hegy nagyságú a reém is. Egyesek szerint tulokféle, mások szerint inkább az antilopok közé sorolható, esetleg vadbivaly, bölény vagy orrszarvúféle. A Talmud egyik bölcse, a fantasztikus utazásairól és rendkívüli nagyságú lényekkel való találkozásairól híres Rábá Bár Bár Cháná állítólag találkozott is egy ilyen állattal, egy újszülött reémmel, amelyik akkora volt, mint a Távor-hegy. A midrás Dávid királyról is azt meséli, hogy látott egyszer egy hegy nagyságú reémet.
Ehhez mindkettejüknek igen szerencsésnek kellett lenniük, ugyanis a világon egyszerre mindössze két reém élhet, egy hím és egy nőstény. Egyikük a világ egyik végén, másikuk a másikon. Életük első találkozására hetvenéves korukban kerül sor, ekkor párosodnak és ezt követően a nőstény harapásával megöli a hímet. A nőstény állat tizenkét éven át tartó vemhessége utolsó két évében olyan hatalmas, hogy nem képes lépni, csak ide-oda gurul és nyálával öntözi a körülötte levő mezőket, hogy azok füvet teremjenek, amit el tud fogyasztani. Amikor végre életet ad két utódának – egyikük hím, a másik nőstény –, a kicsinyeit két ellentétes irányba állítja (a hímet kelet, a nőstényt nyugat felé) és kileheli lelkét.
A reém hét alkalommal szerepel a Tánáchban, a zsidó Bibliában, mindannyiszor a különleges, elemi erő kapcsán. Így szerepel például a Bámidbárban (Mózes negyedik könyve):
Isten, ki kivezette Egyiptomból, mint a Reém hatalma őneki, fölemészt népeket, az ő elleneit csontjaikat összetöri és nyilaival összezúzza. (4Mózes 24:8)
Vagy Ijov (Jób) könyvében, ahol ezt olvassuk:
Akarna-e a reém téged szolgálni, avagy meghál-e jászolodnál? Odakötöd-e a reémet istrángjával a barázdához, vagy boronálja-e a völgyeket utánad? Bízhatsz-e benne, mert nagy az ereje, s ráhagyhatod-e szerzeményedet? Hiszel-e benne, hogy behordja vetésedet s begyűjti szérűdre? (Ijov 39:9-12)
Végül érdemes megemlíteni, hogy a szombati dalokban (zmirot sábát) is felbukkan ez az állat, a Menuchá veszimchá (Pihenés és öröm) című dalban:
„A föld, az ég és a tengerek, a magas ég seregei, a tenger óriása, az emberek és a reémek is, mert az Örökkévaló Isten a világ erőssége.”
