A színekről szóló sorozatunkban most a vörössel foglalkozunk. A vörös szín számos asszociációra ad lehetőséget, ezek közül néhánnyal foglalkozunk e cikkben.

1. Vér

A vörös szín – természeténél fogva – a vért, az életet jelképezi. A vér fogyasztását a Tóra törvényei tiltják, hiszen a vér maga az élet. Bár az Örökkévaló megengedte az embereknek a hús fogyasztását, azt az anyagot, ami a lelket, az Istentől kapott életet hordozza, nem fogyaszthatjuk el. A vérfogyasztás tilalma mellett a vér az istenszolgálatban fontos szerepet játszott. A Szentély fennállása idején a vért az oltárra kellett önteni. A Szentély csodái között szerepelt, hogy bár naponta vágtak ott állatokat és mutattak be áldozatokat, nem volt rossz szag és a legyek sem zavarták az istenszolgálatot. A vér és az élet összefüggéséből ered az a tény is, hogy a menstruáció bizonyos fokú tisztátalanságot okoz. A vérrel ugyanis egy meg nem fogant élet, az élet lehetősége távozik a testből. Ebből a nidá állapotból a mikvében, rituális fürdőben való megmerülés által lehet megtisztulni.

2. Vörösbor

A bor kiemelt jelentőségű a zsidó hagyományban és életben, örömteli pillanataink állandó kísérője, szertartásaink elválaszthatatlan része és az egyetlen olyan folyadék, melyre más áldást mondunk, mint minden más folyadékra. A bor a különféle vallásos szertartások: a szombati és az ünnepi kidus, illetve a szombatot és ünnepnapokat lezáró hávdálá, a peszáchi széder és az esküvő, majd az azt követő lakomák fontos része. Bölcseink szerint a vörösbor nemesebb és jobban illik ezekhez az alkalmakhoz, mint a fehér. Előfordultak azonban a történelem során olyan helyzetek, amikor veszélyes volt a vörösbor fogyasztása, hiszen a rosszindulatú szomszédok esetleg vérnek nézhették és ebből szörnyű vérvádak indulhattak volna. Ez az oka annak, hogy, bár bölcseink nemesebbnek, és ezért a vallási rituálékra alkalmasabbnak tartják a vörösbort, Európában nagyon sokáig fehérbort ittak a széderestén, hogy e vádaskodásoknak elejét vegyék. Az esküvői szertartás során pedig a fehér menyasszonyi ruha védelmében érdemesebb fehérbort használni.

A cfáti kabalisták a XVII. században alkották meg a tu bisváti széder szokását. A széder során – tóramagyarázatokkal és Izrael földjének, illetve terméseinek dicséretével kísérve – harmincféle gyümölcsöt esznek meghatározott rend szerint és közben különféle imákat és szent szövegeket olvasnak fel. A peszáchi széderhez hasonló hangulatban zajló lakomát négy pohár bor elfogyasztásával tagolják részekre: az első pohár bor fehér, a második nagy része fehér, kevés vörössel keverve. A harmadik pohár fele-fele arányban tartalmazza a kétféle nedűt, az utolsó, a negyedik pohár pedig nagyrészt vörösbor, egy leheletnyi fehérrel keverve. A színek változása a télből a tavaszba való átfordulást jelzi.

3. Toláát sáni – bíbortetű

A toláát sáni, a fordítások szerint karmazsinvörös színt adó aprócska élősködő, melyet a pusztai sátorszentélyt leíró tórai szakaszok 25 alkalommal említenek. Ezt használták a pusztai Szentély falainak színezéséhez, a frigyládát takaró párochethez (frigyládát befedő függöny), továbbá az egyszerű kohénok és a kohén gádol, vagyis a főpap öltözékének egyes darabjainak színezéséhez is, illetve más helyeken szerepel többek közt a vörös tehén hamujának megfelelő elkészítésével-, valamint a cáráát, a spirituális eredetű bibliai betegség gyógyításával kapcsolatban. A Misna (Joma 6:6-8) azt mondja, hogy ebből a féregből kivont festékanyaggal színezték meg azt a hosszú, gyapjúból készült zsinórt is, amelynek egyik végét a Szentélyben kötötték meg, a másik végét pedig az Ázázelbe küldött kecske szarvára erősítettek. Amikor a kecske elérte a célját, a Szentélyben kikötött rész kifehéredett. Így tudták meg több kilométerrel távolabb, Jeruzsálemben, hogy a zsidók engesztelést nyertek a bűneikért. Ázázel ráadásul nem máshol található, mint a mai Máále Ádumim környékén. A város egy magyarázat szerint vörös színű agyagjáról kapta a „vörös magaslat” nevet.

A Tánách, a zsidó Biblia számos más helyen is említi a sánit, jó példa erre a péntek esténként énekelt Éset chájil, a derék és istenfélő asszony dicsérete, amely Slomó (Salamon) király által írott Példabeszédekből (31. fejezet) származik: „az egész háza népe karmazsint hord”. A zsidó néphitben a chut hásáni, vagyis a csuklóra kötött vörös színű szál védelmet nyújt a szemmel verés, a rossz szem (ájin hárá) ellen.

4. Vörös tehén

Olyan, teljesen vörös szőrű állatról van szó, melynek legfeljebb két fehér szőrszála van az egész testén, hibátlanok a szervei és nem volt még járomba fogva soha. A pusztai Szentély és a két jeruzsálemi Szentély fennállásának időszakában összesen kilenc vörös tehén hamuját használták a Szentélyben, és a hagyomány azt mondja, hogy a következő, tizedik párá ádumá lesz az, melynek a hamuját örök időkig használják majd az örökké álló Szentélyben. Rituális tisztátalanságot többféle dolog okozhat, ezek egyike a holttesttel való érintkezés (ez nem feltétlenül fizikai kontaktust jelent, az egy fedél alatt tartózkodás is ide tartozik). Ahhoz, hogy valaki felmehessen a Szentélybe, rituálisan tisztának kell lennie. A Tóra részletesen leírja, hogy hogyan kell elkészíteni azt a vizet, melynek segítségével az ember megtisztulhat. Ennek a víznek elengedhetetlen összetevője a vörös tehén hamuja.

5. Lencse

A tórai gasztronómiában a vörös lencse az elsőszülöttség eladásával kapcsolatos. Receptajánlataink a témában:

Lencsefőzelék

Lencsefasírt

Lencsés zöldség krémleves

Fotó: Cassi Josh on Unsplash

Megszakítás