Az öltözködés a zsidó élet egyik fontos eleme. Megmutatja, hogy ki melyik irányzathoz, csoporthoz tartozik, milyen értékrend vagy szokások mentén éli az életét. Bölcseink azt tanították, hogy három dolog tette érdemessé a zsidókat arra, hogy Isten kiváltsa őket

Fotó: cottonbro

az egyiptomi fogságból: megtartották a saját nyelvüketneveiket és öltözködésüket.

Most tu beáv kapcsán (áv hónap 15., ebben az évben augusztus 12.) az öltözködés egy speciális szeletéről, a fehér ruhákról ejtünk szót. Tu beávkor ugyanis a lányok egyszerű, fehér, egymástól kölcsönzött lenruhában táncoltak. Nem öltöttek magukra drága kelméket, és nem várták dúsan megrakott asztallal a kérőket. A nőtlen fiatalembereknek mélyebb kapcsolatot kellett találnia, nem választhattak külsőségek: gazdagság, vagy várható örökség szerint.

 

A jeruzsálemi Szentély fennállása idején a főpap színpompás ruhában végezte a szertartásokat, jom kipurkor azonban hófehérbe öltözött, mivel ez a tisztaság és az alázatosság jele.

Jom kipurkor a mai napig sokan fehér ruhát vesznek. Szokás a szombatot is fehér inggel megtisztelni. Esküvője napján fehérbe öltözik a menyasszony és fehér kitlit ölt a vőlegény is.

Sok helyen ros hásánákor és jom kipurkor, valamint a pészahi széder alkalmával is kitlit vesznek magukra a férfiak. Egyes közösségekben sávuotkor, a tóraadás ünnepén is fehér ruhát vesznek.

A XIII. század végén-XIV. század elején élt Áháron Jáákov Hákohén rabbi könyvében, mely az Orchot Chájim címet viseli, ősi szokásként említi azt, hogy a menyasszony és a vőlegény fehérbe öltözik az esküvőn. Bölcseink azt mondják, hogy a fehér ruha olyan, mint a földi életben megtett jó cselekedetek, melyekkel feldíszítve lép át az ember az eljövendő világba. A vőlegény és a menyasszony számára az esküvő napja olyan, mint jom kipur, megbocsátást nyernek az Égben bűneikre és tiszta fehér lappal kezdhetik közös életüket. Ugyanakkor a vőlegény által viselt és jom kipurkor is hordott, szintén fehér kitli a halotti lepelre is emlékeztet: felhívja a figyelmet a megtérés szükségességére és arra, hogy az emberi élet véges és minden döntés Isten kezében van. Vannak, akik azt mondják, hogy az esküvőn viselt kitli azt is jelképezi, hogy a pár egész életében együtt marad. Ros hásáná és jom kipur ünnepén a fehér ruha azt a vágyunkat is jelképezi, hogy spirituálisan megtisztulva, bűntelenül léphessünk az új évbe. A témáról bővebben itt olvashat. Jesája próféta könyvében (1:18) olvassuk:

„Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, fehérré válnak mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

 

A zsidóság és a hó

Áldás mindenre van, mondja a viccbeli rabbi, és valóban: vihar és mennydörgés esetén az „akinek erejével és hatalmával telve van a világ”, különlegesen szép dolgok láttán pedig a „kinek ilyen a világa” áldást mondjuk el. Izraelben számos helyen elmondhatták ezeket az áldásokat, mivel hatalmas viharral és erőteljes lehűléssel érkezett meg erőteljesen megkésve a tél, Jeruzsálemben … Olvass tovább

 

A fehérhez kapcsolódó gazdag szimbolizmus a szombati öltözködésben is megjelenik. Az 1500-as években a cfáti kabalisták megfürödtek és fehér ruhát öltöttek a szombat tiszteletére. Így vonultak ki a környékbeli dombtetőkre köszönteni a szombatot. A fehérrel azt fejezték ki, hogy a lehető legtisztább spirituális állapotban várják a hét legszentebb napját, a hetente ismétlődő ünnepnapot. A fehér ruházat másik jelentése az a nyitottság volt, mellyel a nap szentségét spirituális szinten befogadták. A fehér ruha ugyanis mindent magába szív, ami csak rácsöppen, és ugyanígy a léleknek is készen kell állnia arra, hogy magába igya a sábát szépségét és jelentését. A fehér ruhát megszínezi bármi, ami rácsöppen, így kell a léleknek is megváltoznia a nap szentsége által. Napjainkban sok helyen szokás sábátra fehér inget/blúzt venni és egyes kabalista körökben minden ruhadarabot fehérre cserélnek szombaton.

Sávuotot, a tóraadás ünnepét az Örökkévaló és a zsidó nép között kötött házasságként is elképzelhetjük. Számos szfárádi zsidó közösségben él a sávuoti házasságlevél szokása, mely jelképesen Isten és az Ő népe közti szimbolikus esküvőt pecsételi meg. Erre alapozva sok közösségben sávuotkor is fehérbe öltöznek.

A zsidó misztika alapműve, a Zohár érdekes dolgot ír a közismerten fekete tfilinről, azaz imaszíjról. Azt olvassuk ugyanis, hogy (szimbolikusan) Istennek is van tfilinje, akárcsak a tizenharmadik életévüket betöltött zsidó fiúknak és férfiaknak. Míg azonban az emberek tfilinjének tökéletesen feketének kell lennie, addig Isten tfilinje hófehér. A fekete minden színt elnyel, így a fekete tfilin Isten bölcsességének és útmutatásának teljes befogadását szimbolizálja, a fehér pedig minden színt visszaver, így Isten tfilinje bölcsességet és útmutatást tükröz az egész világ számára.