A zsidó vallás nem az aszkétizmust hirdeti, hanem a test és lélek egységét.
Tu beávról (idén: július 24.) ezt mondja a Misna a Táánit traktátus végén: „Azt mondta Rábán Simon ben Gámliél: Nem voltak jobb napok Izrael számára, mint áv hó 15. és jom kipur, mert akkor Jeruzsálem lányai kölcsönkért, fehér ruhákban jöttek elő, hogy ne szégyenítsék meg azokat, akiknek nincsen. És kijöttek a szőlőligetekbe táncolni, és azt mondták: Emeld fel tekintetedet és lásd meg, hogy mit találsz magadnak.” A Tamud pedig (Táánit 31a) azt írja: „Jeruzsálem leányai kölcsönzött lenruhákban mentek ki [hogy ne szégyenítsenek meg másokat gyönyörű ruháikkal]… és a szőlőlugasokban táncoltak… Akinek nem volt felesége, odament [feleséget találni magának]”.
Erről a különleges ünnepnapról itt és itt írtunk. Most egy olyan aspektusát vizsgáljuk meg, ami általánosságban is nagyon jellemző a zsidóságra. Azt mondja a zsidó filozófia, hogy az emberi élet célja a parancsolatok teljesítése, de ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy az embernek két lábával a földön kell állnia. Nem foglalkozhat csak a spiritualitással, a materiális ugyanolyan mértékben része az életének. Tu beáv üzenete pedig igencsak materiális: éljük át a szerelem és a házasság csodáját, lássuk meg a házasságban való egyesülés szépségét, ami által a legmagasabb fokú szentség érhető el. A zsidóság nem kíván önmegtartóztatást, csupán annyit, hogy emberi, földi, materiális igényeinket az isteni parancsolatok által megteremtett keretek között elégítsük ki. Így érhetjük el a tökéletes szentség állapotát.
A Talmudból tudjuk, hogy áv hó 15-e semmivel sem kevésbé szent nap, mint jom kipur, az év legszentebb napja, a tíz bűnbánó napot lezáró ítélet napja, amikor 25 órán át böjtölünk, és megtagadjuk miden testi igényünket azért, hogy spirituális magasságokat érhessünk el. A két nap mégis egyformán szent, mivel tu beávkor köttettek a házasságok, a házasság intézménye pedig szent. Tu beávkor a lányok egyszerű, fehér lenruhában táncoltak. Nem öltöttek magukra drága kelméket, és nem várták dúsan megrakott asztallal a kérőket. A nőtlen fiatalembereknek mélyebb kapcsolatot kellett találnia, nem választhattak külsőségek: gazdagság, vagy várható örökség szerint.
Áv hó 15. napja a hónap közepe, vagyis holdtölte (a zsidó hónapok a hold változásait követik, vagyis a zsidó hónapok lunárisak, a Hold változásain alapulnak). A áldott emlékű lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi érdekes kapcsolatra mutatott rá a hold és áv hónap 15. között. A misztikus zsidó gondolkodók egyfelől úgy magyarázzák a nap jelentőségét, hogy ez az első telihold a zsidó naptár legszomorúbb napja, a Szentélyek lerombolásának évfordulója, áv hónap 9. után. Mivel a zsidó népet bölcseink a holdhoz hasonlították, ezért ünnepeljük meg ezt a napot. Azonban, ha továbbgondoljuk, a hónap 15. napját követően fogyni kezd. Mit tanulhatunk tehát éppen a hónap közepén a holdtól, amikor csökkenni kezd? A hónap első felében, amikor a hold növekszik, azt látjuk, hogy valami még nem teljes, még dolgozni kell magunkon, hogy a lehető legtöbb fényt áraszthassuk a világba. Teliholdnál érjük el a lehető legnagyobb fényességet mind az istenszolgálatban, mind pedig abban a tekintetben, hogy mennyi fényt hozunk a világba. Természetünktől fogva olyanok vagyunk azonban, hogy minél nagyobb és csillogóbb az ember, annál inkább növekszik az egója is, márpedig a valódi spiritualitást csak azok érhetik el, akik szerények és alázatosak a lelkükben. Így hát a hónap közepének elérésével elérkezik az idő arra, hogy az egónkon dolgozzunk: hogyan hozhatunk továbbra is fényt a világba úgy, hogy közben nem gondoljuk magunkat spirituálisan feljebbvalónak. Ezt az alázatosságot szimbolizálja az éppen csökkenni, fogyni kezdő égitest.
Ahogy fentebb említettük, a házasság különleges szentséggel bír a zsidóságban. A szent a zsidó terminológiában azt jelenti, hogy elkülönített. Olyan dolog, időszak, helyszín, stb., mely valamilyen felsőbb, spirituális célt szolgál. Az „Együtt tu beávkor” elnevezésű program célja, hogy a világ minden tájáról hozzon össze zsidókat, hogy egyszerre, ugyanabban az időben imádkozzanak (mondjanak tehilimet, azaz zsoltárokat) együtt mindazokért, akik még nem találták meg életük párját. Emellett Ámukában, Jonátán ben Uziél rabbi sírjánál is tartanak egy imádkozást egész Izrael népéért. Azokért, akik ezt igénylik, név szerint is imádkoznak, hogy megfelelő házastársra találjanak. Akit érdekel ez a lehetőség, erre a weboldalra kattintva hagyhatja meg nevét és kívánságát. A program ingyenes, de adományokat szívesen fogadnak. És hogy miért éppen ott imádkoznak, hamarosan következő cikkünkből kiderül.
zsido.com