Véletlen úton? – Oberlander Báruch tanítása (Vájikrá hetiszakasz, kis álef, isteni üzenet az élet útjain)
A Smot, Mózes második könyve végén az isteni jelenlét felhője vezeti Izrael fiait a sivatagban. A Tóra így fogalmaz: „Izrael egész házának szemei előtt, minden vándorútjuk során.” Az e heti hetiszakasz, Vájikrá, vagyis Mózes harmadik könyve pedig ezzel a mondattal kezdődik: „És szólította Mózest az Örökkévaló.”
Oberlander Báruch rabbi e két szövegrészt egymás mellé téve mutat rá egy mély tanításra: az ember életének útjai – legyen szó fizikai helyváltoztatásról, egészségi állapotról, párkapcsolatról vagy anyagi helyzetről – mind-mind isteni vezetés alatt állnak. A vándorlás, a változások és a megpróbáltatások nem esetlegesek. „Az élet kiszámíthatatlansága mögött ott van az Örökkévaló útmutatása.”
A „Vájikrá” szó első betűje, az álef, a Tórában szokatlanul kicsiben van írva. Ez a kis álef kétféle tanítást hordoz:
-
Az Örökkévaló nemcsak a nagy dolgokban van jelen, hanem a kis történésekben is. Az apró események is hordozhatnak isteni üzenetet.
-
Ha levesszük az álefet, a szó „vajikar” lesz, amely azt jelenti: „történt” – mintha véletlenül történt volna. A Tóra ezzel üzeni: még az is, amit véletlennek gondolunk, valójában az Örökkévaló szándékának része.
„Minden út, amin az ember jár, valójában az Örökkévaló szava. Az ember soha nincs egyedül.”
A rabbi tanítása szerint ez a szemlélet adhat erőt és hitet nehéz élethelyzetekben is. Mert ha tudjuk, hogy minden esemény mögött az Örökkévaló áll, aki szól hozzánk, akkor a legnagyobb sötétségben is találunk útmutatást és reményt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
