Mit teszel másokért? – Oberlander Báruch tanítása a Vájislách heti szakaszból
A Vájislách heti szakasz egyik különleges tanítása Jákob életének egy fontos állomásához kötődik. A szöveg szerint, miután Jákob végre visszatért Lábántól, és találkozott testvérével, Ézsauval, egy időre megpihent. A Tóra így írja le ezt a pillanatot: „És Jákob elindult Szukóba, és épített magának házat (bájit), jószágának pedig hajlékokat (szukot). Ezért a hely nevét Szukónak nevezték.”
A ház és a hajlék jelentősége
A szöveg látszólag egyszerű részletei mögött mélyebb tanítás rejlik. Jákob két dolgot épített: magának házat (bájit), jószágának pedig hajlékokat (szukot). A hely nevét azonban nem a házról, hanem a hajlékokról nevezték el, Szukónak. Ez a részlet elgondolkodtatja az értelmezőket: miért nem a ház, az emberek otthona lett a helyszín névadója? Miért a jószágok számára épített hajlék kapott kiemelt szerepet?
Oberlander Báruch rabbi szerint ebben a történetben egy mély erkölcsi üzenet rejlik: amit az ember magának csinál, az természetes, magától értetődő. Az nem hagy mély nyomot, nem válik maradandóvá. Ellenben az, amit másokért tesz, akár más emberekért, akár akár állatokért, az az, ami igazán számít. Az ilyen cselekedetek hagynak nyomot, és ezek azok, amelyekért emlékezni fognak az emberre.
Mit tanulhatunk Jákobtól?
Jákob történetéből azt tanulhatjuk, hogy az önzetlenség és a mások iránti gondoskodás az, ami értékessé teszi az ember életét. Az ember házat épít magának – ez szükségszerű és természetes. De amikor hajlékot épít a jószágnak, az már egyfajta önzetlen gesztus, amely túlmutat az egyéni szükségleteken. Az ilyen cselekedetek azok, amelyek megmutatják az ember igazi értékeit, és amelyek nyomot hagynak a világban.
Mit tehetünk másokért?
Oberlander rabbi emlékeztetett arra, hogy mindannyiunknak fel kell tennie a kérdést: mit teszünk másokért? Az élet legnagyobb értéke abban rejlik, hogy mennyire tudunk adni, segíteni másoknak, akár embereknek, akár állatoknak. Az önzetlenség és a másokra való odafigyelés az, ami tartós hatást gyakorol a környezetünkre.
Ez a tanítás különösen időszerű a mai világban, amikor gyakran a saját szükségleteinkre koncentrálunk. Fontos, hogy emlékezzünk: a valódi emléket és értéket azok a tetteink jelentik, amelyeket másokért végzünk. Ahogyan Jákob hajlékot épített jószágainak, úgy nekünk is gondoskodnunk kell a körülöttünk lévőkről.
Zárszó
A Vájislách heti szakasz tanítása egyszerű, mégis mélyreható: amit másokért teszünk, az az, ami igazán számít. Ez az, amit emlékezni fognak rólunk, és ez az, ami értelmet ad az életünknek. Ez a tanítás egy fontos emlékeztető arra, hogy ne csak magunkra, hanem másokra is figyeljünk – legyen szó akár emberekről, akár az élővilág más tagjairól.
