Ros hásánái üdvözlőlapok, zsidó jelentéstartalmú ékszerek vagy zsidó dísztárgyak, rituális tárgyak sora alkalmas arra, hogy rimonnal – gránátalmával – díszítsék őket. A gránátalma a zsidó konyhában is szerepet kap. De mitől annyira „zsidós” ez a gyümölcs? Kiderül a My Jewish Learning írásából.
1. A gránátalma Izrael hét szent termésének egyike
A hét termést a nemrég felolvasott Ékev hetiszakaszban találjuk:
Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba… oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és (datolya)méz van. (5Mózes 8:7-8)
2. A gránátalma hagyományosan a termékenység és a szerelem szimbóluma
E két fogalom kapcsán a gránátalma többször előfordul a Slomó (Salamon) király által írt Énekek Énekében, például:
Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyla mögött. (Énekek Éneke 4:3)
3. Sok tóratekercset díszít gránátalma
A rimon (a.m. gránátalma) nevű dísz a tóratekercsek rúdjainak felső részét díszíti. Ez a dísz gyakran gránátalma-formát ölt. A tekercsek többi díszéről itt írtunk.
4. A gránátalma a ros hásánái jelek (szimánim) közé tartozik
Ezeket a szimbolikus ételeket a ros hásánái étkezés előtt fogyasztjuk, egy-egy kívánság kíséretében. A gránátalmához ez a kívánság jár: „Legyen az az akaratod, Örökkévaló Istenünk és atyáink Istene, hogy teljünk meg jótéteményekkel, ahogy a rimon is tele van magokkal.”
Keresés: Az újévi asztal szimbolikája A Ros hásánákor mézbe mártott almát és a kerek bárcheszt széles körben ismerik,… 2018. augusztus 11. szombat 17:09 Egység Magazin
A Ros hásánákor mézbe mártott almát és a kerek bárcheszt széles körben ismerik, mint a zsidó újév ételeit. Az ételekhez kapcsolódó jelképek rendszere azonban itt nem ér véget: számos más, Ros hásánához kötődő jellegzetességet, szokást, szimbólumot is találhatunk a világ különböző zsidó közösségeinek konyhaművészetében. Ezúttal elsősorban a nálunk kevésbé ismert, szfárádi gasztronómiában kalandozunk. Édes … Olvass tovább
5. Gyakran a gránátalma az „új gyümölcs” ros hásáná második estéjén
Szokás ros hásáná második estéjén áldást mondani egy „új gyümölcsre”, amit már régen ettünk.
Küszöbön állnak az őszi ünnepek. Ami mindannyiunk számára számvetést jelent elsősorban, de a zsidó háziasszonyokra külön feladatot ró. A sok ünnepnap sok ünnepi étkezést jelent, össze kell állítani a menüt, be kell vásárolni, el kell készíteni az ételeket. Azt már az óvodás kisgyerekek is megtanulják, hogy ros hásánákor mézbe mártott almát eszünk, desszertnek pedig különféle … Olvass tovább
6. A gránátalma magjai a 613 tórai parancsolatot szimbolizálják
Azt mondják, a gránátalmának 613 magja van, annak megfelelően, hogy a Tórában is 613 parancsolat található. Bár természetesen ahány gránátalma, annyiféle a végösszeg, a gyümölcsöt valóban kitöltik az apró magok és azt szeretnénk, ha mi is megtelnénk jó cselekedetekkel. A magyarázat eredete talán a Talmud Bráchot traktátusának egy mondata, mely szerint „a zsidók között még a legüresebbek is úgy tele vannak micvákkal, mint ahogyan a gránátalma tele van magokkal”.
Most fény derül a titokra! Vajon több, kevesebb, vagy pont 613? Videó!
7. Izraelben a mai napig termelnek gránátalmát
Izraelben és az egész Közel-Keleten évezredek óta termesztik e gyümölcsöt. Amikor éppen szezonja van, akkor mindenfelé kapható a frissen facsart, élénkvörös gránátalmalé. Izraelben évente nagyjából 60 ezer tonnányi gránátalma terem, a megtermett gyümölcsök felét exportálják.
8. A gránátalma gyakran szerepel a zsidó szövegekben
A Tánáchban (zsidó Biblia) és a Talmudban egyaránt gyakran felbukkan. Például:
Elérkeztek Eskol völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. (4Mózes 13:23)
És készíts széleire gránátalmákat, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, széleire körös-körül; és arany csengettyűket azok között körös-körül. Arany csengettyű és gránátalma, arany csengettyű és gránátalma legyen a köpeny szélein körös-körül. (2Mózes 27:33-34)
Egy talmudi történetben (Kidusin 81b) Chijá bár Ási rabbi felesége úgy teszi próbára a férjét, hogy prostituáltnak álcázza magát, elcsábítja a férfit és azt követeli, hogy frissen szedett gránátalmával fizessen. Gránátalmák díszítették az első Szentély oszlopait is.
A különféle régészeti feltárásokon nem egyszer került elő gránátalmát ábrázoló, ősi zsidó pénzérme.
Az évszám: 5785. Számítás kezdete: a világ teremtése. Vajon mit szimbolizál a méz és mit az alma, hogy kerül halfej az asztalra? Pillants be az ortodox zsidóság újévi ünnepélyébe – sőt ünnepelj velük! Izraeli kántorkórussal, imával, majd lakomával, Budapest legrégebbi ma is működő zsinagógájában, annak közösségével és rabbijával, Köves Slomóval és családjával.
Ros hásánái üdvözlőlapok, zsidó jelentéstartalmú ékszerek vagy zsidó dísztárgyak, rituális tárgyak sora alkalmas arra, hogy rimonnal – gránátalmával – díszítsék őket. A gránátalma a zsidó konyhában is szerepet kap. De mitől annyira „zsidós” ez a gyümölcs? Kiderül a My Jewish Learning írásából.
1. A gránátalma Izrael hét szent termésének egyike
A hét termést a nemrég felolvasott Ékev hetiszakaszban találjuk:
Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba… oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és (datolya)méz van. (5Mózes 8:7-8)
2. A gránátalma hagyományosan a termékenység és a szerelem szimbóluma
E két fogalom kapcsán a gránátalma többször előfordul a Slomó (Salamon) király által írt Énekek Énekében, például:
Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyla mögött. (Énekek Éneke 4:3)
3. Sok tóratekercset díszít gránátalma
A rimon (a.m. gránátalma) nevű dísz a tóratekercsek rúdjainak felső részét díszíti. Ez a dísz gyakran gránátalma-formát ölt. A tekercsek többi díszéről itt írtunk.
4. A gránátalma a ros hásánái jelek (szimánim) közé tartozik
Ezeket a szimbolikus ételeket a ros hásánái étkezés előtt fogyasztjuk, egy-egy kívánság kíséretében. A gránátalmához ez a kívánság jár: „Legyen az az akaratod, Örökkévaló Istenünk és atyáink Istene, hogy teljünk meg jótéteményekkel, ahogy a rimon is tele van magokkal.”
A Ros hásánákor mézbe mártott almát és a kerek bárcheszt széles körben ismerik, mint a zsidó újév ételeit. Az ételekhez kapcsolódó jelképek rendszere azonban itt nem ér véget: számos más, Ros hásánához kötődő jellegzetességet, szokást, szimbólumot is találhatunk a világ különböző zsidó közösségeinek konyhaművészetében. Ezúttal elsősorban a nálunk kevésbé ismert, szfárádi gasztronómiában kalandozunk. Édes … Olvass tovább
5. Gyakran a gránátalma az „új gyümölcs” ros hásáná második estéjén
Szokás ros hásáná második estéjén áldást mondani egy „új gyümölcsre”, amit már régen ettünk.
Küszöbön állnak az őszi ünnepek. Ami mindannyiunk számára számvetést jelent elsősorban, de a zsidó háziasszonyokra külön feladatot ró. A sok ünnepnap sok ünnepi étkezést jelent, össze kell állítani a menüt, be kell vásárolni, el kell készíteni az ételeket. Azt már az óvodás kisgyerekek is megtanulják, hogy ros hásánákor mézbe mártott almát eszünk, desszertnek pedig különféle … Olvass tovább
6. A gránátalma magjai a 613 tórai parancsolatot szimbolizálják
Azt mondják, a gránátalmának 613 magja van, annak megfelelően, hogy a Tórában is 613 parancsolat található. Bár természetesen ahány gránátalma, annyiféle a végösszeg, a gyümölcsöt valóban kitöltik az apró magok és azt szeretnénk, ha mi is megtelnénk jó cselekedetekkel. A magyarázat eredete talán a Talmud Bráchot traktátusának egy mondata, mely szerint „a zsidók között még a legüresebbek is úgy tele vannak micvákkal, mint ahogyan a gránátalma tele van magokkal”.
Most fény derül a titokra! Vajon több, kevesebb, vagy pont 613? Videó!
7. Izraelben a mai napig termelnek gránátalmát
Izraelben és az egész Közel-Keleten évezredek óta termesztik e gyümölcsöt. Amikor éppen szezonja van, akkor mindenfelé kapható a frissen facsart, élénkvörös gránátalmalé. Izraelben évente nagyjából 60 ezer tonnányi gránátalma terem, a megtermett gyümölcsök felét exportálják.
8. A gránátalma gyakran szerepel a zsidó szövegekben
A Tánáchban (zsidó Biblia) és a Talmudban egyaránt gyakran felbukkan. Például:
Elérkeztek Eskol völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. (4Mózes 13:23)
És készíts széleire gránátalmákat, kék bíborból, piros bíborból és karmazsinból, széleire körös-körül; és arany csengettyűket azok között körös-körül. Arany csengettyű és gránátalma, arany csengettyű és gránátalma legyen a köpeny szélein körös-körül. (2Mózes 27:33-34)
Egy talmudi történetben (Kidusin 81b) Chijá bár Ási rabbi felesége úgy teszi próbára a férjét, hogy prostituáltnak álcázza magát, elcsábítja a férfit és azt követeli, hogy frissen szedett gránátalmával fizessen. Gránátalmák díszítették az első Szentély oszlopait is.
A különféle régészeti feltárásokon nem egyszer került elő gránátalmát ábrázoló, ősi zsidó pénzérme.
Az évszám: 5785. Számítás kezdete: a világ teremtése. Vajon mit szimbolizál a méz és mit az alma, hogy kerül halfej az asztalra? Pillants be az ortodox zsidóság újévi ünnepélyébe – sőt ünnepelj velük! Izraeli kántorkórussal, imával, majd lakomával, Budapest legrégebbi ma is működő zsinagógájában, annak közösségével és rabbijával, Köves Slomóval és családjával.
A színház, ahogy ma ismerjük, az ókori Görögországból ered, vallásos ünnepségekből alakult ki. A színészeket, nézőket és istenségeket rituálisan összekapcsoló színházi előadások éles ellentétben állnak a zsidóság szigorú monoteizmusával, a szerénységgel, visszafogottsággal és más zsidó értékekkel. A hellenisztikus és római színház gyakran erőszakos és kegyetlen volt, és az előadások során nem volt ritka, hogy halálra ítélt rabokat valóban kivégeztek. Nem csoda hát, ha a talmudi bölcsek számos alkalommal kikeltek a bálványimádásnak titulált színház- és cirkuszlátogatás ellen. Mindezek ellenére írásos bizonyítékok állnak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a hellenizált zsidók rendszeresen látogatták a színházakat, sőt, a római korban híres zsidó színészek is voltak, például egy bizonyos Faustina, vagy Néró császár kedvelt pantomimművésze, Aliturus. Az évszázadok során pedig végül kialakult a zsidó színház.
A Tórában ugyan nem szerepel a színház, ám őseink néha szerepet játszottak céljaik eléréséhez. Ennek híres esetei, amikor Jáákov Észáv (Ézsau) ruhájába öltözve megkapja apjától az elsőszülötteknek járó áldást vagy amikor Joszef úgy tesz, mintha nem ismerné fel a testvéreit. Az előadás istenszolgálat formáját is öltheti, például amikor Mirjám dallal és tánccal ad hálát Istennek a tengeren való átkelést követően, vagy amikor Dávid király átszellemült táncot lejt a frigyláda előtt. A Szentélyben a vidám vízmerítési ünnepen (szimchát bét hásoévá) a legkomolyabb tudósok is énekeltek, táncoltak, zsonglőrködtek és akrobatamutatványokat hajtottak végre.
A Dvárim könyvében (5Mózes 31:11-13) olvassuk, hogy meghatározott időpontokban fel kell olvasni a Tórát az egész zsidó nép előtt. A Tórából és a prófétai könyvekből hetente felolvasnak egy-egy meghatározott szakaszt az egész közösség előtt. A tóraolvasás dallama a VIII-X. század között alakult ki. A dallam tagolja a szöveget és egyes helyeken arra szolgál, hogy kiemelje a szöveg drámai mivoltát.
Érdekesség, hogy a polgári időszámítás kezdete előtti második századból ismerünk egy alexandriai zsidó drámaírót, Ezékielt, akinek mindössze egyetlen műve maradt fenn, egy ötfelvonásos görög tragédia, melynek címe Exagogé. A töredékekben ránk maradt mű az egyiptomi kivonulással foglalkozik, Mózessel a középpontban. A történet egyes elemeit a jobb előadhatóság érdekében az író megváltoztatta.
A zsidó színházművészet alakulásának következő állomása részben az esküvői és ünnepi mulatságok voltak, ahol a bádchán, vagyis a mókamester szórakoztatta már a talmudi kortól fogva az egybegyűlteket, részben pedig a középkorban, valószínűleg a XII. század táján kialakult purimspíl, vagyis a purimi történet előadása. Nincstelen, rászoruló zsidók adták elő beöltözve a perzsiai zsidók megmenekülésének történetét a környék gazdag zsidó polgárai előtt, így kérve alamizsnát: ételt vagy némi pénzt:
„Ma purim van, holnap már vége lesz, adj néhány fillért és máris elmegyek”
– kántálták különféle formában a színészek.
A XVII. század végére a purimi történet mellett más bibliai történeteket is előadtak a – kizárólag férfi – színészek, népszerű volt például a Józsefet eladják testvérei, illetve a Dávid legyőzi Góliátot témakör. Ezek az előadások alapozták meg a XIX. századra a jiddis színház kialakulását.
A héber nyelvű színház Jehuda Leone ben Jicchák Sommo, XVI. századi mantovai színházi szerző munkásságával kezdődött. Ő írta az első ma ismert héber nyelvű színdarabot, mely a Cáchut bedichuta dekidusin, Az eljegyzés komédiája címet viseli. Alapja egy talmudi mondat (Gitin 8b és 9a), mely egy uraságról szól, aki egyetlen dolog kivételével a szolgájának adja minden tulajdonát. A mű szórakoztatóan mutatja be, hogy hogyan viselkednek a közösség tagjai az eljegyzés és az esküvő során. Az itáliai drámaírás központjában, Mantovában a zsidó közösség saját színházzal rendelkezett, melynek társulata többnyire a gettón belül lépett fel, de évente egyszer megjelentek a mantovai hercegek előtt is. Sommo rendkívüli megbecsülésre tett szert, beválasztották a helyi nemesek és tudósok társaságába, 1580-ban felmentették a zsidók számára kötelező megkülönböztető jelzés viselése alól, 1585-ben pedig telekvásárlásra kapott engedélyt. Ezen a telken épült fel a közösség zsinagógája.
Sommo vallásos zsidó szerzőként két világot kötött össze. Elméleti írásaiban hirdette, hogy a zsidó színház képes arra, hogy dicsőséget hozzon a Tórának, tanítson és megmutassa, hogy mi a helyes viselkedés az Örökkévaló szerint. Sommo végérvényesen leválasztotta a héber színházat a görög örökségről, és ezzel megnyitotta az utat a zsidó színház kialakulása előtt.
Hogy miért számít kóserság szempontjából a csirke húsnak, amikor a csirkének nincs teje, így nem is vonatkozhat rá a „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében” parancsolat? Erről szól a myjewishlearning írása.
A Tórában leírt törvények alapján azt gondolhatnánk, hogy a szárnyasok és a négylábúak két eltérő kategóriába esnek. A négylábúak esetén a Tóra meghatározza a kóserság jeleit: páros ujjú, hasított patájú, kérődző állatok. Ezzel szemben a szárnyasokkal kapcsolatban nem ad ilyen egyértelmű jelet, csupán egy felsorolást a tiltott állatokról (3Mózes 11:13-19; 5Mózes 14:11-18).
A tejes és a húsos elkülönítésének törvénye a fent említett „ne főzd meg” tilalomból ered. A gödölye a kecske kicsinye, a kecske pedig emlősállat, vagyis teje van, ellentétben a csirkével, aminek madár lévén nincs teje. Miért kerüljük hát mégis a tejfölös csirkepaprikást?
A Misna (Chulin 8:4) két véleményt idéz. Rabbi Akiva úgy véli, hogy a szárnyashús elválasztása a tejestől rabbinikus tilalom, míg rabbi Joszé Háglili nem lát problémát reszelt sajttal megszórt csirkesaláta fogyasztásában. A misnai korban egyes közösségekben rabbi Joszé véleménye volt az elfogadott, ám a talmudi kor után nem hallunk olyan rabbiról, aki engedélyezte volna, hogy szárnyashúst tejessel egyenek. Ezt a hagyományt rögzítette a mai napig használt XV. századi törvénykódex, a Sulchán Áruch (Jore Deá 87:3), azzal a kitétellel, hogy a tilalom nem tórai, hanem rabbinikus eredetű.
Az elfogadott magyarázat szerint nem más ez, mint „a Tóra kerítése”, vagyis a rabbik inkább megtiltottak valami megengedett dolgot, nehogy véletlenül egy tórai tilalmat szegjünk meg tévedésből (vagyis nehogy összekeverjük a csirkét a marhával és véletlenül marhát együnk meg tejes dologgal, ami viszont már tórai tilalom áthágása lenne). Mások inkább kulturális, mint hagyományos vallásos megközelítést alkalmaznak, és úgy vélik, hogy mivel a marhahús az ókori világban a legnagyobb ünnepek különlegessége volt csupán, és gyakrabban ismétlődő ünnepekre, például szombatra csak szárnyas került az asztalra, az emberek gondolkodásában a szárnyas gyakorlatilag azonossá vált a hússal, így lett a rabbik szerint is inkább hús kategóriájú a szárnyas.
Akárhogy is, a hagyomány ma már mindenképpen azt mondja, hogy a négylábú és a szárnyas húsa háláchikus értelemben egyaránt hús (ellentétben a hallal, ami párve).
Gasztronómiai rovatunkban gyakran találkozhatnak azzal a figyelmeztetéssel, hogy bizonyos alapanyagok csak megbízható kósersági igazolással fogyaszthatók. Melyik a megbízható igazolás? Ebben segít a myjewishlearning írása.
A piacon kósersági igazolások, hechserek tucatjai léteznek, mindegyikük más-más rabbitól vagy szervezettől származik. A nagy O betűben megjelenő U egy csomagoláson azt jelenti, hogy az Orthodox Union elnevezésű, széles körben elismert hechsert biztosító amerikai szervezet felügyelete alatt áll. A hechser azt is jelzi, hogy az adott termék kósersága mellett húsos, tejes, avagy párve (se nem tejes, se nem húsos), hiszen ez befolyásolja, hogy miként használhatjuk a kóser konyhában. Tejes készítményeken szerepel az is, hogy tartalmaz-e cháláv nochrit (nem-zsidó felügyelet alatt fejt tejet) vagy kizárólag zsidó felügyelet alatt fejt és feldolgozott chalav Jiszráelből készült és így magasabb kósersági elvárásoknak is megfelel-e.
Külön kategória a pészahi kóser termékek kósersági igazolása. Ez jelzi, hogy az adott készítményben nincs semmiféle kovászos. Feltüntetik rajta azt is, hogy tartalmaz-e kitniotot (hüvelyes növényeket), azaz askenáz zsidók számára pészahkor tiltott összetevőt.
A feliratok között a kósersági igazolás(ok) mellett szerepelhet az is, hogy a terméket szombattartó üzemben állították-e elő, „jásán” lisztből készült-e, és izraeli termék esetén odafigyeltek-e arra, hogy a felhasznált alapanyagokból levegyék a szükséges tizedet és más adományokat, illetve a gyümölcsök olyan fáról származzanak, mely már elmúlt négyéves. Borosüvegeken azt is feltüntetik, hogy a bor „főzött”-e, vagy sem, ennek is háláchikus vonzatai vannak.
Vásárlásnál fontos észben tartani, hogy az, hogy egy gyár egyik terméke kóser, nem jelenti azt, hogy minden más készítménye rendelkezik igazolással. A kósersági igazolás meglétét minden egyes élelmiszer esetében ellenőrizni kell.
Világszerte számtalan jelzést használnak a kóser termékek jelölésére. Erre azért van szükség, mert nem mindegyik működik azonos elvek és kósersági standard alapján. Elképzelhető, hogy egyes összetevőket egy szervezet kósernak ítél meg, míg egy másik, szigorúbb álláspontot képviselő rabbinikus csoport megtilt. Egy kis gyakorlattal meg lehet ismerni a közösségünk által elfogadott leggyakoribb hechsereket.
Asher Lopatin, a Chovevei Torah jesiva egyik rabbija a következőképpen világította ezt meg:
„Bár az elmúlt évszázadokban sokszor megengedőbb véleményt fogalmaztak meg a zselatinnal kapcsolatban, a jelenlegi ortodox gyakorlat szerint nem fogadjuk el a nem-kóser állatból származó zselatint. Így aztán azt a kóserságot igazoló szervezetet, mely elfogadja a zselatinnal kapcsolatos könnyítéseket, az ortodox közösség nem fogadja el. Ha pedig egy szervezet engedélyezi a nem-kóser állatból származó zselatin használatát, akkor a közösség számára annak a szervezetnek a felügyelete megkérdőjelezhetővé válik olyan termékek esetében is, melyek nem tartalmaznak zselatint.”
Lopatin rabbi további problematikus kérdésekről is beszélt:
„Elképzelhető, hogy a rabbinikus felügyeletet biztosító rabbi nagyszerű tudós, ám nincs meg a megfelelő képzettsége ahhoz, hogy egy bonyolult, a modern technikában és élelmiszeriparban való jártasságot igénylő rendszert ellenőrizzen. Az is lehetséges, hogy a felügyelet nem elég szigorú ahhoz, hogy valóban lehessen tudni, mi folyik ott. Vannak helyi és nemzeti szintű intézmények is, ahol nyilvánvalóvá vált, hogy a másgiách [a felügyeletet végző személy] nincs jelen, és olyan dolgok történnek, melyek nem-kóserré tehetik a termékeket.”
A kósersági igazolások kiadásában mindemellett nagy szerepet játszik a pénz. Mivel a szigorúbb hechserek jóval drágábbak, mint az egyszerűbb igazolások, a gyáraknak el kell dönteniük, hogy ár-érték arányban melyik éri meg nekik a leginkább. És mivel a kóserségi igazolások piacán is folyik a verseny, egy-egy közösség meghatározó rabbija választhat aszerint inkább kívánatos igazolást, hogy a gazdasági-politikai érdekei merre hajlanak.
Az idegen csengésű héber és jiddis szavak időnként összezavarhatják az embert. A myjewislearning összeállításában ilyen szópárok szerepelnek.
1. Chálá(חלה), fonott szombati vagy ünnepi kalács és kálá (כּלה), menyasszony.
2. Cheszed(חסד), jótétemény, például a betegek meglátogatása és chászid(חסיד), a zsidóság egy bizonyos, a XVIII. század végi Európájában kialakult ágának ágának követője.
3. Chodes(חודשׁ), hónap, pl. a ros chodes, újhold szóban és kodes (קודשׁ), szent, pl. a széfer kodes (szent könyv), limudéj kodes (szent, nem világi tanulmányok)
4. Chupá (חופּה) vagy jiddisesen chüpe, azaz esküvői sátor és chucpá (חוצפּה) vagy jiddisesen chücpe, vagyis szemtelenség.
5. Éruv(עירוב), az a határ, amelyen túl már nem szabad semmit kivinni szombaton és erev (ערב), este. Gyakran egy ünnepet megelőző nap vagy annak az estéje.
6. Chámszá(חמסה), kéz alakú amulett, chámec (חמץ), peszáchkor tiltott kovászos étel és chumusz (חומוס), vagyis csicseriborsó, illetve az abból készült krém.
7. Kibic(קבּץ), csacsogás, pletyizés és kibuc(קיבּוץ), gazdasági közösségen alapuló izraeli település.
8. Kidus(קידושׁ), a szombat és az ünnep megszentelése a lakoma kezdetén borral és kádis (קדישׁ), arámi nyelvű ima, melyet minján, legalább tíz férfi jelenlétében lehet elmondani.
9. Másgiách(משׁגיח) és másiách(משׁיח), felkent, messiás.
10. Mikve(מקוה), rituális fürdő és micva(מצוה), tórai vagy rabbinikus parancsolat, illetve tilalom, tágabb értelemben jó cselekedet.
11. Széder(סדר), a peszách első (két) estéjén tartott, meghatározott rend szerint folyó szertartás és lakoma. Egyre több helyen tartanak tu bisváti szédert, mely szintén meghatározott rend szerint folyik; és szidur(סידור), zsidó imakönyv.
12. Sejtel(שייטל) vagy sájtli, paróka; stetl (שׁטעטל), nagyrészt zsidók lakta kelet-európai falu; stibel (שטיבל), kis, többnyire ortodox zsinagóga és strejmel(שטריימל) vagy strájmli, a legtöbb hászid csoport szőrmesapkája.
13. Szimcha(שׂמחה), szó szerint jókedv, öröm, átvitt értelemben ünnepség, örömteli alkalom, pl. esküvő, brit milá vagy bár micva és szmicha (סמיכה), rabbioklevél.
14. Tisá beáv(תשׁע בּאב), áv hó 9., 25 órás böjt a Szentélyek lerombolásának emlékére, tu bisvát (ט״ו בּשׁבט), svát hó 15., a fák újéve és tu beáv (ט״ו בּאב), áv hó 15., a „zsidó párválasztás napja”.
15. Jizkor(יזכּור), halottakért mondott emlékima az év négy napján: jom kipurkor, peszáchkor, szukotkor és sávuotkor és jorcájt (יארצייט), halálozási évforduló.
A zsidó hagyomány szerint a zene által mélyebb kapcsolat alakítható ki az Örökkévalóval – írja a My Jewish Learning.
A zene a leginkább anyagtalan és a legmúlékonyabb művészeti forma. A zenét nem látjuk, nem tudjuk megérinteni, de nagyon is átérezzük hatását. A zene így megtestesíti a közöttünk és az Örökkévaló, illetve az embertársaink közötti láthatatlan kapcsolatot. A zene egyfajta szavak nélküli ima, mely képes kaput nyitni a spiritualitás felé.
A gemátria, azaz a héber betűk számértékéből következtetéseket levonó módszer rámutat arra, hogy az imát jelentő tfilá (תפלה) és a dalt jelentő sirá (שירה) szavak számértéke megegyezik (515). Ebből is látszik e két fogalom közötti erős kapcsolat. A Talmud (Bráchot6/a) így ír erről:
„Ahol dal van, ott van ima”.
Erről tanúskodik továbbá Elisa próféta története, aki egyszer egy zenészt kért meg arra, hogy játsszon, amikor Isten hangját akarta hallani. Terve bevált:
„Amint hárfázott a hárfás, rajta volt az Örökkévaló keze”
– olvashatjuk (2Királyok 3:15). Egy másik történetben (1Smuel 10:5-6) Saul, mielőtt még trónra lépett volna, csatlakozott egy csapat zenélő prófétához és ezáltal költözött bele az Örökkévaló szelleme. A próféták által használt három hangszer (hárfa, dob és furulya) a harmóniát, a ritmust és a dallamot képviseli. E három hatás együtt segített abban, hogy Saulra „rászökjön Isten szelleme, prófétáljon és átváltozzon más emberré”, nem sokkal ezután pedig Izrael első királyává emelkedjen.
A XVIII. század végén megszülető haszidizmus számára is kiemelt jelentőséggel bír a zene. A breszlávi Náchmán rabbi magyarázata szerint a kántort jelentő cházán (חזן) és a látomást jelentő cházon (חזון) szó nem véletlenül fakad egy tőről: a dal és a prófécia ugyanabból a forrásból táplálkozik. Az sem véletlen, hogy héberül egy kifejezéssel, a szulám (סולם) szóval illetik a létrát és a zenei skálát is. A zene lehet az a létra, melynek segítségével magas szellemi világokba emelkedhetünk. Jáákov ősatyánk híres látomásában is egy égig érő létra és rajta közlekedő angyalok szerepelnek. A Rámbám szerint pedig a angyalok fő tevékenysége éppen az éneklés. Talán éppen az emberek imáit vitték Jáákov angyalai a fizikai világból a szellemi világba.
Ha tehát énekelünk vagy zenélünk, érdemes megnyitni spirituális csatornáinkat és engedni, hogy a dallamok felébresszék lelkünket és jó irányba változtassák egész lényünket. Rajtunk múlik, hogy élünk-e az egymás után sorjázó hangok nyújtotta lehetőséggel a szellemi emelkedésre, az átélt imára, az Isten felé való közeledésre.
A legtöbb zsidó imát rendszeresen elmondják, meghatározott időpontokban. Ilyenek például a reggeli áldások, a különféle ünnepi imádságok vagy az étkezés előtt és után mondott áldások. Vannak azonban imák és áldások, melyeket csak ritka alkalommal (pl. a Nap megáldása) és különleges körülmények fennállása esetén (pl. király láttán) mondanak. Ezek közül mutatunk be néhányat a My Jewish Learning weboldal írásának segítségével.
1. A Napra mondott áldás – birkát háchámá – ברכת החמה
Kétségtelen, hogy ez a zsidóság egyik legritkábban mondott áldása, ugyanis 28 évente mindössze egyszer lehet elmondani, abban az időpontban, amikor – a Talmud szerint – a Nap pontosan ugyanúgy áll, mint a teremtés idején. Az áldást legutóbb 2009-ben, pészah előestéjén lehetett elmondani, következő alkalommal 2037. április 8-án kerül rá sor. Az áldás egyébként ugyanaz, mint amit más természeti csodák láttán mondanak, és ezt egészítik ki különféle szövegekkel, illetve zsoltárokkal.
Az áldás szövege:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki a teremtés művét alkotta.
2. Imádság furcsa álom esetére
A Talmud szerint annak, akinek olyan álma van, amit nem ért, el kell mondania egy imádságot, amelyben megvilágosodást kér az álom jelentésével kapcsolatban. Az imát a kohénok [a bibliai Áron leszármazottai] által mondott áldás során szokás elmondani, amelyet Izraelben minden szombaton, a diaszpórában – askenáz közösségekben – csak ünnepeken mondanak el a délelőtti muszáf imában. A teljes szöveget a Talmud tartalmazza:
Világ Ura, a Tiéd vagyok és az álmaim is a Tieid. Álmot álmodtam és nem tudom, mit jelent. Akár önmagamról álmodtam, akár a barátaim álmodtak rólam, akár én álmodtam másokról. Ha az álmok jók, erősítsd meg őket és támogasd meg őket, akárcsak József álmait. És ha az álmok gyógyulást kívánnak, gyógyítsd meg őket, ahogy Márá keserű vizeinél tetted Mózes mesterünk által és ahogy meggyógyítottad Mirjámot a leprától és Chizkijáhu [királyt] a betegségéből és ahogy a jerichói keserű vizeket [megjavítottad] Elisa [próféta] által. És ahogyan a gonosz Bileám átkát áldássá változtattad, úgy alakítsd minden álmomat a lehető legjobbá.
3. Bölcs ember láttán mondott áldás
A Sulchán Áruch, a legnagyobb zsidó jogi kódex szerint bölcs ember láttán az embernek áldást kell mondania. Nem mindegy azonban, hogy zsidó vagy nem zsidó bölcsről van-e szó. Ha előbbi, akkor a következő áldás a helyénvaló:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki bölcsességet osztottál azoknak, aki félnek Téged.
Amennyiben nem zsidó bölcsről van szó, úgy az áldás így szól:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki bölcsességet osztottál hús-vér [embernek].
4. A szivárványra mondott áldás
A szivárvány szimbolikus jelentőséggel bír a zsidóságban. A Teremtés könyvében leírt özönvizet követően Isten a szivárványt adja emlékeztetőként és jelként, amikor megígéri, hogy többet nem pusztítja el özönvízzel a világot. A Talmud rabbijai ezért egyetértettek abban, hogy szivárvány láttán áldást kell mondani, ám abban nem, hogy pontosan melyiket. A megoldás az lett, hogy két áldást olvasztottak eggyé, így szivárvány láttán a következő szöveget szokás elmondani:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki emlékezik a szövetségre, hűséges a szövetségében és megtartja az ígéretét.
5. Szokatlan teremtmény láttán mondott áldás
A zsidó jog szerint szokatlan teremtmény láttán áldást kell mondani. Hogy mi számít szokatlan teremtménynek, arról megoszlanak a vélemények és a hagyományos szövegekben megtalálható felsorolások mára nagyrészt érvényüket vesztették. Ma már senki nem akad fenn sem egy rendkívül magas ember, sem egy majom vagy elefánt láttán. Mindenesetre, amennyiben valaki mégis olyan helyzetbe kerülne, hogy valóban szokatlan teremtménnyel találkozik, a következő áldást mondja el:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki különbséget tett a teremtmények között.
6. A mennydörgésre mondott áldás
A Misna szerint mennydörgés hallatán áldást kell mondani. Ennek szövege a következő:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, akinek ereje és dicsősége betölti az egész világot.
7. Különleges szépség láttán mondott áldás
A Sulchán Áruch speciális áldást ír elő arra az esetre, ha valaki különleges szépségű fát, embert vagy állatot lát:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, akinek ilyen dolgai vannak a világban.
8. Áldás, amelyet hatszázezer ember láttán mondanak
Ez a meghatározás több szempontból is igazán furcsán hangozhat. A Talmud azonban leírja, hogy ennek az áldásnak az a célja, hogy általa elismerjék az emberiség sokszínűségét és kijelentsék, hogy Isten pontosan tudja, mi van az egyes emberek szívében. Az áldás így hangzik:
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, a titkok tudója.
A hot dog története az amerikai zsidó bevándorlók története. Az ikonikus étel a szerény kezdetek után gyorsan adaptálódott az amerikai társadalom igényeihez és hatalmas karriert futott be – olvassuk a My Jewish Learning oldalán.
A hot dog fényes pályafutása néhány amerikai zsidó bevándorlóval kezdődött a XIX. század végének New Yorkjában. Charles Feltman 1870-ben Brooklynban árulta kis kézikocsijáról a kósernek semmiképpen nem nevezhető sertés- és marhahús elegyéből készített virslijeit. Úgy érezte azonban, hogy a virsli nem elég hívogató magában, ezért puha kiflibe rejtette őket. Ez a forradalmi újítás, melyet ő „Coney Island Red Hots” néven árult, lett végül a hot dog őse.
A második zsidó emigráns két évvel később csatlakozott a történethez, amikor kóser hentesboltot nyitott Manhattanben, a Lower East Side-on. Itt kezdte árulni a hagyományos német virsli mintájára, ám kóser alapanyagokból készített marhavirslijét. Ezek hamarosan igen népszerűvé váltak a zsidó háztartásokban, így a hot dog kóser változata is megjelenhetett.
Eltelt néhány évtized és a szintén Amerikába emigrált lengyelországi zsidó Nathan Handwerker is megnyitotta a saját étkezdéjét, benne korábbi munkaadója, Feltman nagyszerű találmányával, a hot doggal. Míg Feltman az évtizedek során olyannyira befutott, hogy megnyithatta az éttermét, ahol székek és asztalok várták a vendégeket, addig Handwerker szerényebb körülményeket tudott csak biztosítani. Ennek megfelelően a hot dog ára nála jóval alacsonyabb volt, mint a riválisánál és leülni sem lehetett.
Handwerker azonban ebből is előnyt kovácsolt magának, létrehozva az első amerikai gyorséttermet, bár a kifejezést akkor még nem találták ki. Akárcsak számos más amerikai zsidó kortársa, Handwerker kemény munkával és vállalkozói szellemének kiaknázásával ért el hatalmas sikereket. Jókor és jó helyen alkalmazott reklámfogásai számtalan elégedett fogyasztót hozott számára. Bár étkezdéje nem volt kóser, újabb amerikai zsidó találmányként „kóser stílusú” hot dogként hirdette magát, mivel marhából készített virslije nem tartalmazott – lóhúst. A kóserságnak azonban csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a kóser állat húsának használata: az állatot a kóser vágás szabályainak megfelelően kell levágni, a vérét kifolyatni és feldolgozni ahhoz, hogy az eredmény kóser hentesáru legyen.
Később természetesen megjelent mindennek a glatt kóser változata is, és ma már New York-szerte számtalan helyen vásárolhat a vallásos zsidó ember szigorúan kóser hot dogot.
Íme ennek a receptje:
Kifli
párve, tojásmentes
½ kg 70%-os liszt
½ kg tönkölyliszt
másfél pohár langyos víz
6 ek. szárazélesztő
2 ek. cukor
½ pohár növényi olaj (napraforgó, repce)
4 ek. burgonyakeményítő
4 kk. só
a tetejére: egy kevés víz és szezámmag a megszóráshoz (utóbbi elhagyható)
A lisztet nagy, széles tálba szitáljuk. Az élesztőt a cukorral a vízbe tesszük, elkeverjük és felfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval együtt a liszthez adjuk. Összedolgozzuk, alaposan meggyúrjuk és megdagasztjuk a tésztát. Kiolajozott tálban, letakarva két-két és fél órán át kelesztjük, amíg jól megdagad. A tésztát ezután kb. 25 darabra vágjuk, ha kisebb, és 10-12 darabra, ha nagyobb kifliket szeretnénk. A darabokat egyenként meggömbölyítjük, majd sodrófával hosszúkás ovális alakúra nyújtjuk, végül mindegyiket egyenként feltekerjük. Sütőpapírral bélelt sütőlapon, konyharuhával letakarva további egy órán át kelesztjük őket, majd egy kis vízzel megkenjük minden kifli tetejét, és szezámmaggal megszórjuk. 180 fokra előmelegített sütőben, nagyjából 15-17 perc alatt készre sütjük őket.
A hot dog összeállítása
Egy kiflit kettévágunk, beleteszünk egy kifőzött (kóser) virslit, mustárt vagy ketchupot nyomunk rá (ezek a szószok is kóser igazolást igényelnek), és apróra vágott uborkából, paprikából, paradicsomból, hagymából, salátalevelekből és olajbogyóból készített, olívaolajjal, citromlével, tört fokhagymával, durvára őrölt fekete borssal és záátárral ízesített, hagyományos izraeli salátával kínáljuk. Természetesen másféle saláták is szóba jöhetnek, aki a hagyományosnál különlegesebbre vágyik, kipróbálhatja például ezt:
Zöldségsaláta csírákkal
3 ek. napraforgó csíra
3 ek. alfalfa csíra
3 ek. durvára reszelt sárgarépa
¼ lilahagyma
1 kis gerezd fokhagyma
8 koktélparadicsom
½ ek. szezámmag
2 ek. magozott, felkarikázott olajbogyó
½ kk. extra szűz olívaolaj
csipetnyi só és bors, ízlés szerint
A saláta hozzávalóit felaprítjuk, hozzáadjuk az olajat, sózzuk, borsozzuk és azonnal fogyasztjuk.
A befedett fej évezredek óta a vallásos zsidók egyik jellegzetes szimbóluma. A világ minden szegletébe szétszóródott közösségekben azonban igen eltérő módon értelmezték ezt a szokást, így a fej befedésének rendkívül sokféle módja terjedt el mind a férfiak, mind a férjezett nők körében. Emellett napjainkban – elsősorban Izraelben – a fej befedésének módja számos egyéb információt is közvetít viselőjéről, így gyakran szavak nélkül is egyértelmű, hogy az illető milyen világnézetet képvisel, melyik pártra szavaz, vagy milyen település lakója.
A fej befedésének legfontosabb oka az Isten felé kifejezett tisztelet, illetve férjezett asszonyoknál a szemérmesség, illetve a családi állapot egyértelmű jelzése.
Alább a My Jewish Learning oldal írása alapján a férfiakra jellemző viseletekkel foglalkozunk, a nőkre vonatkozó szokásokról egy későbbi cikkünkben olvashatnak.
A fej befedésének eredete nem teljesen világos. A Tóra Áháron számára írja elő, hogy a főpapi öltözet részeként süveget viseljen (2Mózes 28:36-38). A Talmudban (Sábát 118/b) Ráv Hunáról olvasható, hogy nem tett meg négy ámánál (2 méter) nagyobb távolságot fedetlen fejjel. Ez a szokása olyan jelentős tórai micvákkal áll egy mondatban, mint a tfilin, a cicesz vagy a szombati étkezések előírása. A traktátus egy másik lapján (156/b) pedig Ráv Náchmán bár Jicchák édesanyjának története található. Miután egy jós azt mondta neki, hogy fiából tolvaj válik, többé nem engedte, hogy fia fedetlen fővel legyen és így szólt hozzá:
„Fedd be a fejed, hogy az istenfélelem legyen rajtad és imádkozz kegyelemért”.
A módszer bevált, egészen addig, ameddig a fejfedő le nem esett róla, miközben egy [más tulajdonában lévő] pálmafa alatt tanult. Akkor eluralkodott rajta ösztöne és leszakított egy adag datolyát.
A korai forrásokból úgy tűnik, hogy eleinte csak a rabbik és közösségi vezetők fedték be a fejüket, a középkorra azonban már általánossá vált ez a szokás. A XIII. században élt Rámbám (Maimonidész) úgy rendelkezik törvénykódexéban (Az ima törvényei 5:5), hogy tilos fedetlen fővel imádkozni, a Sulchán Áruch pedig – Ráv Huna példája nyomán – előírja, hogy nem szabad négy ámánál nagyobb távolságot fedetlen fővel megtenni. A szokás a zsidó világ minden tájékán elfogadottá és a vallásos zsidóság jelképévé vált. Alább bemutatjuk, hogy milyen típusai alakultak ki a zsidó fejfedőknek.
Kipa
Crocheted kippot for sale in Jerusalem
A kipa (jiddisül kapedli vagy jármülke) egy kisebb méretű, kerek fejfedő. Mivel nem véd sem az eső, sem a napsütés ellen, egyértelmű, hogy nem praktikus, hanem vallási célból viselik, az istenfélelem jelzéseként. A kipa anyaga, mintája és mérete változó és utal viselője hovatartozására.
Horgolt kipa: elsősorban modern-ortodox (és nem ortodox) zsidók viselik, Izraelben pedig a vallásos-cionista mozgalom egyik jelképe. Mérete eltérő és gyakran utal viselője vallási elköteleződésére. Az egészen kicsi, fejtetőn hordott darabok a vallási előírásokat lazábban értelmezők körében, a nagy méretű kipák pedig a konzervatívabb szemléletűek között népszerűek. A változatos színekből horgolt kipák szélét gyakran más színű sáv, díszíti, szombaton és ünnepek alkalmával pedig a legtöbben fehér kipát vesznek.
Bársony kipa: a bársonyból készült kipák szinte mindig fekete színűek és a háredi irányzatok tagjai viselik. A kipák mérete itt is eltérő, általában a hászid közösségek kedvelik a nagy, gyakran az egész fejet befedő bársony kipákat. Ezek a fejfedők két rétegűek, a bársony alatt szövetréteg lapul.
Fekete szövet kipa: a háredi közösségek egy részében kedvelt, általában négy cikkelyből áll. Modernebb változata bőrből készül, kisebb méretben.
Buharai kipa: nagy méretű, magas peremű, színes hímzéssel ellátott fejfedő, mely az üzbegisztáni Buharából ered, ahol egykor népes zsidó közösség élt. Mivel nehezen esik le a fejről, gyakran adják kisfiúkra, továbbá független vagy alternatív közösségekhez tartozó felnőttek is szívesen viselik.
Selyem kipa: a változatos színben és méretben készülő selyem – vagy ahhoz hasonló anyagból – készülő kipákat általában a nem ortodox irányzatok tagjai viselik, amikor zsinagógába lépnek vagy valamilyen vallási eseményen vesznek részt. Gyakran felirat tudósít arról, hogy a kipát milyen ceremónia során (esküvő, bár micva) osztogatták a vendégeknek.
Jemeni kipa: a Jemenből származó zsidók nagy méretű, kissé keményített, szövetből készült fejfedője, mely jellemzően fekete és keskeny, színes sáv díszíti.
Jeruzsálemi kipa: a XIX. században a szent városban letelepedett, kelet-európai zsidók egy része által viselt, fehér fonalból kötött, kissé csúcsos alakú, gyakran kis pomponban végződő fejfedője. Ilyen hordanak például a magyarországi gyökerekkel rendelkező, csíkos kaftánban járó Toldot Áháron közösség tagjai.
Breszlevi kipa: a breszlevi (Braclav, Ukrajna) Náchmán rabbi (1772-1810) követőinek egyes csoportjai viselik az igen nagy méretű, kötött, fehér színű kipákat, melyek szélén gyakran ott virít (héberül) a Ná Nách Náchmá Náchmán Meumán felirat. Egy legenda szerint maga Náchám rabbi üzent egy cédula segítségével az égből egyik tanítványa, Jiszráel Dov Ber Odesszer rabbi (1888-1994) részére, melyben ezt a mondatot nevezte a messiási kor dalának.
Mi van a kipa felett?
Two Hasidic Rebbes wearing tish bekishes with high „samet hit [he]”s (felt hats). Khuster Rebbe Shmelke Leifer (of USA; Left) and Pittsburgher Rebbe Mordechai Yissachar Ber Leifer (of Ashdod; with strohkes).
A háredi irányzatokban fontosnak tartják, hogy a kipa felett még egy fejfedőt viseljenek, különösen imádkozás közben.
Hétköznap mindannyian különböző stílusú, nyúlszőrből vagy bársonyból készült kalapot hordanak, szombaton, ünnepekkor és egyéb jeles alkalmakkor azonban a haszidok szőrméből készült strájmelt vagy szpodeket viselnek. Ez utóbbi szokás alól csak a Chábád haszidok kivételek, igaz 1951-ig, a hetedik lubavicsi rebbe színre lépéséig ők is ebben jártak.
A kalapok közül az úgynevezett fedora típus talán a legkedveltebb. Ezt hordják a litván és a szfárádi közösségek, illetve a lubavicsi haszidok. Néhány évtizeddel ezelőttig még a szürke különböző árnyalataiban is készültek ilyen kalapok, ma már azonban csak a fekete elfogadott. A kalapok karimájának mérete eltérő, a fiatalabb lubavicsiaknál megfigyelhető, hogy az egyre kisebb karimát kedvelik, más irányzatoknál pedig a széles karima divatos. A legtöbb hászid udvarban hétköznap biber vagy homburg típusú kalapot hordanak, melyek mérete és magassága közösségenként eltérő.
A haszid férfiak talán legjellegzetesebb ruhadarabja a szombaton és ünnepeken viselt, kerek, szőrméből készült fejfedő, a strájmel. Minden haszid közösségben strájmelt (vagy ennek lengyel változatát a szpodekot) viselnek, a Chábád haszidok kivételével, igaz 1950-ig, a hetedik lubavicsi rebbe színre lépéséig ők is ebben jártak. Ha valaki hosszabb ideje követi figyelemmel a strájmel viseletet, minden bizonnyal … Olvass tovább
A strájmel eredetéről megoszlanak a vélemények. Sokan egy tatár szokás átvételét tartják a legvalószínűbbnek, mások szerint egy orosz földesúr úgy akarta megszégyeníteni a zsidókat, hogy előírta: szombatonként egy róka farkát kell a kalapjukra illeszteni. A rabbik úgy gondolták, előnyt kovácsolnak a hátrányból, és bevezették a szőrméből készült fejfedő viselését. A koreci Pinchász rabbi (1726-1791) mélyebb magyarázatát adta a szokásnak. Szerinte
a sábát szó betűi a következő rövidítésnek felelnek meg: sin-strájmel, bét-bimkom, táv-tfilin, azaz strájmel a tfilin helyett.
A hétköznapi imához ugyanis a zsidó férfiak tfilint, imaszíjakat hordanak, melyből egy a fejre, a homlok fölé kerül. Szombaton és nagy ünnepeken azonban nem hordanak tfilint, mert maga a szent nap jelzi a zsidók és az Örökkévaló között fennálló szövetséget. Pinchász rabbi szerint a díszes strájmel a tfilint helyettesíti a szent napokon.
A jellemzően 100 százalék nyúlszőr kalapokat a legmenőbb New York-i, brooklyni kalapüzletek árulják.
A strájmelt az esküvőjüktől kezdve viselik a férfiak, s gyakran a menyasszony szülei vásárolják meg. Bizonyos jeruzsálemi közösségekben már 13 éves kortól, a bár micvától kezdve hordják.
Ha valaki hosszabb ideje követi figyelemmel a strájmel viseletet, minden bizonnyal felfigyelt rá, hogy
a fejfedők minden generációban egyre magasabbá válnak.
A régi típusú, viszonylag lapos strájmeleket már csak egészen idős emberek fején látni. Egy strájmel elkészítéséhez 30-100 cobolyfarokra van szükség, ennek megfelelően az árak 1000 és 5000 dollár (300 000 – 1.5 millió Ft) között mozognak és megfelelő használat és tárolás mellett 15 éven keresztül tartják meg eredeti formájukat. Sokan tartanak úgynevezett régen-strájmelt, melyet esős időben viselnek. Ez általában egy olcsóbb, egyszerűbb modell, nem ritkán műszőrméből készült. Mások nejlonzsákot húznak rá, és úgy viselik esőben.
A Lengyelországban született haszid mozgalmak (pl. gur, alexander) tagjai nem strájmelt, hanem annál keskenyebb, ám magasabb szpodeket viselnek, melynek szőrméjét feketére festik.
A szpodekek ára alacsonyabb, mint a strájmeleké, de az áremelkedés ezt a típust sem kerülte el. A guri rebbe, a legnagyobb izraeli haszid közösség vezetője az egyre magasabb árakat látva megtiltotta híveinek, hogy 600 dollárnál drágább szpodeket vásároljanak, és arra ösztönözte híveit, hogy inkább olcsóbb műszőrme modelleket szerezzenek be.
A strájmel egy speciális fajtája a kolpik, melynek formája a szpodekhez hasonló, ám barna színű. Kolpikot egyes haszid udvarok rebbéi (pl. Belz) és családtagjaik viselnek. Bizonyos haszid csoportoknál a gyermekek fejére fekete filcből készült, magas sapkát tesznek, melynek kasket a neve. Ezt 13 éves korukban, a bár micvájuk alkalmával cserélik kalapra.
Ugyan bölcseink arra hívják fel a figyelmet, hogy „ne a korsót nézd, hanem ami benne van” (Misna, Ávot 4:20.), azaz nem a külsőségek bírnak valódi súllyal, azt is tudjuk, hogy a zsidó népnek azért sikerült túlélnie az egyiptomi rabszolgaságot, mert a saját nyelvén beszélt, a gyermekeiknek héber neveket adtak és különleges, „zsidós” öltözködésükön nem változtattak. … Olvass tovább
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Ha az "Elfogadom" gombra kattint, azzal az összes sütit (cookie) elfogadja. Módosíthatja beállításait a "Beállításaim" gombra kattintva
Mi és a partnereink információkat – például sütiket – tárolunk egy eszközön vagy hozzáférünk az eszközön tárolt információkhoz, és személyes adatokat – például egyedi azonosítókat és az eszköz által küldött alapvető információkat – kezelünk személyre szabott hirdetések és tartalom nyújtásához, hirdetés- és tartalomméréshez, nézettségi adatok gyűjtéséhez, valamint termékek kifejlesztéséhez és a termékek javításához. Részletes tájékoztatót itt olvashat.
A szükséges "sütik" a weboldal böngészéséhez, a funkciók használatához szükségesek, többek között lehetővé teszik a látogató által adott oldalon, funkcióban, vagy szolgáltatásban végzett műveletek megjegyzését. A szükséges "sütik" alkalmazása nélkül a weboldal zökkenőmentes használata nem garantálható. Ezek a cookie-k feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy Ön navigálni tudjon az oldalon, valamint, hogy a böngészés során oldalunk funkcióit használni tudja.
A statisztikai "sütik" segítségével információt gyűjtünk arról, hogy látogatóink hogyan használják a Weboldalot (pl.: a látogató mely melyik weboldalt nézte meg, a mely részére kattintott, hány oldalt keresett fel, milyen hosszú volt az egyes látogatások ideje, melyek voltak az esetleges hibaüzenetek, stb.). Ez annak érdekében történik, hogy a weboldalt (elérhető szolgáltatásokat, funkciókat stb.) a látogatóink igényeinek megfelelően tudjuk továbbfejleszteni, és magas színvonalú, felhasználóbarát élményt tudjunk biztosítani számukra. Teljesítménymérés céljából a weboldal minden látogatás alkalmával harmadik fél általi "sütiket" is használ, melyek használatával nyomon követjük, hogy a weboldalt hányan látogatják, és milyen tartalmak iránt érdeklődnek. Minden információt név nélkül tárolunk és a látogatók viselkedésének anonim elemzésére használjuk, hogy magas színvonalú élményt tudjunk biztosítani a felhasználóknak.
A célzott hirdetési "sütik" használatának célja, hogy kiválasszuk a látogatókat leginkább érdeklő, vagy számukra fontosnak tűnő hirdetéseket és azokat jelenítsük meg weboldalon. Illetve ezekkel a kampányaink teljesítményét is mérni tudjuk. Ezen "sütik" teszik lehetővé, hogy külső szolgáltatók a weboldalon korábban tett látogatása alapján célzott hirdetéseket jelenítsen meg Önnek más webhelyeken. Ezek a "sütik" sem tudják Önt személy szerint beazonosítani. Ugyanakkor adatokat gyűjtenek pl. arról, hogy melyik oldalt látogatta meg, az oldalon belül hova kattintott, hány oldalt nyitott meg.
