A befedett fej évezredek óta a vallásos zsidók egyik jellegzetes szimbóluma. A világ minden szegletébe szétszóródott közösségekben azonban igen eltérő módon értelmezték ezt a szokást, így a fej befedésének rendkívül sokféle módja terjedt el mind a férfiak, mind a férjezett nők körében. Emellett napjainkban – elsősorban Izraelben – a fej befedésének módja számos egyéb információt is közvetít viselőjéről, így gyakran szavak nélkül is egyértelmű, hogy az illető milyen világnézetet képvisel, melyik pártra szavaz, vagy milyen település lakója.
A fej befedésének legfontosabb oka az Isten felé kifejezett tisztelet, illetve férjezett asszonyoknál a szemérmesség, illetve a családi állapot egyértelmű jelzése.
Alább a My Jewish Learning oldal írása alapján a férfiakra jellemző viseletekkel foglalkozunk, a nőkre vonatkozó szokásokról egy későbbi cikkünkben olvashatnak.
A fej befedésének eredete nem teljesen világos. A Tóra Áháron számára írja elő, hogy a főpapi öltözet részeként süveget viseljen (2Mózes 28:36-38). A Talmudban (Sábát 118/b) Ráv Hunáról olvasható, hogy nem tett meg négy ámánál (2 méter) nagyobb távolságot fedetlen fejjel. Ez a szokása olyan jelentős tórai micvákkal áll egy mondatban, mint a tfilin, a cicesz vagy a szombati étkezések előírása. A traktátus egy másik lapján (156/b) pedig Ráv Náchmán bár Jicchák édesanyjának története található. Miután egy jós azt mondta neki, hogy fiából tolvaj válik, többé nem engedte, hogy fia fedetlen fővel legyen és így szólt hozzá:
„Fedd be a fejed, hogy az istenfélelem legyen rajtad és imádkozz kegyelemért”.
A módszer bevált, egészen addig, ameddig a fejfedő le nem esett róla, miközben egy [más tulajdonában lévő] pálmafa alatt tanult. Akkor eluralkodott rajta ösztöne és leszakított egy adag datolyát.
A korai forrásokból úgy tűnik, hogy eleinte csak a rabbik és közösségi vezetők fedték be a fejüket, a középkorra azonban már általánossá vált ez a szokás. A XIII. században élt Rámbám (Maimonidész) úgy rendelkezik törvénykódexéban (Az ima törvényei 5:5), hogy tilos fedetlen fővel imádkozni, a Sulchán Áruch pedig – Ráv Huna példája nyomán – előírja, hogy nem szabad négy ámánál nagyobb távolságot fedetlen fővel megtenni. A szokás a zsidó világ minden tájékán elfogadottá és a vallásos zsidóság jelképévé vált. Alább bemutatjuk, hogy milyen típusai alakultak ki a zsidó fejfedőknek.
Kipa
A kipa (jiddisül kapedli vagy jármülke) egy kisebb méretű, kerek fejfedő. Mivel nem véd sem az eső, sem a napsütés ellen, egyértelmű, hogy nem praktikus, hanem vallási célból viselik, az istenfélelem jelzéseként. A kipa anyaga, mintája és mérete változó és utal viselője hovatartozására.
- Horgolt kipa: elsősorban modern-ortodox (és nem ortodox) zsidók viselik, Izraelben pedig a vallásos-cionista mozgalom egyik jelképe. Mérete eltérő és gyakran utal viselője vallási elköteleződésére. Az egészen kicsi, fejtetőn hordott darabok a vallási előírásokat lazábban értelmezők körében, a nagy méretű kipák pedig a konzervatívabb szemléletűek között népszerűek. A változatos színekből horgolt kipák szélét gyakran más színű sáv, díszíti, szombaton és ünnepek alkalmával pedig a legtöbben fehér kipát vesznek.
- Bársony kipa: a bársonyból készült kipák szinte mindig fekete színűek és a háredi irányzatok tagjai viselik. A kipák mérete itt is eltérő, általában a hászid közösségek kedvelik a nagy, gyakran az egész fejet befedő bársony kipákat. Ezek a fejfedők két rétegűek, a bársony alatt szövetréteg lapul.
- Fekete szövet kipa: a háredi közösségek egy részében kedvelt, általában négy cikkelyből áll. Modernebb változata bőrből készül, kisebb méretben.
- Buharai kipa: nagy méretű, magas peremű, színes hímzéssel ellátott fejfedő, mely az üzbegisztáni Buharából ered, ahol egykor népes zsidó közösség élt. Mivel nehezen esik le a fejről, gyakran adják kisfiúkra, továbbá független vagy alternatív közösségekhez tartozó felnőttek is szívesen viselik.
- Selyem kipa: a változatos színben és méretben készülő selyem – vagy ahhoz hasonló anyagból – készülő kipákat általában a nem ortodox irányzatok tagjai viselik, amikor zsinagógába lépnek vagy valamilyen vallási eseményen vesznek részt. Gyakran felirat tudósít arról, hogy a kipát milyen ceremónia során (esküvő, bár micva) osztogatták a vendégeknek.
- Jemeni kipa: a Jemenből származó zsidók nagy méretű, kissé keményített, szövetből készült fejfedője, mely jellemzően fekete és keskeny, színes sáv díszíti.
- Jeruzsálemi kipa: a XIX. században a szent városban letelepedett, kelet-európai zsidók egy része által viselt, fehér fonalból kötött, kissé csúcsos alakú, gyakran kis pomponban végződő fejfedője. Ilyen hordanak például a magyarországi gyökerekkel rendelkező, csíkos kaftánban járó Toldot Áháron közösség tagjai.
- Breszlevi kipa: a breszlevi (Braclav, Ukrajna) Náchmán rabbi (1772-1810) követőinek egyes csoportjai viselik az igen nagy méretű, kötött, fehér színű kipákat, melyek szélén gyakran ott virít (héberül) a Ná Nách Náchmá Náchmán Meumán felirat. Egy legenda szerint maga Náchám rabbi üzent egy cédula segítségével az égből egyik tanítványa, Jiszráel Dov Ber Odesszer rabbi (1888-1994) részére, melyben ezt a mondatot nevezte a messiási kor dalának.
Mi van a kipa felett?
A háredi irányzatokban fontosnak tartják, hogy a kipa felett még egy fejfedőt viseljenek, különösen imádkozás közben.
Hétköznap mindannyian különböző stílusú, nyúlszőrből vagy bársonyból készült kalapot hordanak, szombaton, ünnepekkor és egyéb jeles alkalmakkor azonban a haszidok szőrméből készült strájmelt vagy szpodeket viselnek. Ez utóbbi szokás alól csak a Chábád haszidok kivételek, igaz 1951-ig, a hetedik lubavicsi rebbe színre lépéséig ők is ebben jártak.
A kalapok közül az úgynevezett fedora típus talán a legkedveltebb. Ezt hordják a litván és a szfárádi közösségek, illetve a lubavicsi haszidok. Néhány évtizeddel ezelőttig még a szürke különböző árnyalataiban is készültek ilyen kalapok, ma már azonban csak a fekete elfogadott. A kalapok karimájának mérete eltérő, a fiatalabb lubavicsiaknál megfigyelhető, hogy az egyre kisebb karimát kedvelik, más irányzatoknál pedig a széles karima divatos. A legtöbb hászid udvarban hétköznap biber vagy homburg típusú kalapot hordanak, melyek mérete és magassága közösségenként eltérő.
A strájmel eredetéről megoszlanak a vélemények. Sokan egy tatár szokás átvételét tartják a legvalószínűbbnek, mások szerint egy orosz földesúr úgy akarta megszégyeníteni a zsidókat, hogy előírta: szombatonként egy róka farkát kell a kalapjukra illeszteni. A rabbik úgy gondolták, előnyt kovácsolnak a hátrányból, és bevezették a szőrméből készült fejfedő viselését. A koreci Pinchász rabbi (1726-1791) mélyebb magyarázatát adta a szokásnak. Szerinte
a sábát szó betűi a következő rövidítésnek felelnek meg: sin-strájmel, bét-bimkom, táv-tfilin, azaz strájmel a tfilin helyett.
A hétköznapi imához ugyanis a zsidó férfiak tfilint, imaszíjakat hordanak, melyből egy a fejre, a homlok fölé kerül. Szombaton és nagy ünnepeken azonban nem hordanak tfilint, mert maga a szent nap jelzi a zsidók és az Örökkévaló között fennálló szövetséget. Pinchász rabbi szerint a díszes strájmel a tfilint helyettesíti a szent napokon.
A strájmelt az esküvőjüktől kezdve viselik a férfiak, s gyakran a menyasszony szülei vásárolják meg. Bizonyos jeruzsálemi közösségekben már 13 éves kortól, a bár micvától kezdve hordják.
Ha valaki hosszabb ideje követi figyelemmel a strájmel viseletet, minden bizonnyal felfigyelt rá, hogy
a fejfedők minden generációban egyre magasabbá válnak.
A régi típusú, viszonylag lapos strájmeleket már csak egészen idős emberek fején látni. Egy strájmel elkészítéséhez 30-100 cobolyfarokra van szükség, ennek megfelelően az árak 1000 és 5000 dollár (300 000 – 1.5 millió Ft) között mozognak és megfelelő használat és tárolás mellett 15 éven keresztül tartják meg eredeti formájukat. Sokan tartanak úgynevezett régen-strájmelt, melyet esős időben viselnek. Ez általában egy olcsóbb, egyszerűbb modell, nem ritkán műszőrméből készült. Mások nejlonzsákot húznak rá, és úgy viselik esőben.
A Lengyelországban született haszid mozgalmak (pl. gur, alexander) tagjai nem strájmelt, hanem annál keskenyebb, ám magasabb szpodeket viselnek, melynek szőrméjét feketére festik.
A szpodekek ára alacsonyabb, mint a strájmeleké, de az áremelkedés ezt a típust sem kerülte el. A guri rebbe, a legnagyobb izraeli haszid közösség vezetője az egyre magasabb árakat látva megtiltotta híveinek, hogy 600 dollárnál drágább szpodeket vásároljanak, és arra ösztönözte híveit, hogy inkább olcsóbb műszőrme modelleket szerezzenek be.
A strájmel egy speciális fajtája a kolpik, melynek formája a szpodekhez hasonló, ám barna színű. Kolpikot egyes haszid udvarok rebbéi (pl. Belz) és családtagjaik viselnek. Bizonyos haszid csoportoknál a gyermekek fejére fekete filcből készült, magas sapkát tesznek, melynek kasket a neve. Ezt 13 éves korukban, a bár micvájuk alkalmával cserélik kalapra.
