A zsidó hagyomány szerint a zene által mélyebb kapcsolat alakítható ki az Örökkévalóval – írja a My Jewish Learning.
A zene a leginkább anyagtalan és a legmúlékonyabb művészeti forma. A zenét nem látjuk, nem tudjuk megérinteni, de nagyon is átérezzük hatását. A zene így megtestesíti a közöttünk és az Örökkévaló, illetve az embertársaink közötti láthatatlan kapcsolatot. A zene egyfajta szavak nélküli ima, mely képes kaput nyitni a spiritualitás felé.
A gemátria, azaz a héber betűk számértékéből következtetéseket levonó módszer rámutat arra, hogy az imát jelentő tfilá (תפלה) és a dalt jelentő sirá (שירה) szavak számértéke megegyezik (515). Ebből is látszik e két fogalom közötti erős kapcsolat. A Talmud (Bráchot6/a) így ír erről:
„Ahol dal van, ott van ima”.
Erről tanúskodik továbbá Elisa próféta története, aki egyszer egy zenészt kért meg arra, hogy játsszon, amikor Isten hangját akarta hallani. Terve bevált:
„Amint hárfázott a hárfás, rajta volt az Örökkévaló keze”
– olvashatjuk (2Királyok 3:15). Egy másik történetben (1Smuel 10:5-6) Saul, mielőtt még trónra lépett volna, csatlakozott egy csapat zenélő prófétához és ezáltal költözött bele az Örökkévaló szelleme. A próféták által használt három hangszer (hárfa, dob és furulya) a harmóniát, a ritmust és a dallamot képviseli. E három hatás együtt segített abban, hogy Saulra „rászökjön Isten szelleme, prófétáljon és átváltozzon más emberré”, nem sokkal ezután pedig Izrael első királyává emelkedjen.
A XVIII. század végén megszülető haszidizmus számára is kiemelt jelentőséggel bír a zene. A breszlávi Náchmán rabbi magyarázata szerint a kántort jelentő cházán (חזן) és a látomást jelentő cházon (חזון) szó nem véletlenül fakad egy tőről: a dal és a prófécia ugyanabból a forrásból táplálkozik. Az sem véletlen, hogy héberül egy kifejezéssel, a szulám (סולם) szóval illetik a létrát és a zenei skálát is. A zene lehet az a létra, melynek segítségével magas szellemi világokba emelkedhetünk. Jáákov ősatyánk híres látomásában is egy égig érő létra és rajta közlekedő angyalok szerepelnek. A Rámbám szerint pedig a angyalok fő tevékenysége éppen az éneklés. Talán éppen az emberek imáit vitték Jáákov angyalai a fizikai világból a szellemi világba.
Ha tehát énekelünk vagy zenélünk, érdemes megnyitni spirituális csatornáinkat és engedni, hogy a dallamok felébresszék lelkünket és jó irányba változtassák egész lényünket. Rajtunk múlik, hogy élünk-e az egymás után sorjázó hangok nyújtotta lehetőséggel a szellemi emelkedésre, az átélt imára, az Isten felé való közeledésre.
Fotó: alireza nazari/Unsplash