Az esős időszak beköszöntével gyakorivá válnak Izraelben a szivárványok. Az eső még szemerkél, vagy éppen szakad, de a nap már süt, és az égen, a felhők között, megjelenik a hétszínű szivárvány.
A szivárvány története a Tóra legismertebb történetei közé tartozik: az özönvíz után Isten szövetséget köt az emberrel, hogy soha többé nem pusztítja el özönvízzel a Földet, és e szövetség jeleként szivárványt tesz az égre.
“Ívemet helyeztem a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a Föld között.” (Börésit 9:13)
Amikor tehát szivárványt látunk, az annak a jele, hogy ha nem lenne e szövetség, Isten elpusztítaná a világot a bűneink miatt. A Talmud szerint vannak azonban nemzedékek, melyekben olyan különlegesen szent ember él, hogy az ő érdemeként abban a korszakban soha nem jelenik meg a szivárvány. Ilyen volt például rabbi Jochánán ben Zákáj nemzedéke.
A Midrás szerint a szivárvány egyike annak a tíz dolognak, melyeket Isten a teremtés hatodik napjának legvégén, alkonyatkor teremtett. Ezek olyan különleges és egyedi dolgok, melyek a zsidó nép történelme során időről időre előkerülnek, és meghatározzák a történéseket.
A Talmud az Örökkévaló dicsfényéhez is hasonlítja a szivárványt. Ahogyan a szivárvány színei között nem lehet megtalálni az átmenetet, vagy az elválasztást, ugyanúgy nem lehet az Örökkévaló dicsfényét elválasztani Tőle. Van olyan magyarázat is, mely szerint a szivárvány a zsidóságot szimbolizálja, és kétféleképpen tekinthetünk rá. Pozitívan: egységes, minden színt összefogó egészként, illetve negatívan: az egységes fehér fény részeit egymástól elhatároló, individuális, széthúzó erőként. Ha a zsidók az elsőhöz hasonlatosan viselkednek, akkor áldást, ha a másodikhoz, akkor pedig átkot jelent a szivárvány.
A szivárvánnyal kapcsolatos háláchák
Ha az ember szivárványt lát, áldást kell rá mondania:
בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, זוֹכֵר הַבְּרִית וְנֶאֱמַן בִּבְרִיתוֹ וְקַיָּם בְּמַאֲמָרוֹ
”Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megemlékezik a szövetségről, hűséges a szövetségéhez és betartja szavát.”
Szokás azonban tartózkodni attól, hogy hosszasabban figyeljük a szivárványt. Erre két magyarázatot hoznak Bölcseink: a szivárvány egyrészt “rossz hír hozója”, mivel a szövetség nélkül Isten eltörölné az emberiséget, másrészt pedig -mivel Isten dicsfényéhez hasonlít-, nem illik sokáig nézni. Vannak, akik szerint szükséges szólni másoknak, ha szivárványt látunk, hogy ők is teljesíthessék a szivárványra mondott áldás micváját, mások pedig tartózkodnak ettől, nehogy rossz hír hozói legyenek. Köztes út, amikor arról értesítik a másikat, hogy “el lehet mondani a szivárványra való áldást”.
Fontos, hogy az áldás csak a valódi, a felhők közt látható szivárványra vonatkozik. Vízsugárban megjelenő szórt fényre nem mondhatjuk el. A rabbik között vita van arról is, hogy csak a teljes ív számít-e valódi szivárványnak, amelyre áldást lehet mondani, vagy annak egy darabja is, ha a felhők között, az égen jelenik meg.
További részletek itt olvashatók a szivárványról.