Hogy miért számít kóserság szempontjából a csirke húsnak, amikor a csirkének nincs teje, így nem is vonatkozhat rá a „ne főzd meg a gödölyét anyja tejében” parancsolat? Erről szól a myjewishlearning írása.
A Tórában leírt törvények alapján azt gondolhatnánk, hogy a szárnyasok és a négylábúak két eltérő kategóriába esnek. A négylábúak esetén a Tóra meghatározza a kóserság jeleit: páros ujjú, hasított patájú, kérődző állatok. Ezzel szemben a szárnyasokkal kapcsolatban nem ad ilyen egyértelmű jelet, csupán egy felsorolást a tiltott állatokról (3Mózes 11:13-19; 5Mózes 14:11-18).
A tejes és a húsos elkülönítésének törvénye a fent említett „ne főzd meg” tilalomból ered. A gödölye a kecske kicsinye, a kecske pedig emlősállat, vagyis teje van, ellentétben a csirkével, aminek madár lévén nincs teje. Miért kerüljük hát mégis a tejfölös csirkepaprikást?
A Misna (Chulin 8:4) két véleményt idéz. Rabbi Akiva úgy véli, hogy a szárnyashús elválasztása a tejestől rabbinikus tilalom, míg rabbi Joszé Háglili nem lát problémát reszelt sajttal megszórt csirkesaláta fogyasztásában. A misnai korban egyes közösségekben rabbi Joszé véleménye volt az elfogadott, ám a talmudi kor után nem hallunk olyan rabbiról, aki engedélyezte volna, hogy szárnyashúst tejessel egyenek. Ezt a hagyományt rögzítette a mai napig használt XV. századi törvénykódex, a Sulchán Áruch (Jore Deá 87:3), azzal a kitétellel, hogy a tilalom nem tórai, hanem rabbinikus eredetű.
Az elfogadott magyarázat szerint nem más ez, mint „a Tóra kerítése”, vagyis a rabbik inkább megtiltottak valami megengedett dolgot, nehogy véletlenül egy tórai tilalmat szegjünk meg tévedésből (vagyis nehogy összekeverjük a csirkét a marhával és véletlenül marhát együnk meg tejes dologgal, ami viszont már tórai tilalom áthágása lenne). Mások inkább kulturális, mint hagyományos vallásos megközelítést alkalmaznak, és úgy vélik, hogy mivel a marhahús az ókori világban a legnagyobb ünnepek különlegessége volt csupán, és gyakrabban ismétlődő ünnepekre, például szombatra csak szárnyas került az asztalra, az emberek gondolkodásában a szárnyas gyakorlatilag azonossá vált a hússal, így lett a rabbik szerint is inkább hús kategóriájú a szárnyas.
Akárhogy is, a hagyomány ma már mindenképpen azt mondja, hogy a négylábú és a szárnyas húsa háláchikus értelemben egyaránt hús (ellentétben a hallal, ami párve).
Fotó: Engin Akyurt