1. És gondolj teremtődre ifjúságod napjaiban, amíg el nem jőnek a bajnak napjai és el nem érkeznek az évek, melyekről azt mondod: nem telik bennük ked­vem;

2. amíg el nem sötétül a nap s a világosság, meg a hold és a csillagok, és visszatérnek a felhők az eső után;

3. azon napon, midőn meginognak a háznak őrzői és meggörbülnek a vitéz férfiak és szünetelnek az őrlő­nők, mert megfogytak, és elsötétülnek az ablakokon ki­tekintők.

4. És elzáratnak az ajtók az utczán, midőn alá­száll a malom hangja és fölkel az ember a madár hang­jára és halkká válnak mind az ének leányai;

5. a magas­tól is félnek, s ijedelmek vannak az úton; s kivirúl a mandolafa és vánszorog a sáska és hasztalannak bizo­nyúl a kapor; mert elmegy az ember az ő örök házába és körűljárnak az utczán a gyásztartók.

6. Míg el nem sza­kad az ezűst kötél és szétzúzódik az arany csésze és el­törik a korsó a forrásnál és összezúzatik a kerék, be a gödörbe;

7. és visszatér a por a földbe, amint volt az­előtt, és a szellem visszatér Istenhez, aki adta.

8. Hiúsá­gok hiúsága, mondja Kóhélet, minden hiúság.

8. Azonfelűl, hogy Kóhélet bölcs volt, még tanította a né­pet megismerésre, és fontolgatott és vizsgálódott, sok példabeszédet szerzett.

10. Törekedett Kóhélet értékes sza­vakat találni és a helyességgel irottat: igaz szavakat.

11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztökék és mint a bevert szögek a gyülekezetben levőkéi: egy pásztortól adattak.

12. És amazokon felül, fiam, óvakodjál! A sok könyvcsinálásnak nincsen vége, és a sok tanúlás test­nek kifárasztása.

13. A dolognak végén az egész így értendő: Az Istent féljed és parancsolatait őrizd meg, mert ez az egész em­ber.

14. Mert minden cselekvést törvénybe fog vinni az Isten, minden rejtett dolog fölött, akár jó az, akár rossz.

Megszakítás