1. Ki olyan, mint a bölcs, s ki tudja a dolog megfejtését? Az embernek bölcsessége megvilágositja arczát és arczának keménysége megváltozik.

2. Én azt mondom: a király parancsát őrizd meg, és pedig az Isten eskűje kedveért,

3. Ne hirtelenkedjél elmenni tőle; ne állj meg rossz dologban, mert mindent, amit akar, megcselekszik.

4. Mivelhogy a király szava hatalmas s ki mondja neki: mit cselekszel?

5. Aki megőrzi a parancsot, rossz dolgot nem ismer; és időt és itéletet ismer a bölcs szíve.

6. Mert minden dolognak megvan a maga ideje és itélete, mert nagy az embernek rosszasága ő rajta.

7. Mert nem tudja azt, ami lesz, mert amidőn lesz, ki mondja meg neki?

8. Nincs ember, ki úr a szél fölött, hogy el­zárja a szelet; s nincs uralom a halál napja fölött, s nincs elbocsátás a háborúban s meg nem menti a go­noszság az ő gazdáját.

9. Mindezt láttam és rá adtam szí­vemet minden dologra, mely történik a nap alatt, oly időben, amidőn úr lett az ember az emberen annak ká­rára.

10. És azután láttam gonoszokat, kik eltemettettek és betértek, míg szent helyről eltávoznak és a városban elfelejtetnek azok, kik helyesen cselekedtek. Ez is hiú­ság!

11. Mivel nem történik itélet a rossz tett ellen gyor­san, azért van tele az ember fiainak szíve azzal, hogy rosszat cselekedjenek;

12. mivel a vétkes százszorta cselek­szik rosszat és hosszúéletű – bár tudom én azt is, hogy jó dolguk lesz az istenfélőknek, mivel tőle félnek.

13. De jó dolga nem lesz a gonosznak s nem lesz hosszú életű, úgy mint az árnyék, mivel nem fél az Istentől.

14. Van egy hiúság, mely történik a földön: vannak igazak, kik­nek jut a gonoszok cselekedete szerint és vannak gono­szok, kiknek jut az igazak cselekedete szerint. Mondtam, hogy ez is hiúság!

15. Tehát dicsértem én az örömöt, mi­vel nincs jó az ember számára, hacsak nem az, hogy egyék és igyék és örüljön, és az kiséri majd őt fáradsága mellett életének napjaiban, melyeket adott neki Isten a nap alatt.

16. Midőn ráadtam szívemet, hogy megismerjek bölcseséget s hogy lássam a bajlódást, mely történik a földön; hogy sem nappal, sem éjjel álmot a szemei­ben nem lát:

17. láttam az Istennek minden cselekvését, hogy nem bírja az ember megtalálni a dolgot, mely történt a nap alatt, bármennyire fáradjon is az ember, hogy keresse, de nem találja; ha mondja is a bölcs, hogy ismeri, nem bírja megtalálni.

Megszakítás