Bármilyen meglepő is, tu bisvát hagyományosan nem ünnepnap, hanem tisztán mezőgazdasági jelentőségű dátum. A Tóra előírja, hogy az Izrael Földjén ültetett fák termését három éven át nem szabad elfogyasztani (orla). A negyedik év termését (netá reváj) a Szentély idejében Jeruzsálem falai között kellett elfogyasztani és az ötödik évtől volt szabadon felhasználható a termés. Ehhez azonban tudni kell, hogy mikortól számítják az évet, így bölcseink kijelöltek egy általános viszonyítási dátumot, ez svát hó 15., a „fák születésnapja”. A fák más szempontból is különleges figyelmet élveznek a háláchában, vagyis a zsidó jogban, gyümölcstermő fát például csak különleges indokkal és alapos megfontolás után szabad kivágni, niszán hónapban pedig áldást mondunk a virágzó gyümölcsfákra.
A nap ünnep jellegét a XVI. században nyerte el, amikor a kabalisták, azaz a misztika művelői spirituális töltettel látták el a napot: ez lett a Szentföld és annak gyümölcsei iránti vágyakozás napja, a nap, amelyen őseik földjétől több ezer kilométerre élő zsidók újra és újra kapcsolódhatnak Izraelhez. A gyümölcsök Izraelre emlékeztetnek, és ezzel megteremtik a kapcsolatot, illetve fenntartják a vágyakozást a föld iránt. A cfáti kabalisták tu bisváti szédert alkottak, melynek során szimbolikus sorrendben esznek gyümölcsöket, négy pohár bort isznak, és különféle szövegeket olvasnak fel. A XIX. század végén – XX. század elején szárba szökkenő cionizmus és az egyre nagyobb mértékű alija (Izraelbe költözés) nyomán az országgal való való kapcsolatot is kifejezte már az ünnep, ekkor társult a gyümölcsevéshez a tu bisváti faültetés szokása. Az utóbbi években, ahogy a világban egyre nagyobb figyelem irányul a környezettudatos életmódra, ezt a fákkal-növényekkel kapcsolatos ünnepet könnyű volt megtenni a „zsidó Föld napjának”, már csak azért is, mert a zsidó filozófiában szerepel az a gondolat, hogy a Föld és minden, ami rajta van, Isten tulajdona és a mi feladatunk, hogy felelősségteljesen használjuk azt, amit kaptunk, illetve óvjuk és védjük a természetet.
Az alábbiakban néhány ötletet adunk arra, hogy mivel lehet ünnepelni tu bisvát napját
1. Gyümölcsevés
Fogyasszon tizenötféle gyümölcsöt, a hónap tizenötödik napjának megfelelően. Legyen közte Izrael földjének hét termése is: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya. Kóstoljon meg egy ritkán vagy még soha nem ízlelt gyümölcsöt. Egyen a modern Izraelre oly jellemző citrusfélékből: narancs, mandarin, grapefruit, pomelo, citrom, lime, vérnarancs, stb. Próbálja ki a bokszert, a szentjánoskenyérfa termését, ami – elsősorban Amerikában – sokáig tu bisváti különlegességnek számított. Izraelben ilyenkor kezdenek virágozni a mandulafák, így a mandula is jól illik a tu bisváti asztalra.
2. Szervezzen az ismerősei számára tu bisváti szédert vagy vegyen részt egy közösségi tu bisváti széderen
3. Ültessen fát vagy készítsen ablakpárkányon is nevelhető zöldfűszeres balkonládát. Akinek erre nincs lehetősége, adakozhat a Zsidó Nemzeti Alapnak (Keren Kájemet LeJiszráel), melynek egyik célja az, hogy minél több fát ültessenek Izraelben.
4. Az ünnep legújabb jelentéstartalmát felhasználva szervezze meg, hogy megtisztítanak egy környékbeli parkot vagy más zöldfelületet.
5. Határozza el, hogy a továbbiakban még tudatosabban odafigyel az újrafelhasználható hulladék külön gyűjtésére. A lehető legkevesebb szemetet termel és lehetőség szerint kidobás helyett sok mindent újrahasznosít.
6. Tanuljon meg néhány, a fákkal, a természettel kapcsolatos kifejezést héberül:
fa – עץ – ec
virág – פרח – perách
levél – עלה – ále
zöld – ירוק – járok
természet – טבע – tevá
gyümölcs – פרי – pri
Fotó: Brooke Lark on Unsplash