Március 14-én kezdődött a tórai év első hónapja, a niszán. Ettől a naptól fogva egész hónapban elmondhatjuk a birkát háilánot nevű áldást, mely a teremtés csodáinak (pl. szivárvány, villámlás) láttán elmondott áldások közé tartozik. Ezekkel elismerjük az Örökkévaló uralmát az egész világ és annak minden kis részlete fölött.

Törekedni kell rá, hogy az áldást két virágzó gyümölcsfára mondjuk el – a két fa lehet ugyanolyan fajta is. Ha azonban csupán egyetlen virágzó gyümölcsfát látunk, akkor is elmondhtajuk az áldást. Oltott fára, vagy hibridre nem szokás elmondani ezt az áldást, olyan fára pedig, melyet bálványimádás céljára szenteltek, tilos elmondani. Egy évben mindenki csak egyszer mondja el az áldást. Sokan bizonyos zsoltárokat is felolvasnak az áldásmondás után.

A szokás alapja a Talmudban olvasható (Bráchot 43b): „Aki kimegy niszán hónap napjaiban, és virágzó fákat lát, ezt mondja:

 

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱ-לֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם שֶׁלֹּא חִסַּר בְּעוֹלָמוֹ כְּלוּם וּבָרָא בוֹ בְּרִיּוֹת טוֹבוֹת וְאִילָנוֹת טוֹבוֹת לֵהָנוֹת בָּהֶם בְּנֵי אָדָם.

 

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki semmit nem hagyott ki a világából, és jó teremtményeket és jó fákat teremtett bele, hogy az emberek élvezhessék azokat.

Bár az áldás a hónap folyamán bármikor elmondható, sokan igyekeznek, hogy az első adandó alkalommal, vagyis ros chodes napján elmondják, lehetőleg minjenben (vagyis legalább 10 felnőtt, 13. életévét betöltött férfi jelenlétében). Vannak azonban, akik azt mondják, hogy szombaton nem szabad ezt az áldást elmondani (több okból, például azért, hogy véletlenül se vigyünk magunkkal egy imakönyvet magánterületről közterületre, ami a szombat megsértése lenne), így azoknak, akik ezt a véleményt követik, ebben az évben egy napot várniuk kellett vele.

A legtöbb döntéshozó szerint a birkát háilánot kötelezettsége a nőkre is vonatkozik, mivel nem esik az időhöz kötött micvák kategóriájába (melyek alól a nők fel vannak mentve). A fák általában niszán hónapban virágoznak, ezért mondjuk ekkor az áldást, de valójában, ha más hónapra esne a virágzás, máskor is elmondhatnánk. Ebből az is következik, hogy a déli félteke országaiban elul és tisri hónapban mondják el az áldást, hiszen ott ezek a tavaszi hónapok.

A tavasz a föld megújulásának ideje, a fák virágzása az új termés ígéretét hozza magával. Bölcseink azonban azt is hozzáteszik, hogy az ember gondolatai ilyenkor könnyen elkalandoznak, és feléledhet benne a rossz ösztön, a jécer hárá. Így miközben megköszönjük az Örökkévalónak a teremtés csodáját, valamint annak örök megújulását, gondolnunk kell arra is, hogy megóvjuk magunkat a rossz ösztöntől.

És hogy miért éppen a fákra mondott áldással köszönjük meg a teremtés művét és a természet megújulását Istennek? Az embert sok helyen azonosítják a zsidó források a fákkal (pl. Mózes V. 20. fejezet). A rossz ösztön éppen egy fával kapcsolatban mutatkozott meg az első emberpár történetében, ez pedig nem volt más, mint a jó és rossz tudásának fája. Így ezt a bűnt éppen a fák által javíthatjuk ki, ezért mondjuk rájuk az áldást. Fontos továbbá, hogy a virágzás hozza el az új termést. A virágzás a feltétele annak, hogy a reményeink szerint mihamarabb megépülő Szentélyben bemutathassuk a zsengék áldozatát, hogy áldást mondhassunk az új gyümölcsre, ros hásánákor gránátalmát és datolyát ehessünk, vagy, hogy szukotkor az etrog gyümölcsét is a csokorba foghassuk. A zsidó szokások és szertartások sokban függnek a fáktól, illetve azok termésétől.

Az Árizál (a cfáti Jicchák Luria rabbi, középkori kabalista) hozzátette, hogy azok a lelkek, akik valami miatt nem jutottak el végső nyughelyükre, sokszor fákban és egyéb növényekben találhatók, az áldással segítünk e lelkeknek nyugalmat találni. Így hát cheszedet, jócselekedetet is gyakorlunk, amikor elmondjuk ezt az áldást, mely által a lelkek felemelkedhetnek. Így a birkát háilánot arra is alkalmas, hogy siettessük vele a Másiách (messiás) eljövetelét. Ahogyan a második Szentély a zsidók közti megalapozatlan gyűlölet miatt pusztult el, úgy épül majd fel a harmadik Szentély a zsidók közti szeretet alapjain.

Bölcseink azt tanítják, hogy egyik micva sem előrébb való a másiknál, vagyis mindegyiket ugyanolyan odaadással és szeretettel kell megtennünk. Minél több micvát teljesítünk, annál jobbá tesszük a világot, és annál hamarabb eljöhet a végső megváltás. Köszönjük hát meg az Örökkévalónak mindazt a jót, amit nekünk adott. Ahogyan látjuk, hogy a föld megújul, és a fák virágozni kezdenek, úgy láthassuk meg hamarosan az istenszolgálat megújulását a felépített harmadik és örökké álló Szentélyben!

zsido.com

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287