Mai receptünk egy mazsolával és szárított gyümölccsel, például szárított fügével, datolyával, bogyós gyümölcsökkel készült csokoládé.

Mogyoróvajas csokoládé szárított gyümölcsökkel

 

Mogyoróvajas csokoládé szárított gyümölcsökkel

Párve, glutén- és tojásmentes

400 g étcsokoládé

1 pohár mogyoróvaj

¼ kk. durva szemű só

Összesen 1 pohár szárított gyümölcs, illetve dióféle: mazsola, füge, tőzegáfonya, sárgabarack, kókusz, ananász, papaja, datolya, dió, mandula, mogyoró, stb…

A csokoládét összetörjük, lábosba tesszük, és vízgőz felett megolvasztjuk. Hozzákeverjük a mogyoróvajat. A szárított gyümölcsöket megmossuk és megvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A nagyobb gyümölcsöket kis, mazsolánál nem nagyobb darabokra vágjuk, majd az olvasztott csokoládéhoz adjuk. Alaposan elkeverjük, és a vízgőzről levéve azonnal sütőpapírral bélelt tálcába simítjuk. Egy órára hűtőszekrénybe tesszük, hogy megdermedjen, és nagyobb kockákra tördelve kínáljuk.

 

A Talmud háromféle véleményt idéz a tudás fájának mibenlétét illetően:

  1. Rabbi Meir: szőlőtőke, mivel semmiféle gyümölcs nem okoz az embernek olyan szomorúságot és olyan sok bajt, mint a szőlő és az abból készült bor. (A szőlőről itt írtunk részletesen, a borról pedig szóló írásunkat pedig itt olvashatják.)
  2. Rabbi Nechemja: fügefa, mivel Ádám és Éva fügefalevéllel takarták el magukat, miután ettek a fáról és rájöttek, hogy mezítelenek. Ami a bukásukat okozta, azzal igyekeztek kijavítani a bűnüket, mondják a magyarázók. Ezzel kapcsolatban a midrás ( Berésit rábá) elmesél egy példázatot: egyszer egy király fia bűnbe esett az egyik szolgálólánnyal, és a király kiátkozta őt a palotából. A fiú hiába kopogtatott a szolgálók ajtaján, senki sem akarta befogadni. Csupán annál a lánynál talált menedéket, akivel bűnbe esett. Így van ez, mondja a midrás az első emberrel. Amikor Ádám evett a fáról, a Szent, áldott legyen, megfosztotta őt magas státuszától, és kiűzte az Édenkertből. Ádám elment minden egyes fához, de egyik sem adott neki egyetlen levelet sem. A fügefa volt az egyetlen, amely, úgymond, megnyitotta ajtaját a kopogtató királyfi előtt, fogadta őt, és leveleket adott neki, amivel felövezhették magukat: „És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett. Akkor megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket.” (M.I. 3:6-8)
  3. Rabbi Jehuda: búza, mivel egy gyerek nem tudja szólítani az apját, vagy az anyját, amíg nem evett búzát. Vagyis a búza a tudást jelképezi a tórai gondolkodásmód szerint. Ezzel kapcsolatban van egy olyan vélemény, hogy a búzának eredetileg nem kalászokban kellett volna nőnie, hanem fán, kenyér formájában. Azonban az első emberpár bűnét követően a fa, melynek az lett volna a szerepe, hogy kész pékárut terem, egyszerű, alacsonyrendű növénnyé változott, melyet minden évben learatnak, hogy lisztté őröljék a magjait. Azt mondják, ha majd a jövőben helyrehozzuk a tiltott gyümölcs fogyasztásának bűnét, akkor a tudás fája ismét valódi szépségében tündökölhet majd.

A midrás (Berésit rábá) egy negyedik magyarázatot is hoz, mely szerint nem volt más, mint a szukkoti csokorban használt etrog.

A Midrás (Berésit Rábá) elmondja, hogy a legkorábbi fáknak minden része ehető volt. „Menj, és nézd meg melyik fát lehet megenni ugyanúgy, mint a gyümölcsét. Csak az etrogot fogod találni.” A Misna és a Talmud korában fogyasztották az etrog hajtásait és fiatal leveleit. Emellett az „etrog” szó kapcsolatban áll az arámi „vágy, vágyakozás” szóval: És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre. Ez az oka annak, hogy egy szokás szerint a várandós asszonyok szukkot végeztével leharapják az etrog végét, abban a hitben, hogy ezzel megkönnyítik majd a vajúdás fájdalmait.

Rabbi Ámrám Gáon dióként azonosította a tudás fáját, és olyanok is voltak, akik az összes lehetőség egyvelegeként tekintettek e különös, meg nem határozott gyümölcsre. És épp meg nem határozottsága okán kínál a midrás (Berésit rábá) egy utolsó, csavaros megoldást megoldást: Isten sosem fogja elárulni, miféle fa lehetett a jó és rossz tudásának fája, hogy megőrizze a fafajok iránti tiszteletet. Még ha nem is maga a fa követte el a bűnt, hanem annak segítségével az első emberpár, ez a tény esetleg ronthatna a fa hírnevén. Úgy magyarázzák, hogy valójában a Tóra maga is azért hallgat a fa fajtájáról, hogy ne keverje rossz hírbe a fát, és az emberek ne mondhassák, hogy ez az a fa, mely halált hozott a világra.

És hogy egy pillanatra kitérjünk a világirodalomban és a művészetben oly sokszor felbukkanó almára mint a tiltott fa gyümölcsére: a zsidó források között sehol nem szerepel, hogy almáról lenne szó a jó és rossz tudás fájának kapcsán. A tévedés alapja az, hogy latinul a malum azt is jelenti, hogy rossz, valamint azt is, hogy alma.

 

És ültetett az Örökkévaló Isten kertet Édenbe, kelet felől és odahelyezte az embert, akit alkotott. És növesztett az Örökkévaló Isten a földből mindenféle fát, kívánatosát a tekintetre és jót az eledelre; az élet fája pedig a kert közepén volt, meg a jó és rossz tudásának fája… És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt. És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod. (M.I. 2:8-17)