A Dávid király által írott Zsoltárok Könyve az igaz embert pálmafához hasonlítja: cádik kátámár jifrách – az igaz ember pálmaként (támár) virul (Zsoltárok 9:12.). Bölcseink szerint a datolyapálma ahhoz az emberhez hasonlít, aki saját spirituális igényei mellett másokra is odafigyel. Alakja szálegyenes, soha el nem hajlik, nem nő túlságosan magasra, de édes gyümölcsével a körülötte élőket is ellátja: életet, erőt, energiát ad másoknak. 

A szent datolya

A datolya az egyetlen olyan növény, mely Izrael hét termése (sivát háminim) között és a szukoti csokorban (árbáát háminim) egyaránt szerepel. Előbbiben az édes gyümölcse, utóbbiban hosszúkás, még ki nem nyílott középső levele. Bölcseink megjegyzik, hogy a datolyapálma azért különleges, mert minden részét felhasználhatjuk: a törzse építkezésre alkalmas, leveleiből készül a szukoti sátor teteje, vagyis a szchách, ezenfelül kosarakat és egyéb használati tárgyakat fonnak belőle; középső, zárt levele a szukoti csokor lulávja lehet, a termését pedig frissen vagy szárítva fogyaszthatjuk, illetve édes, lekvárhoz hasonló krém vagy mézszerű szirup is készülhet belőle. A datolya édessége olyan jelentős tulajdonsága, hogy a Tóra nem datolyaként, hanem mézként (dvás) említi Izrael hét terményének felsorolásakor. Szokás, hogy a szukoti csokorban használt lulávot elteszik Peszáchig, és a chámec elégetésénél azzal gyújtanak be a kovászos ételmaradék alá, így a már nem használatos luláv nem a szemétbe kerül, hanem egy újabb micva elvégzésére (biur chámec, a kovászos elégetése) használhatjuk.

Mesélik, hogy volt egyszer egy ember, aki Szukkot ünnepének előestéjén szukkát épített a fiával. Szépen felállították az ünnepi sátor oldalait, összeszögelték őket, majd az apa elküldte a fiát, hogy keressen a tetejére ágakat, melyekből a szukkát befedő szcháchot elkészíthetik. A fiú ment, keresgélt a ligetben, de nem talált olyan fát, amelyik szívesen megvált volna az ágaitól. Ahogy így keresgélt, egyszer csak egy szem datolya pottyant a fejére. Felnézett, hatalmas datolyapálma előtt állt. A fa pedig hívogatta: „gyere, mássz fel, vágj a leveleimből”. „Hogyan mehetnék fel?” – kérdezte a fiú, hiszen a fa nagyon magasra nőtt. „Nézd csak, lépcsőt is készítettem neked. Gyere, vágj az ágaimból, fedjétek be friss leveleimmel az ünnepi sátrat, a középső levelemből pedig luláv készülhet. Vegyél magadnak édes termésemből, egyetek belőle az ünnepen és díszítsétek vele a sátraitokat is.”

A midrás szerint a szukoti csokor növényei közül mindegyik más-más típusú zsidót szimbolizál. A luláv a datolyapál­mát képviseli, melynek gyümölcse ízletes, ám nincs illata, így azokat a zsidókat jelképezi, akik Tórát tanulnak, de nem végeznek jó cselekedeteket. Nemcsak a nép részeként, de az emberi test egy-egy alkotójaként is értelmezhetjük a szukoti növényeket. Ebben a megközelítésben a luláv a gerincet és az egyenességet szimbolizálja.

A Tórában említett „tejjel-mézzel folyó Kánaán” kifejezés a datolyamézre utal. Ahogy már mondtuk, e gyümölcs egyike annak a hét termésnek, melyekkel az Örökkévaló megáldotta Izrael földjét, ezért az étkezések során, illetve az áldások között kiemelt helye van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha többféle gyümölcs van előttünk, melyek mindegyikére boré pri háéc – áldott, aki a fa gyümölcsét teremtette áldást mondunk, akkor arra mondjuk el, amelyik szerepel közülük a hét termény között. Miután pedig ettünk a datolyából, nem a többi, a hét termény közt nem szereplő gyümölcsre mondott boré nefásot utóáldást mondjuk, hanem a hét termény fogyasztása utáni áldásokat.

Datolyatermesztés Izraelben

Izrael területén már a polgári időszámítás kezdete előtti első évezredben is igen jó minőségű és messze földön híres datolyát termesztettek nagy mennyiségben, nemcsak helyi fogyasztásra, hanem exportra is, elsősorban a Holt-tenger és Jerikó környékén, valamint a Jordán folyó völgyében. Különlegesen édes ízükről, jó eltarthatóságukról (ami lehetővé tette, hogy nagy távolságokra is elszállítsák), valamint gyógyító kvalitásairól több ókori szerző, például Hérodotosz, az idősebb Plinius és Josephus Flavius is megemlékezik. A leletek is alátámasztják, hogy ezek a termések nagyok voltak – magjuk ugyanis hosszabb és laposabb, mint a ma elterjedt fajoké. A száraz klíma, valamint a datolya genetikai felépítése kedvez a magok hosszú életének, ezért a több ezer éves leletek igencsak alkalmasak részben genetikai kutatásra, részben pedig a történelem viharai nyomán letűnt fajok feltámasztására tett kísérletekre. E kutatói munka különleges példája Metuselách és Cháná története.

Cháná és Matusélách

Az első, ősi magból származó datolyapálmát, melyet Metuséláchnak, vagyis Matuzsálemnek neveztek el, 2005-ben sikerült kihajtatni egy, a Mászádán az 1960-as évek feltárásai során talált, kétezer éves magból. Metuselách, mint a neve is mutatja, hímnemű pálma. Az ezt követő években további, szintén a Holt-tenger környékéről származó magok életre keltésével is kísérleteztek a tudósok: a magokat áztatták, melegítették, növekedést serkentő növényi hormonokkal és enzimekkel táplálták, óvták és védték. Az Arava Intézet Fenntartható Mezőgazdaságért Központjában dolgozó szakembereknek végül még hat magot sikerült kihajtatniuk, közülük egy szintén Mászádáról, öt pedig a holt-tengeri tekercsekről híres kumráni barlangokból származik. A tudósok erőfeszítéseinek nemrégiben szó szerint beérett a gyümölcse: a hat régi-új pálma közül az egyik nőnemű fáról, melyet Chánának neveztek el, több mint két és félezer év után ismét az ősi júdeai fajtájú datolyát szüretelhették le. A mag, melyből Cháná kihajtott, a polgári időszámítás kezdete előtti hatodik századból származik, virágait Metuselách virágporával beporozva kelhetett életre az ősi datolyafajta.

A kutatók elégedettek az első terméssel: „Csodálatosan ízletes. Cháná termése nem olyan ragacsosan édes, mint a Medjoul fajta datolyái, inkább szárazabb, mézes utóízzel, ami a tejjel-mézzel folyó országra emlékeztet.” A tudósok úgy vélik, hogy a magot, melyből az őt termő datolyapálma származott, az első Szentély pusztulása után a babilóniai száműzetésből visszatérő zsidók hozhatták magukkal Babilóniából, a mai Irak területéről. A kutatók egyik célja, hogy ezt a fajtát újra bevonják a mezőgazdasági termelésbe, mivel szerintük orvos- és táplálkozástudományi szempontból rendelkezhet olyan előnyös tulajdonságokkal, melyek a ma termesztett datolyákból hiányoznak.

Szilán (datolyaméz) (kb. 700 ml sziruphoz)

 párve, glutén- és tojásmentes

Hozzávalók: 1 kg friss datolya; víz; 2 pohár cukor

A kimagozott datolyákat (magozás közben arról is bizonyosodjunk meg, hogy a szemek épek és nincs bennük kártevő) egy éjszakára vízbe áztatjuk, majd annyi vízben, amennyi kényelmesen ellepi, feltesszük főni (használhatjuk hozzá az áztatóvizet). Négy óra lassú forralás után kissé kihűtjük, és laza szövésű textilen keresztül átszűrjük. Gondosan kinyomkodunk belőle minden levet, és széles, magas lábosban főzzük kis lángon, két pohár cukorral 3-4 órán át, amíg a szirup kissé besűrűsödik és sötétebbé válik. Figyeljük, nehogy megégjen. Tiszta üvegbe töltjük, és így tároljuk.

Datolyakrémes tekercs

 párve, tojásmentes

Hozzávalók: 1 csomag fagyasztott rétestészta; növényi olaj vagy folyékony állagú kókuszolaj; 1 tábla étcsokoládé; 200 gramm darált dió; 2 doboz datolyakrém; fél tk. őrölt fahéj

A csokoládét vízgőz fölött megolvasztjuk és összekeverjük a datolyakrémmel, valamint a dióval (kész datolyakrém híján 150 gramm apróra vágott datolyát keverjünk össze porcukorral, és ehhez adjuk az olvasztott csokoládét, valamint a diót). Egy réteslapot leterítünk, olajjal megkenjük, ráfektetjük a következő réteslapot, azt is megkenjük. Amíg egy réteslappal dolgozunk, a többit tartsuk benedvesített konyharuha alatt, nehogy kiszáradjanak és összetörjenek. Néhány kanál tölteléket rakunk a beolajozott lapra, majd szorosan feltekerjük. A többi lappal is így járunk el. Az elkészült tekercseket kerek sütőformába igazítjuk, olajjal megkenjük, és mintegy fél óra alatt 180 fokon aranybarnára és ropogósra sütjük. Ha kihűlt, díszítésként megszórhatjuk porcukorral.

 

Datolyatorta

párve, glutén- és tojásmentes

Hozzávalók: 1 kg datolya; 2 pohár durvára darált dióféle (dió, pisztácia, amerikai mogyoró, mandula stb.); 2 ek. cukrozatlan kakaópor

A tetejére: 2 vagy 3 tábla párve csokoládé

A datolyát kimagozzuk (bizonyosodjunk meg arról, hogy nincsenek kártevők a szemekben). Nagy tálban kézi mixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a dióféléket, valamint a kakaóport, és alaposan összekeverjük. Nedves kézzel sütőpapírral bélelt tálcára simítjuk. A csokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk és egyenletesen a datolyakrémre kenjük. Hűtőszekrényben hagyjuk kissé megdermedni, majd mielőtt a csokoládé egészen megkeményedne, bekockázzuk a tetejét. Tálalásig hűtőszekrényben tároljuk.

Változat: datolyagolyók. Ez esetben csokoládé helyett kókuszreszelékre van szükségünk. A datolyás masszából nagyon enyhén megnedvesített kézzel golyókat formázunk, meghempergetjük őket kókuszreszelékben, és fogyasztás előtt 1-2 órára a hűtőszekrénybe tesszük.

 

 

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 135. szám – 2020. október 1.