1233-ban Párizsban, domonkos szerzetesek elégették Maimonidész filozófiai munkáit. Yaakov Yosef Reinman rabbi annak járt utána, hogy mi válthatta ki a katolikus egyház dühét a valaha élt egyik legnagyobb zsidó bölcs könyveivel szemben. Az írás az Aish.com weboldalon jelent meg.
A Maimonidészként és Rámbámként is ismert Mose ben Maimon rabbi (1138-1204) a zsidó vallásjog, az írásmagyarázat és a filozófia területén is maradandót alkotott. Műveit a mai napig forgatják. Életében azonban sok ellenlábasa akadt a zsidó közösségen belül, egyes rabbik pedig egyenesen eretnekséggel vádolták filozófiai tézisei miatt. Bizonyos feltételezések szerint az ő biztatásukra léptek fel a szerzetesek, és vetették máglyára a Rámbám könyveit.
Az esemény nagy vihart kavart az európai zsidó közösségekben, amelynek hatására abbamaradt a Rámbám filozófiája körüli torzsalkodás. Ezzel együtt még napjainkban is vannak olyan gondolkodók, akik kritikával illetik Maimonidész legfontosabb filozófiai munkáját, a Tévelygők útmutatóját. Érdemes megvizsgálni, hogy vajon miért váltott ki ez a mű akkora indulatot, hogy egyes zsidó csoportok nem átallottak a keresztény hatóságokhoz fordulni segítségért.
Maimonidész 1135-ban született Córdobában. Abban az időben az Ibériai-félsziget muszlim uralom alatt állt, és a zsidók jó körülmények között éltek. 1148-ban azonban a fanatikus Almohad sereg vette át az uralmat, akik erővel akarták áttéríteni a zsidókat. A rabbi családja ezért menekülőre fogta és a marokkói Fezbe, majd az egyiptomi Fosztátba költöztek. Maimonidész ezekben a viharos években fejezte be a Misna hat rendjéhez írt kommentárját, amely hamar meghozta számára a hírnevet.
A konfrontáció 15 évvel később kezdődött, amikor megalkotta az első nagyszabású, minden részletre kiterjedő zsidó törvénykódexet, a Misné Torát, amelyben rendszerezve, világos héber nyelven sorolta fel a zsidó élet törvényeit.
Egyes kollégái azt mondták, hogy a mű leegyszerűsítve és felületesen közli a talmudi viták eredményeit. Korábban egy-egy bonyolultabb kérdés esetén a Talmudhoz nyúltak vissza a rabbik, ami nagy szakértelmet és elmélyülést kívánt. A törvénykódexet azonban csak fel kellett ütni a megfelelő fejezetnél és ott szerepelt a megoldás. Ehhez nem volt szükség arra a kiterjedt tudásra és analizáló képességre, amelyre sok rabbi méltán volt büszke. A Misné Torát egy kevésbé művelt ember is haszonnal tudta forgatni, ezért a Rámbám kritikusai attól tartottak, hogy a kódex miatt a tömegek elhanyagolják majd a talmudtanulást, csorbát szenved a nagy rabbik renoméja, és többet nem lesz szükség a szolgálataikra, tehát a megélhetésük is veszélybe kerül.
A Rámbám viszont úgy vélte, hogy nagy szükség van egy rendezett törvénykönyvre, amelyre minden vallási bíróság támaszkodhat. Emellett abban hitt, hogy a rabbiknak polgári foglalkozást kell űzniük és vallási szolgáltatásaikért nem szabad fizetséget elfogadniuk. Ő maga is orvosként kereste a kenyerét.
A vita azonban idővel elült és a Misné Torá széles körben elterjedt az egész világban. Döntvényei a mai napig a zsidó jogalkotás egyik pillérét jelentik.
A következő botrány 1190-ben történt, amikor megjelent a racionális felfogást képviselő Tévelygők útmutatója, amely az arisztotelészi gondolkodást ötvözte a zsidó filozófiával.
Abban az időben az arab világ volt a tudományos élet központja, és számos ókori görög bölcs művét fordították le arabra. Ezeket a könyveket zsidók is előszeretettel olvasták.
Rámbám be akarta bizonyítani, hogy a vallásos hit és a tudomány nem áll ellentétben egymással. Művében elfogadja Arisztotelész alapfeltevéseit, ám vitába száll vele a világ keletkezésével kapcsolatban. Nem fogadja el azt a nézetet, hogy a világ öröktől fogva létezik, hanem – a Tóra tanításának megfelelően – azt bizonyítja, hogy a világ teremtés útján jött létre a semmiből.
A Tévelygők útmutatója bravúrosan és eredeti stílusban megírt alkotás, amely olyan rendszerezetten foglalja össze a zsidó teológia alapvetéseit, amilyenre korábban nem volt példa.
A mű elveti az antropomorf istenképet, a zsidó iratok erre utaló kifejezéseit pedig (mint például Isten karja, feje, nevetése, stb.) metaforaként fogja fel. Emellett sok szót ejt a gondviselésről, a próféciákról, a parancsolatok mögött meghúzódó szándékról, tehát összefoglalja a judaizmus teológiai tanításait.
A könyv meglehetősen vegyes fogadtatásra talált. Számos rabbi ellenségesen állt a görög filozófusokhoz és úgy vélték, hogy műveik tanulmányozása eretnekséghez vezet. Attól tartottak, hogy a Tévelygők útmutatójának olvasói is könnyen eltávolodhatnak a Tórától, továbbá a Rámbám tóramagyarázatainak egy részét is meglehetősen radikálisnak tartották, ugyanis abban nagy szerep jut a természet rendje szerint működő világnak, míg pályatársai mindenben az isteni csodát látták. Bilám (Bálám) és szamarának párbeszédét például prófétai látomásként fogta fel, nem valós történetként, továbbá helyet hagyott a véletlennek is, határokat szabva ezzel az isteni gondviselésnek. A könyvben nem kapott helyet a halottak fizikai feltámadása sem, igaz, ezt később pótolta.
A mű körüli vita a Rámbám halála utáni évtizedekben is folyatódott, és két neves rabbi cheremet hirdetett a könyvre, azaz megtiltotta a tanulmányozását és a birtoklását is. Ez a Rámbám mellett állókban hatalmas felháborodást váltott ki, az ellentábor pedig még harciasabban támadta a bölcset. Feltehetően egy ilyen fellángolás vezetett ahhoz, hogy bevonták a domonkos rendet is a polémiába, amelynek tagjai örömmel vetették tűzre a könyv példányait. Az ezt követő sokk észhez térítette a szemben álló feleket. A cheremet visszavonták, az azt kiállító rabbik megbánást gyakoroltak. A zsidó történelem szégyenteljes epizódja lezárult, a Tévelygők útmutatója pedig általánosan elfogadott filozófiai alapművé vált.
A könyv egyébként kevés veszélyt jelentett a kor átlagos zsidója számára, mivel rendkívül nehezen érthető. Míg Maimonidész egyéb munkáira a világos és egyértelmű fogalmazás a jellemző, addig ebben a műben – a muszlim filozófusok munkáihoz hasonlóan – bonyolult, ködösen megfogalmazott gondolatmenetet kell követni. Eretnekség nyomaira sem bukkanhatunk benne, ám kritikusai számára bőven elég volt az, hogy a görög filozófiából emelt át gondolatokat. Napjainkban már senki sem vádolja a Rámbámot azzal, hogy letért volna a Tóra útjáról, ám racionális teológiája sokak számára idegen a mai, misztikát kereső világban.